Tavaly ezen a hétvégén sorsfordító videókat hoztunk nektek
Nemrégiben részletesen megindokoltuk, miért tartjuk a rezervátum születésnapját és az éves értékelőinket mostantól mindig március elsején. Számos érv szól e dátum mellett, de a legfontosabb mégis csak az, hogy miután már 2000-ben is szempont volt a terület kiválasztásánál egy vizes élőhelyrehabilitáció lehetősége, és miután a felhagyott kukoricatarló visszavadításának folyamatában első alkalommal 2020. tavaszán (03.29.) sikerült kisebb duzzasztást létrehozni a Nagypatakon (Hód-gát), 2025. március elsején jutottunk el végre egy nagyobb léptékű rehabilitációig.
Az első fenékküszöböt a Nagypatakon már 2000-ben elkészítettük,
bár az nem volt hosszú életű. Leginkább csak arra volt jó, hogy lássuk: viszonylag könnyű a patakon duzzasztással stabil kisvizet generálni. 2025 március elsején azonban már az első napon 8 állandó, stabil kisvizet hoztunk létre. 5 duzzasztott szakaszt a Nagypatakon és 3 kis forrástavat a Kisberekben. A tavasz végére a kisvizeink száma felemelkedett kereken húszra. Más kérdés, hogy aztán az aszály miatt hónapokon át mindössze 8 víztestünkben volt víz. Így is forradalmi haladást értünk el. A rezervátumban rejlő lehetőségeket a vizes élőhelyek szempontjából körülbelül 40%-ban aknáztuk ki 2025-ben. Az idén újabb 40% a cél, 2027. és 2029. között pedig a munka maradék 20%-át akarjuk elvégezni.
Hamarosan érkezünk két összefoglalóval és egy olyan születésnapi ajándékkal, ami a rezervátum következő éveit megint csak alapjaiban változtatja meg (a Cenweb működését is). Addig is videók segítségével idézzük fel azt a fordulatot, ami annyira valószínűtlen a számunkra mind a mai napig, mintha csak álmodtuk volna. A változás léptéke miatt az elmúlt egy évet legalább tíz évnek érzékeljük (ezt Mara is tanúsíthatja), és annyi csodában volt részünk, mint amennyiben soha azelőtt.
Kérünk titeket, írjátok meg, hogy ti hogyan érzékeltétek az elmúlt egy évet! Nektek hosszúnak tűnt vagy inkább rövidnek? Mi volt a legemlékezetesebb?
Tartsatok velünk ezen az úton, és találjatok nálunk örömöket bőséggel a következő egy esztendőben is.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Tényleg, őrült sok átalakítás, egy fantasztikus téllel, nem is hiszem, hogy ez belefért egy évbe. 🙂
Na pont ezért érezzük mindketten – Mara és én – ezt az egyetlen évecskét sokkal, de sokkal többnek. Mert ennyit reálisan csak sok-sok év alatt lehet megcsinálni. 🙂
A fb-on kérdezted Cen’, hogy nekúnk hogy telt el ez az év, rövidnek v. hosszúnak éreztük? Ott válaszoltam is.
Te hogy érezted ennyi elképesztően sok munka, tervezés, szervezés, embertpróbáló tevékenység közepette?
Nekem – veletek ellentétben – nem tűnt gyorsnak. Visszagondolni a 2025 tavaszára, olyan, mintha 10 év telt volna le. Szerintem azért van ez, mert az elme alapvetően az időt a történések, a feladatok, az eredmények sokaságával méri – ha sok minden történik, úgy érzi, sok idő telt el.
Ez egyébként az élet meghosszabbításának egyik módszere is (erre szoktam mondani, hogy „rövid az élet, de legalább széles”). Nem az számít, hogy nominálisan hány év telt el, hanem az, hogy érzetben mennyi. Ha az elmúlt egy évet én tíznek érzem, az valójában nekem 9 év tiszta haszon. Ha volna még 10 ilyen évem, akkor nyerek 90 évet! – s összességében mondjuk nyolcvan éves koromra, élhetek akár 350 évet is, s még az is előfordulhat, hogy végül azt mondom: ennyi elég is 🙂 🙂
😊 Értem én, és persze, hogy a Geller jut eszembe…