A világ leghosszabb távú vonulója a sarki csér
Évente kétszer még mindig fullra jár a madarak hatalmas, kontinensek fölött is átívelő, drámai vándorlása. Szerencsére az éghajlat radikális változása ezt a természeti jelenséget még nem söpörte el (bár egyre jelentősebben módosítja), és mint mindig, ezen az őszön is számíthatunk rá, hogy a vonulás csúcsidőszakában ismét hemzsegnek majd a madárritkaságok Európában.
Sokszorosan is szerencsésnek tartom magamat, hisz nemigen akadt olyan nap az életemben, ami ne hozott volna felejthetetlen élményeket és izgalmakat, vagy elixírekkel is felérő nyugalmat és derűt. Bőven az átlag fölött mozgalmas, sokszor kalandos (ritkábban életveszélyes) sorsot élhettem eddig, és élhetek továbbra is. Mindig történik valami, mindig dolgozom valamin ezerrel, mindig meglep a birtok, a kutatások, a bioszféra, időnként még az emberek is.
De mindezt figyelembe véve, továbbra is azt mondom:
a madárvonulásnál nagyobb csoda nincs a világon!
Persze sok csoda van még bioszféra-szerte, de ez azért…
Olyan léptékű vándorlásra, a bolygó ilyen mesterszintű belakására és használatára, mint amilyet a madaraknál látunk, kizárólag egy létforma képes: a repülő életforma.
Korábban láttuk már a világ legjobban repülő madaránál, a sarlósfecskénél, hogy a repülést a madarak némely tagja számunkra felfoghatatlan tökélyre fejlesztette. Elképzelni is nehéz, miként bírhatja egy madár a levegőben éjjel és nappal három éven át – amint a fiatal sarlósfecskéktől ez sem szokatlan.
Láthattuk azt is, hogyan válik egy ragadozó, a vándorsólyom a Föld leggyorsabb élőlényévé, és miként száguld a Forma1-es autókat is megszégyenítő, szédítő sebességgel.
Láttuk azt is, hogy olyan magasságban, ahol a hegymászóink számára az oxigénhiány szinte megoldhatatlan kihívást jelent, egyes madarak – mint például az indiai ludak – játszi könnyedséggel kelnek át a világ legnagyobb hegylánca, a Himalája fölött.
És mégis:
leginkább talán az nyűgöz le minket, hogy mekkora utakra képesek és milyen rövid idő alatt. Hogy a madarak úgy használják a bolygót, mint mi a saját városunkat, amiben könnyűszerrel, saját lábon egyszerűen csak jövünk-megyünk.
Az ember is közlekedik bolygóléptékben efféleképp, de csak ormótlan repülőkön. Önerőből a madarak epikus útjaihoz mérten szinte egy tapodtat sem tud megtenni.
Az idei őszön nemcsak a birtok madarairól írunk továbbra is minden korábbinál részletesebben, hanem a madárvonulásról is (amint a tavaszi vonulásról is napi szinte írtunk).
Számos madár tesz meg irgalmatlanul hosszú vagy kacifántos utakat. Sok madárfajunk valójában egészen meghökkentő vándorlási mintázatokat követ, de gyakran még a madárbarátok jelentős része sincs tisztában ezekkel a vándorlási szokásokkal. Ezekből fogunk rendre bemutatni jó párat, ahogy az aktualitások és a szeszélyünk hozza, de mindenekelőtt a rekorderről kell beszélnünk.
Sokan tudjátok már, hogy
a sarki csér teszi meg vándorlásai során a legnagyobb távolságot.
Korábban az évi 35.000 kilométeres vándorlása miatt tartották rekordernek, de újabban egyes számítások szerint ennél is többet, legalább 50.000 kilométert utazik ez a pompás, karcsú madár évente!
Találtam egy lenyűgöző animációt is a sarki csérek vándorlásáról. Ezt nézzétek! Egy kutatásban jeladókat szereltek a Spitzbergákon fészkelő sarki csérekre.
A kutatás elsődleges célja az volt, hogy megfigyeljék, hogy a sarki csérek vándorlásuk során mennyire veszik figyelembe az időjárási viszonyokat, kihasználják-e például a szeleket. Természetesen kihasználják.
Nemrég írtunk arról is, hogy szintén a szeleket használva kelnek át lepkék (!) Afrikából Dél-Amerikába.
De ami számomra ebben a kutatási eredményben a leginkább lenyűgöző, hogy egyetlen percben láthatom a sarki csérek csatangolását az Atlanti-óceán felett.
Nem új ez, de látni!…
Hogy a sarki cséreknek milyen élete van!
A sarki csér nem szívesen jár a szárazföld fölött, ahogy ez a térképből és a videóból is szépen látszik, mégis néha egy-egy példány bekalandozik a kontinensek, így Európa felé is. Minél inkább messze van egy terület az óceánoktól, annál kisebb az esélye annak, hogy sarki csérrel találkozzunk. Minthogy Magyarországnál messzebb lenni a nagy óceánoktól szinte lehetetlen, ennek megfelelően nálunk a sarki csér extrém ritkaság.
Magyarország madáratlasza (2021) szerint 2019-ig mindössze 19 esetben láttak a magyarországi vizeknél sarki csért, ebből 11 alkalommal a Fertő-tavon.
Ahogy az ritkaságoknál általában lenni szokott,
legtöbbször egy-egy magányos, elkóborolt példánnyal találkoznak nálunk, bár egy esetben négy példányt is láttak egyszerre. A sarki csér leginkább tavasszal vetődik el hozzánk (április-májusban), ritkábban az őszi vonulás idején (szeptember-novemberben).
Nehéz elképzelni – már ha ez feladata vagy vágya lehet bármely embernek –, hogy milyen egy ilyen életforma. A sarki csér valójában egész életében utazik (ráadásul „nagyban”), és csak egy gyors költés erejéig áll meg a fészkelőhelyeken, mondjuk Izland, Svalbard vagy Grönland partjainál. A sarki csérek összessége pedig szó szerint bejárja az egész bolygót.
Így jöttek-mentek észak és dél között már azokban az időkben is, amikor a mi őseink, egy-egy horda vagy később egy-egy törzs csak egy erdőt, egy völgyet vagy egy hegyvidéket járt be. Amikor nem is oly távoli őseink sokszor a szomszédos hegységről sem tudtak semmit, nemhogy arról, mi van az óceánokon túl.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
