Ilyen volt a Nagyberek a súlyos aszály idején!
Alakul a második aszály. Véget ért a második csapadékhullám is, ami már nem sokat javított az országos helyzeten, nálunk pedig, a rezervátum területén csak a mézelő zónákat öntözte meg, a patak vízszintjén egy centit sem tudott emelni, annyira jelképes maradt. Az első, július hetedikén érkező csapadékhullám erősebb volt, annak éreztük is áldásos hatását, néhány vizünk visszatöltődött, ám alapvetően az is csak haladékot jelent a végső kiégés és szárazodás előtt. Legalábbis, ha nem érkezik egy a korábbiaknál jelentősebb harmadik csapadékhullám is.
Most épp úgy tűnik, hogy újabb csapadék helyett ismét hőhullámra kell berendezkedni. És újabb forró és száraz időszakra. A talajból és a patakmederből ismét a levegőbe szökik a víz, és ugyanarra a lejtőre kerültünk, amire június-július fordulóján. Emlékeztetőül: 2025. július hetedikén tetőzött országos szinte az aszály, amikor jóval nagyobb területen vált súlyossá, mint a történelmi mélyponton, 2022 augusztusában.
Ha tartós hőség és csapadékhiány következik, még a július eleji állapotoknál is jobban kiszáradhatunk.
Mindez viszont most már kevésbé aggaszt minket, mint korábban.
Természetesen cseppet sem örömteli, ha kisül és felperzselődik a fél ország, vagy szinte az egész, még a dunántúli területek jelentős része is, de az ad nekünk némi vigaszt, hogy a friss, durván öt hónapos víztesteink remekül vizsgáztak! Az utóbbi évtizedek egyik legerősebb aszályának idején a három kis tó a Kisberekben meg sem rezzent, csordultig volt vízzel minden másodpercben. A Nagypatak duzzasztásain jelentős vízszint csökkenést észleltünk az aszály vége felé, de az egy percig sem fenyegetett, hogy az öt duzzasztott vizünkből eltűnjön a víz, s így az aszály a halivadékainkat vagy a teljes vízi ökoszisztémánkat elpusztítsa.
Különösen jó volt látni, hogy a negyven fokos hőségben és szárazságban a Felső-víz, mint egy oázis, csodálatosan nagy és élettel teli, hűvös vízzel várta a környék szomjas madarait, vadjait, szitakötőit, mindennemű és rangú élőlények sokadalmát, és minket is.
Fogadjátok szeretettel az aszályban készült fotókat
a Nagypatakról, főként a Felső-víz és a Cselle-öböl környékéről. Ezeket a fotókat nézve nehezen hihető, hogy negyven fokban és történelmi méretű aszály közepette készültek. De ha nem vágunk bele a vízvisszatartásba, akkor ott, ahol ez a sok víz életben tartotta a legkeményebb hőhullám idején is az életet, csak egy sáros árok lett volna.
Így meg nem is egyszerűen egy mély, stabil víz nyugalmával uralta az erdőszélt, hanem az értelmes élet, az értelmes tervezés, a remény és az utolsó esély szimbóluma lett. A pokoli környezetben csillámló és makacsul megmaradó víz fényei és színei, mintha egy vallásalapítás első másodperceit idéznék fel, amikor a megvilágosodás erejével tör ránk a felismerés, hogy mit kellett volna tennünk korábban, mit kell tennünk ma és holnap is. Nekem és neked is.
Fotók: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Meg sem kottyant itt a szárazság- élettel teli felvételek, a zöld minden árnyalatával és tiszta víztükörrel.
Üdítő nézni a képeket. A mi kertünkhöz képest az egy másik világ! Itt csak a folyó és tó közvetlen partja zöldül, máshol kisárgult kiégett a flóra jelentős része.
Isteniek vagytok, Cen’!
Ti tényleg a TERMETÉS koronái lettetek!
Megkönnyezetem az utolsó bekezdést.
Vigyázz magadra, és Marára, hogy folytathassátok áldásos tevékenységteket.
De, hisz kimondtam: ÁLDÁSOS…, hiszem!
Köszönjük!