Szajkó a webkamerán | Nem erre számítottunk, de nem bánjuk
Miután ádáz kísérletezésbe kezdtünk, hála Vadon Áron segítőkészségének és a két kamerának, amit kölcsön kaptunk tőle, és sikerült felvételeket készítenünk a Nagyvadföldön őzekről, aztán egy rendszeresen az őztetemre járó egerészölyvről, a madárbalkonon pedig belekóstoltunk abba is, hogy milyen egy madáretetőt figyelni napi 24 órában, s a csupán egyetlen napig tartó kísérlet máris megmutatta, milyen fontos és kamera nélkül nehezen végezhető megfigyeléseket, adatokat nyerhetünk kamerával, például a vörösbegy nehezen követhető, sötétedés előtti és után mozgásairól, szóval miután mindez megvolt, nagy erővel fordultunk újabb kísérleti terepünk, a sármányetető felé.
A citromsármány telelésének segítése,
megfigyelése és kutatása épp úgy kiemelt feladatunk a birtokon, mint a verebek vagy a gőték és az éjszakai lepkék kutatása és védelme. A citromsármány remek indikátorfaj, és a birtok jellegzetes, karakterfaja. Utóbbit azért állíthatjuk, mert más területekhez mérten nálunk átlagon felüli a telelők száma (max. 2000 példány 11 hektáron). A védelme azért is indokolt, mert a citromsármánynak kedvező élőhely számos más, fontos fajnak szintén az, a verebektől a foglyokig.
A citromsármányok megfigyelése azonban jóval nehézkesebb, mint más madáretetős madárfajok megfigyelése, de erről majd külön posztban lesz szó. Mindenesetre nagyon hézagosak a megfigyelések, és az is rendkívül nehézkes, hogy rendszeresen fésüljük át a csapataikat, például azért, hogy kiszúrhassuk a citromsármányok között a ritkább sármányfajokat. Ezzel együtt fotózni és videózni is nehéz őket. 2018 óta kísérletezünk ezzel, és igazán szép felvételek először 2023/24 telén születtek. Akkor sem sok, ezért – az adatgyűjtés miatt főként – forradalmi áttörés volna, ha a birtok egyik legfontosabb, legértékesebb, és legérdekesebb fajának megfigyelését megoldhatnánk végre.
Az elképzelés az volt,
hogy az etetésüket a kísérlet idejére kis területre koncentráljuk. A Nagyvadföldön körülbelül 200 négyzetméteren találnak táplálékot, búzát, és zabot, ahol nincs olyan pont, ahol kiszámítható volna a mozgásuk. A stratégia az volt, hogy a Nagyvadföldön felfüggesztjük a szemessel történő etetést (amit ott csak február 5- körül kezdtünk), és a folyamatos etetéssel visszatérünk az Őskökényes keleti oldalába, a parkolóba, ahol viszont hagyományosan évek óta, ebben a szezonban pedig szeptembertől etetünk. Viszont ott is szűkítjük az etetés felületét, s a megszokott 80-100 négyzetméterről lecsökkentjük 2-3 négyzetméterre annak érdekében, hogy a kamera előtt koncentrálhassuk a madarakat.
Az első körben
viszont meglepetésünkre, nem a sármány, de még csak nem is a leggyakoribb mezei veréb jelent meg, hanem a szajkó. Ami igazán szép az első felvételekben, hogy rögtön az első napon rendszeresen vette őket a kamera, és nem ritkán 2-3 példányt is. Ezek a felvételek már az első körben fontos adatokkal szolgáltak, például a szajkó táplálkozásával kapcsolatosan. Az első felvételen úgy nyelték a zabot, mint kacsa a nokedlit, holott körülbelül 100 méterre a Nagyvadföldön bőven találtak csöves kukoricát is, az Angolkertben pedig hozzájuthattak volna napraforgóhoz. Mégis a zabot ették.
A csöves kukoricát hosszú évek tervezgetése után 2024 őszén épp a szajkók miatt szereztem be, mert sok megfigyelésem utalt arra, hogy a szajkót leginkább kukoricával lehet etetni, és szívesen bontogatja a szemeket a csövekről is, sőt, abban az esetben is, ha a kukoricacsöveket az ágakról lógatjuk le (ezeket a csöveket nevezem szajkóforgatóknak).
Már a Nagyvadföldön készült felvételeken is felbukkantak a szajkók,
együtt a sármányokkal, de akkor még azt hittem, hogy a kukoricaszemeket szedegetik. Mivel ott nem koncentráltuk a madarakat a kamera elé, nem lehetett megállapítani, hogy pontosan mit esznek. A parkolóban megjelenő szajkókat azonban elég közelről vette a kamera ahhoz, hogy lássuk, mit is esznek pontosan.
Az első napon mellesleg mást nem is szórtunk a kamera elé, mint zabot. Igazán meglepett, hogy milyen lelkesen fogyasztják. Miután átnéztem a felvételeket, a második napra már morzsoltam kukoricát is. Amikor újabb felvételek érkeztek a szajkókról, azt láttuk, hogy amikor morzsolt kukorica is van, akkor már azt preferálják, szemben a zabbal.
Érdekes volt látni azt is,
hogy mennyire territoriális viselkedési jószágok. A vörösbegy az, aki ennyire nem tudja tolerálni egy másik vörösbegy közelségét. 3-4 szajkó jelenik meg a kamerák előtt, de pár másodpercnél tovább nemigen tudnak megmaradni békében egymás közelében.
Első körben tehát, bár a citromsármányokat céloztuk meg, a szajkókról készültek minden eddiginél alaposabb videóanyagok.
Ez ismét arra biztat minket,
hogy továbbfejlesszük a kamerás megfigyeléseket, mert szinte bármilyen célcsoportot veszünk is célba egy kamerával, ahogyan a sármányetetésen elsőként a szajkókról kaptunk adatokat, szinte minden más esetben várható, hogy újabb és újabb nem várt, nem remélt fajok jöhetnek be a képbe, ezzel pedig nyilván olyan mértékben gazdagodik a birtok élővilágáról alkotott képünk, ami pusztán távcsöves vagy lessátras megfigyelések útján nem volna lehetséges. A szajkók után aztán természetesen megérkeztek az első sármánycsapatok is a kamera elé, a következő posztban már ezt mutatjuk.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Nem is értem, miért szeretik a madarak ennyire azt a hegyesvégű zabot…..