Sarki hófajd | Így írt róla Alfred Brehm
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A sarki hófajd (Lapogus lagopus L.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
Nagysága a nyírfajdé s a fogolyé közt áll.
A kakas hossza 40, szélessége 64, szárnyhossza 19, farkhossza 11 cm. A tojó 2 cm-rel rövidebb és keskenyebb. Ruhája télen egyszerű, de így is szép: hófehér, kivéve farktollait, amelyeknek csak széle és gyökere fehér, egyébként koromfeketék. Nászruhájában fejeteteje és nyaka rozsdaszínű, rókavörös vagy rozsdabarna, fekete pöttyözéssel és hullámos vonalakkal; váll-, hát- és középső farktollai feketék, közepükön rozsdabarna harántcsíkkal; minden tollának szegélye fehér. Középevezői fehérek, mint télen, karevezői barnák, mint a háta, arca és torka rozsdavörös, rendszerint pöttyözetlen.
A fej, mell és lágyék
fekete vagy rozsdaszínű, kissé feketén hintett és hullámos. A mellközép fekete, rozsdaszínű és fehéren pettyes, a has és lábak fehérek. A farokvég fedői feketék, rozsdabarna szalagokkal és zegzugos vonalakkal. A szem alatt és a szájzugban fehér foltok. A nyár folyamán a tollak kifakulnak. A tojó rendszerint világosabb, nászruhát is előbb ölt, mint a kakas. A sösét tollazattal egy időben a szemöldökív vörös színt ölt és így fokozza a madár ékes színeinek hatását. Sok búvár szerint évente kétszer vedlenek: ősszel az egész tollazatot kicserélik, tavasszal csak az aprótollakat. A téli ruha azonban nem közvetlenül megy át a nyáriba. Ezért hitték, hogy a hófajd négyszer vedlik. Ezzel szemben amerikai búvárok azt állítják, hogy az aprótollak ősszel nem vedlenek le, hanem csak átszínesednek. Richarsdon szerint ez az átszínesedés a toll hegyén kezdődik és 8–10 nap alatt megy végbe.
A skót hófajd (Lagopus scoticus Lath.)
Manapság a skót hófajdot v. skótfajdot a sarki hófajd alfajának tartják, és nem önálló fajnak. (szerk.)
Anglia s kivált Skótország lápjait ez a faj népesíti be. Akkora, mint a sarki hófajd, s ettől csak abban különbözik, hogy télen nem fehéredik meg, s evezői barnák, lábai pedig szürkék. Ilyenformán nagyon hasonlít a sarki hófajd nyári tollruhájához. Életmódjukban sincs eltérés. Érdekes az a magában álló jelenség, hogy a skót hófajd tojója és kakasa más-más időben vedlik. A kakas ősszel és télen, úgyhogy külön nyári tollazatot nem visel, a tojó pedig nyáron és ősszel, úgyhogy ennél a téli ruha marad el.
A sarki hófajd hazája az ó- és újvilág északi vidéke. Németországban már csak a Memeltől északkeletre fekvő egy-két lápot lakja. Széltében elterjedt Észak-Oroszországban, a Baltikumban, Skandináviában, egész Szibériában, Amerika legészakibb vidékein és Grönlandban. Tél közeledtével délebbre is elkóborol. Így Kelet-Poroszországba, sőt Pomerániába is el-eljut.
A lápvidékeken azokat a helyeket kedveli,
ahol erdő és nyilt láp váltakozik. Mindig az erdő szélén, sohasem ennek belsejében tartózkodik. A tundravidéken síkot, dombságot és lejtőket egyforma számban népesít be. Ezzel szemben Skandináviában a hegyvidék középrészét foglalja el, s nagy ritkán mutatkozik a völgyekben. Ennek pedig az a magyarázata, hogy madarunk a nyír- és fűzcserjékhez van kötve, ezek öve pedig csak a tűlevelűeké fölött kezdődik.
A sarki hófajdot aránylag nagyon tehetséges madárnak mondhatjuk.
A legfürgébb és legélénkebb tyúkfélék közé számítható. Széles, sűrű tollazatú lábaival a csalóka moha-szőnyegen éppoly gyorsasággal oson keresztül, mint a friss havon. Ha üldözik, gyorsasága valóban bámulatos. Repülése könnyed és kecses. A földről kelve, főként a kakas, legelsősorban mintegy 4 m magasságba emelkedik, azután – fölváltva surrogva, majd úszva – 300–600 lépésnyire ebben a magasságban húz el, majd hirtelen fölemelkedik a magasba, s ismét sebesen leereszkedik, hogy megszálljon.
Esetleg azonban mégsem száll le, hanem szakasztottan úgy repül tovább, mint eddig, majd ismét fölemelkedik, s ekkor száll le. Rövidebb röpte alkalmával rendesen erősen csengő err-rekk-ekk-ekk-ekk szólását hallatja a kakas, s közvetlen beszállása előtt tompa gabá-u, gabá-u torokhangjait. A tyúk viszont mindig hangtalanul, de szintén robajló szárnycsapással repül. Télen mély csatornákat váj magának a hóba, hogy élelmét megkeresse; ha pedig ragadozó madár üldözi, merőlegesen belevágódik a hóba, amelyben úgy merül el, mint a búvármadarak a vízben.
Tápláléka főként növényi anyagokból telik ki.
Télen csak a nyír- és fűzcserjék rügyeit s az elszáradt bogyókat csipegetheti, míg nyáron a zsenge leveleket, virágokat, hajtásokat, bogyókat eszegeti, s ezekkel együtt az eléje kerülő rovarokat is.
Március közepén párba verődnek, s nemsokára dürögni kezdenek. A tyúk még a dürgés időszakában tojik. A fensíkok napos lankáin, hanga- vagy áfonya-, esetleg rekettye- vagy törpenyírbokrokban, jól elrejtett helyeken sekély gödröcskét kapar, néhány száraz fűszállal, tollal, egy kis földdel kibéleli. A kakas nagy bátorságot tanusít fészke táján. Minden embert vagy ragadozót a figyelmeztető gabá-u, gabá-u szavával fogad, kihívóan valami dombocskára ül, fölriasztva csak néhány lépéssel száll odébb, s ezt a mesterkedését kétségtelenül oly célzattal ismételgeti, hogy az ellenség figyelmét a fészkelőhelytől elterelje. Idegen kakasok ellen is elszántan védi családi tűzhelyét. A tyúk lehetőleg sokáig nyugton ülve marad veszedelem esetén is, s csak akkor lopódzik el, ha egészen fészkéhez érünk. A norvégek szerint egyik tojó a másik tojásaiból is hajlandó elrabolni és saját fészkébe tenni.
A fészekalj május végén vagy június elején teljes,
és rendszerint 9–12, de esetleg 20 tojásból is állhat. A tyúk teljes odaadással kotlik; a kakas ebben nem igen vesz részt, de lelkiismeretesen őrködik. Ha semmi baj nem éri, a csirkék legkésőbb július elején kikelnek, s ekkor az egész családot együtt láthatjuk. Most láthatjuk csak, mennyire igazán lápi madarak, valósággal úgy tűnik föl, mintha a híg iszapon is könnyűszerrel mozognának tova. Valószínűleg azért keresik föl elsősorban ezeket a helyeket, mert a kicsi csirkéknek a lápokon rajzó szúnyogok és ezek álcái a legalkalmasabb táplálékuk.
A végtelenül kedves csirkék életük első napjaiban olyféle pehelytollazatot viselnek, mint egy taránd zuzmó-csomó. Mint minden tyúkféle apróság, ezek a csirkék is rendkívül ügyesek és gyorsak, könnyedén szaladgálnak az iszapon és vízerecskéken, s már alig néhány napos korukban próbálgatják pici szárnyaikat. Színezetük annyira összevág a talaj színezetével, hogy még a sólyom éles szeme sem akad meg rajtuk. A süppedő talajon pedig a finom orrú rókák is hiába szimatolnak utánuk. Az apróság így szépen fölcseperedik, közben néhányszor vedlenek, úgyhogy augusztus végén vagy szeptember elején anyányiakká válnak.
Augusztus végéig a fiatalok kinőttek. Szeptember végén, október elején más csapatokkal is összeverődnek, alkalmas helyeken ezernyi számban láthatók. Fölriasztva eme seregek sűrű, fehér, pár száz méternyi hosszú felhőként suhognak el a vadász mellett.
Ahol a sarki hófajd dürgőhelye a nyírfajdéval határos, ez a két faj eredménnyel párosodhatik. A keresztezésből csinos korcsok (Lagopus lagopoides) származnak.
A hófajd egyike a legjobban megbecsült vadaknak. Bámulatos számban fordul elő, s így még a kevésbé ügyes vadász is bőséges zsákmányra tehet szert. Hazájában leggyakrabban hurokkal és hálóval gofják. Hogy mekkora számokról van itt szó, tájékoztatónak megjegyezhetjük, hogy Devrefjeld egyetlen vadkereskedője egy télen 40.000 darabot adott el. A fiatal hófajd hús olyan kitünő pecsenyét ad, mint a fiatal foglyoké.
Fogságban ezeket a kedves teremtéseket még északon sem igen tartják, pedig – amint Brehm meggyőzödött – tartása nem vesződséges.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Nocsak, nocsak! Talán valaki az „állásomra” pályázik? 🙂 🙂
Nem, megtartunk, csak épp besegítünk kicsit így karácsonytájt! 🙂 🙂 🙂
🙂 🙂