Megjöttek az őzek, s még az őztetem is vándorol! | Vadkamera, 2025.02.05-06.
Ott hagytuk abba a legutóbbi blogban, hogy 2025.02.05-én délután biztos voltam abban, hogy sötétedés után visszatérnek az őztetemhez a rókák. Igazam is lett, de csak részben, mert még a rókák előtt újabb vendégek érkeztek: két őz. Egy suta az idei gidájával. Először a parcella alsó részén, a kamerától és az őztetemtől távolabb tébláboltak a kukoricacsövek körül. A gida hamar beállt csemegézni, míg a suta többször is körbejárta a parcellát. Egyszer belehajolt a kamerába is, centikről vizsgálgatta, épp csak meg nem nyalta.
A két őz szokatlanul korán, 17:34-kor már ott volt,
szürkületben (bár az őzek sokkal inkább mozognak nappal, mint a szarvasok), és sokáig maradtak sötétedés után is. A kamera csak néha érzékelte őket, én viszont amennyire az időm engedte, sokat figyeltem őket telefonon és felvételeket is készítettem róluk.
Szinte biztos voltam abban,
hogy az őztetem egyelőre távol tartja a vadakat az etetőhelytől. Kukoricát mégis azért raktam ki, mert egyrészt kíváncsi voltam, valóban jól gondolom-e, másrészt a hollók és a szajkók is örömmel mennek rá a kukoricára, amint a vaddisznók is, akiket egy dög semmiképp sem riaszt, épp ellenkezőleg.
Azt még csak elképzelhettem, hogy mondjuk a szarvasokat nemigen zavarja egy elpusztult őz, de hogy az őzeket sem, az meglepett. Egészen közel nem mentek a tetemhez, de nyilvánvalóan nem zavarta őket. Amikor azt hisszük, hogy a két őzet elriasztja „testvérük” teteme, alighanem antropomorfizáljuk a vadakat. Az őz tisztában van vele, hogy az már csak egy test, és aligha érez megrendültséget vagy gyászt. S nem is azért nem, mert a másik őzhöz nincs semmi köze, hanem mert tisztában van vele: annak a tetemnek nincs már jelentősége. Talán így áll a helyzet. Vagy nem. Jó kérdések.
Később megérkezett az egyik róka is,
és nemcsak folytatta a megkezdett lakmározást, hanem valamiként sikerült elhúznia az egyébként dróttal kikötött tetemet egész gyorsan viszonylag messze. Nem került ki a tetem a látómezőből, de már annyira messze volt, hogy még ha ettek is rajta, a kamera már nem érzékelte. Én láttam párszor, hogy ott van a róka, felvételeket is lőttem róla, bár sok értelme – túl a dokumentáción – nem volt.
2025.02.05-én este tehát a róka és a két őz felváltva járták a parcellát.
Amikor az őzek elsétáltak, akkor felfelé jöttek, az Őskökényes felé. Mivel hónapok óta az Őskökényes keleti oldalában, a parkolóban etetem a sármányokat zabbal és oda szórom a csöves kukoricát is, ami rendre elfogyott mindenkor, úgy gondolom, hogy az őzek a Nagyvadföldről a parkolóba mentek, megnézni, van-e ott kukorica, ehetnek-e ott addig, amíg a Nagyvadföldön a róka lakmározik. Talán már korábban is sokszor ettek a parkolóban. Miután mindenkit a kamera elé akarok szoktatni, és a parkolóban már nem etetek, az őzek, amint lehetett, visszatértek a parcellára a kamera elé.
Éjfélre leállt a mozgás, elment mindenki, és ami igazán érdekes: se hajnalban, sőt 2025.02.06-án egész nap nem volt mozgás. Se nap közben nem voltak – továbbra se – hollók vagy ölyvek, de este sem jött meg a róka, és ezúttal az őzek sem. Hatodika volt eddig a legcsöndesebb nap. Mindössze egy szajkót sikerült megfigyelni és fotózni, semmi egyebet.
Folyt. köv.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Szándékosan nem húzod vissza az őztetemet? Miért?
Jó kérdés, itt is van a válasz: https://centauriweb.hu/szajkok-olyvek-sarmanyok/
Közben megtaláltam, elolvastam. 🙂 Köszi!
Ma sétálunk is együtt – amit oly nagyon szeretsz. Nem sokat, de sétálunk a klubtagokkal 🙂
🙂🙂
Az őzek „közömbösségéről” az jutott eszembe, hogy Fekete István milyen szépen ír erről a Kelében, mikor könyörtelenül ott hagyják a sérült Kelét, „…mert a segítség többe kerülne, mint a veszteség. Elóre, előre az évmilliós országúton, az ősök százezerszer megjárt útján, könyörtelnül elhányva a fogyó életet a jövendő élet nevében.”
Nem egy esetben írtam erről én is, ez matematika,. Például ebben az írásban: https://centauriweb.hu/miert-nem-repul-el-a-hatara-fektetett-madar/
Olvasom.