Mikor van a rezervátum születésnapja?
Ebben a posztban tisztáztuk, hogy mikor ünnepeljük (ezentúl) a Cenweb Magazin születésnapját (január 14-én). Legalább ennyire fontos kérdés, hogy mikor van a rezervátum születésnapja. Ennek az időpontnak a meghatározása sem annyira egyszerű, mint azt talán első nekifutásra hinnénk. A rezervátum születésnapjáról nem is emlékeztünk meg eddig (míg azért a magazin évfordulóját minden évben szóba hozzuk). Többek között azért sem, mert míg a magazinról pontosan lehetett tudni, hogy mikor változott át szerzői oldalból több szerző és szerkesztő keze alatt formálódó online magazinná, addig a rezervátumról nehéz megmondani, mikortól tekinthető valóban rezervátumnak. Nem véletlen az sem, hogy rezervátumnak csak 2025-től mondjuk (korábban birtokként emlegettük).
De mit is nevezünk rezervátumnak?
Tágabb értelemben a rezervátum természeti értékek érdekében lezárt, védett terület. Legtöbbször olyan területet értenek alatta – joggal –, ahol valamely ritka faj él, esetleg ritka fajok közössége. Utóbbi értelmezés miatt 2025-ig nem merült fel bennünk, hogy rezervátumnak nevezzük a területünket, hisz jelentős ritkaságok nem éltek nálunk. Legalábbis nem tudtunk róluk. Nem csoda, hiszen amikor 2000-ben megvásároltuk a területet, az csupán egy elgazosodott kukoricatarló volt. Az élővilág fokról fokra gazdagodott, amint lassanként haladtunk előre a visszavadításban.
Mára a 11 hektáros terület szinte minden része természetközeli élőhelynek tekinthető. És ami ennél is fontosabb: valóban élnek már itt ritkaságok, fokozottan védett fajok. Sőt, olyan fajok is, amelyek országos szinten is ritkák, és amik a terület ökológiai értékét a nagy és hivatalosan is védett területekkel összemérhetővé teszik.
Sok év sejtései és kutatása után 2024. tavaszán
végre sikerült bizonyítanunk a gyepi béka (Rana temporalis) előfordulását, amely eredetileg hegyvidéki kétéltű. Ennél is nagyobb felfedezés volt, hogy szintén 2024-ben megtaláltuk az alpesi tarajosgőtét (Triturus carnifex) is két alkalommal. Abban a „pillanatban” az országos „herptérképen” erről a fajról mindössze 39 előfordulást találtunk (1990 és 2024 között; az első adat 2012-es az Őrségből). 2025-ben épp a ritka kétéltűek miatt belevágtunk a birtok területén víztestek kialakításába.
Óriási siker, hogy már 2025-be megtaláltuk az új vizek egyikében (Nagyfűz-víz) az alpesi tarajosgőtét megint. Így már három bizonyított előfordulást produkáltunk (összesen 4 példány), míg az országos adatbázisban ebben a pillanatban (2026.02.19.) összesen 42 észlelést találni. A mi adatainkkal együtt volna 45, vagyis a magyarországi észlelések durván 7 százaléka származik a mi elenyészően kicsiny területünkről.
Másként: Az utóbbi két évben Magyarországon észlelt alpesi tarajosgőték (7 példány) 57%-a nálunk, a mi rezervátumunkban fordult elő!
Ráadásul 2025-ben a fullra járatott kutatásunk új békafajt is kimutatott. Megtaláltuk a szintén viszonylag ritka/szórványos mocsári békát (Rana arvalis) is. Az előző évben bizonyított gyepi békáról pedig kiderült, hogy domináns békafaj nálunk, és csak a barna varangy (Bufo bufo) gyakoribba nála. Összességében tehát a területünkön élő, és 2025-ben már eredményesen és tömegesen szaporodó kétéltűfauna nemcsak ritka fajokkal büszkélkedhet, hanem a fajösszetétel is kirívóan speciális. Zoológiai, állatföldrajzi (tudományos) szempontból olyan unikális konstelláció, ami önmagában is kiemelt természeti érték.
Mindezen túl 2025-ben sikerült először megtelepíteni fokozottan védett madárfajt, a gyurgyalagot (Merops apiaster). Számos érdekes és ritka, védett faj mellett 2026-ban először sikerült a területre csábítani – még ha csak ideiglenesen is – másik két fokozottan védett fajt is, a rétisast (Haliaetus albicilla) és a vidrát (Lutra lutra).
Mindehhez muszáj még hozzátenni,
hogy 2026-ra a 11 hektáros területen észlelt, bizonyított, dokumentált (az esetek 90%-ában fotózott és videózott) fajok száma elérte az 1100-at. A fajok között természetesen nemcsak ritkaságok vannak, hanem szórványos, esetleg még gyakori, ugyanakkor védett fajok is. Különösen gazdag a lepkefaunánk. A nappali lepkefajaink száma 63, ami országos szinten is kiemelkedő, és akár az ország lepkékben leggazdagabb területének fajgazdagságával, az őrségi lepkefaunával is összevethető.
Köztük olyan 2025-ben megkerülő fajjal, mint a somkóró-csüngőlepke (Zygaena viciae), amelyről az országos lepketérképen 2015 és 2025 között mindössze 9 előfordulást találunk! És arról még nem is beszéltünk, hogy jelentős, durván 150 odúból álló odútelepünk is van.
Összefoglalva:
bármely szegmenst nézzük is, kicsiny területünk már kétségkívül megfelel egy rezervátum kritériumainak. Helyileg vagy regionálisan fontos természeti értékekben bővelkedünk, de országos, sőt európai szinten is fontos természeti értékeink is vannak már. Pár év alatt, ha a vizes élőhely-rehabilitációnk kedvező hatására megerősödik a kétéltűállomány, akár Magyarország egyik legjelentősebb kétéltű-élőhelye lehetünk.
Jelentős érték az is, hogy a kutatások intenzitása miatt amolyan mag- és mintaterületként is funkcionálhatunk (ezt jelzi, hogy 2026-ban egyetemi előadások is lesznek a rezervátumról ökológusoknak). Aligha tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy rezervátumunk Európa egyik legalaposabban kutatott magánterülete. Kutatottságunk vetekszik a hivatalosan is védett területek kutatottságával. Mindez ráadásul egy visszavadított, rehabilitált területen. Így tehát a rezervátum egyfajta modell is.
Tehát, a fentiek miatt 2025-től már következetesen rezervátumként beszélünk a területünkről, hisz valóban olyan zárt, kutatott, és szigorúan védett, visszavadított terület, ahol a kimutatott 1100 növény- és állatfaj között számos helyileg vagy regionálisan fontos faj mellett, országos jelentőségű természeti értékeket is találunk.
De mikor legyen a születésnap?
Lehetne, mondjuk a megvásárlás időpontja, de ezt nem ismerjük pontosan. Persze, valahol megvan az adásvételi szerződés, de amit akkor megvettünk, egy kukoricatarló volt, semmi más. Ráadásul nem is egyszerre vettük meg az egészet. Az Északi-égerest, az Akácost, a Juharost és a Kisberek területét csak később, valamikor 2006 körül vásároltuk hozzá a birtokhoz (mekkora szerencse, hogy idővel az is eladóvá vált!).
Abban is volna logika, ha mondjuk az alpesi tarajosgőte megkerüléséhez kötnénk a rezervátum születésnapját, hisz attól fogva váltunk klasszikus értelemben vett rezervátummá. De egyetlen fajhoz kötni az évfordulót mégis csak túlzás volna. Hisz a rezervátum legfontosabb jellegzetessége nem is abban áll, hogy milyen fajok élnek itt (és térnek vissza), mint inkább a visszavadítás folyamatában. Ebben a folyamatban azonban ritkán vannak igazán elvágólagos fejlesztések vagy eredmények. Kivéve egy esetet: az első vizes élőhelyek létrehozása egyrészt radikális változást hozott, másrészt évtizedes tervek betetőzését jelentette. Korábban tartózkodtunk is az ilyen léptékű tájalakítástól (például a földmunkáktól), de a páratlan kétéltűfauna megmentése érdekében nem hezitálhattunk tovább.
2025-re voltak már támogatóink is,
bár nem annyian, ami lehetővé tette volna a vizes élőhely-rehabilitáció megkezdését. Ezért 2025. február 19-pén, egy szerdai reggelen (6:34), látva a kétéltűhelyzet súlyosságát, és felmérve, hogy az itt élő értékes és ritka fajok vélhetően már a fennmaradásért vívott küzdelem utolsó etapjainál tartanak, levelet írtam egy kedves, és viszonylag jómódú ismerősömnek. Ő másnap délután, 17:48-kor válaszolt. Bár nem hittem, hogy őt „megrendítené” a gőték sorsa, mégis felajánlotta a segítségét. 2025. február 21-én délelőtt (10:22) érkezett a hír, hogy átjött az az adomány, ami – először a rezervátum történetében, s mások adományaival együtt – lehetővé tette a vizes élőhely-rehabilitációt. Voltaképp csak egy mailről van szó, de február 21. mindenképp fordulópont. Ha akkor nem találunk még egy jelentősebb támogatót, akkor nem merünk belevágni a munkába. Így tehát akár február 21. is lehetne a születésnapunk.
A szervezések és egyeztetések a reméltnél jobban elhúzódtak,
így csak március elsején tudtuk megtenni az első tényleges lépést. Aznap reggel (szombat) érkezett a markoló először. Előző délután a Kisberekben már dolgoztunk a terep tisztításán, vagyis a munka már akkor megkezdődött. De másnap reggel, az első mozdulat volt az a markolóval, ami radikálisan változtatta meg a rezervátum ökológiai viszonyait. A reggeli órákban a patakmederbe rakott fenékküszöbök már délelőtt megemelték és stabilizálták a Nagypatak vízszintjét, és amikor 10 óra körül a Kisberekben az első adag földet emelte ki a markoló az azóta Pelso-tónak hívott tavacska helyén, szinte azonnal megjelent a víz a mederben.
Valóban az volt a helyzet, hogy reggel nyolckor még nem voltak vizes élőhelyeink, de kilenc órakor már igen. Estére 13 kisebb-nagyobb víztestünk készült el legalább részben. Ezeken aztán hónapokon át, egészen nyár elejéig dolgoztunk, és fejlesztettük őket. Sőt: a gázlókat például még 2025/26. telén is.
A március elseje szimbolikus időpont, de nem mi választottuk.
Mi csak alkalmazkodtunk ahhoz, hogy a markolós mikor tud jönni. Ugyanakkor a március elseje más szempontból is olyan, mintha tudatosan raktunk volna egy ilyen volumenű fejlesztést erre az időpontra. A rezervátum születésnapja egy természetes alakalom az összegzésére. Efféle összegzésekre általában év végén szokott sor kerülni, holott ökológiai szempontból december végén értékelni problémás, mert kettévágja a telet. Ökológiai szempontból és a fejlesztések szempontjából is vegetációs időszakokban gondolkodunk leginkább. A nagy periódus vegetációs időszaktól vegetációs időszakig tart. A vegetációs időszak vége valójában nem az ősz, hanem a tél vége, a tavasz eleje. Amikor az új vegetációs időszak indul. Ráadásul ökológiai szempontból is a tavasz a legélesebb határ.
Természetes tehát, hogy az idén először megtartsuk a rezervátum születésnapját, méghozzá március elsején. Szerencsésen és szépen alakult a történetünk, hogy a legkézenfekvőbb évfordulós időpont a naptári tavasz első napjára esik, ami sokak számára a megújulás időszakának első napja. A rezervátum pedig nem egyszerűen egy természeti értékekben gazdag terület, hanem példa arra, hogyan újulhatnak meg tönkre tett területek. Miként válhatnak kizsigerelt földek újra a kihalás felé masírozó fajok mentsvárává. Arra is kitűnő példa, hogy akadnak még emberek, akik képesek olyan nagyvonalú támogatást adni, ami egyik pillanatról a másikra forradalmi haladást tesz lehetővé.
Ebből a szempontból február 20. is fontos, tanulságos pillanat.
Mert ugyan nem egyetlen ember támogatása mentette meg a békák és gőték szaporodóhelyét, de február huszadikán egy olyan pillanatnál tartottunk már, ahol nem volt mit veszteni, ám a lehetőségeink is elfogytak. Túl kellett tenni magunkat mindenféle gátláson annak érdekében, hogy esetleg mégis megmenthessük a gőtéinket. És lőn csoda, a végső lökéshez is találtunk embert, aki ráadásul úgy pótolta ki a hiányt, hogy egy ideig nem kellett további köröket futnunk és kalapoznunk, hanem legalább két hónapig koncentrálhattunk a tényleges élőhelyátalakításra – ami egyébként önmagában is pokoli stresszes volt.
Mindent összevetve tehát mostantól a rezervátum születésnapja március elseje, amit azonban már február 20-tól ünneplünk. Mert ünnepünk lényege az előző vegetációs időszak minden érdekességének és eredményének összegzése, erre pedig tíz nap biztosan kell.
Ezért találkoztok a következő időszakban a Cenweben amolyan tartalomcunamival. Március elsejéig, a rezervátum 26. születésnapjáig igyekszünk összefoglalni mindent, és meghatározni a tennivalókat a következő vegetációs időszakra. Hisz munka akad még bőven a következő két évben is. A kétéltűinket egyelőre a kipusztulás nem fenyegeti, szaporodni is tudnak majd, de a vizes élőhely-rehabilitáció készültsége körülbelül 40 százalékos. Úgy tervezzük, hogy az idén további 40%-ot végzünk el (erről később), a maradék 20%-nyi fejlesztést pedig már apránként 2027. és 2030. között.
Addig is két dologra kérünk titeket. Egyrészt fogadjátok majd szeretettel és érdeklődéssel a következő napok összefoglalóit. Másrészt, ha tehetitek soron kívüli adományokkal segítsétek ITT, hogy az idén is haladhassunk a vizes élőhely-rehabilitációval. Előre is köszönünk mindent, tartsatok velünk, ünnepeljetek velünk, és örüljetek a közös eredményeknek!
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Most is csigáztál egy kicsit, de a végén csak elárultad a dátumot! 🙂🙂
Tegnap volt egy tippem, amit oda is írtam hozzászólásban a magazin születésnapjáról szóló cikk alá. Dátum nélkül ugyan, de én is ehhez az eseményhez kötöttem a rezervátum születésnapját. (Persze nem mintha számítana, de én azért csendben örülök, hogy eltaláltam. 🙂 )
Könnyen megjegyezhető dátum. Ünneplünk majd aznap, ugye? Kitaláltok valamit. (Pl. én egy fotógalériának örülnék!)
Igen, eltaláltad!!! – és ünneplünk majd 🙂 🙂
Szuper! 🙂 🙂
Nekem a gőték felfedezése volt a tippem-kapcsolódik a vízhez. Nem minden rezervátum vizes élőhely és attól még rezervátum, én eddig úgy gondoltam olyan védett terület, ahol sokféle védett faj van együtt s nem kifejezetten a víz a meghatározó – bár nyilván mondjuk az afrikai rezervátumokban az életben maradáshoz kell a víz. Centauriék rezervátuma északi típus, tavas, mocsaras lápos , szóval a dátumot így már értem. Nagy nap lesz március 1- ez az összefoglaló is nagyon szép. Viszem.
Mindig nagyon boldog vagyok, amikor sikerül ismertté tenni előttetek állatcsoportokat, virágokat, madarakat, lepkéket és gőtéket…
A rezervátummá minősítésnél a hangsúly a ritka fajon, kiemelkedő természeti értéken van. 🙂 De jól mondod, a mi rezervátumunk északi típusú, vizes erdős sztyepp 🙂
Éljen márcis elseje, a rezervátum születésnapja,
a rezervátum motorjának és segítőinek sok jó egészséget és sok jó támogatót kívánok! 😍🦉🐦🐸🐸🐸🦉
🙂 🙂 🙂
Nem csak motorja, de agytrösztje is Cen’, kérlek ne szerénykedj! 🙂