Pingvinek kora | Az ember, a káosz és a fóka

Pingvinek kora | Az ember, a bizonytalanság és a fóka


Az átmenet riadtságára virradunk. Ebből fakad minden bizonytalanságunk. Persze, mindig minden átmenet, de azért vannak stabil és instabil korszakok. Most épp minden radikálisan változik, nemcsak az éghajlat, hanem a legtágabb értelemben vett klíma is. Valami már nincs, és valami más még nincs. Ahol eddig voltunk, ott nem maradhatunk, ahová mennünk kellene, oda nem tudunk még, vagy nem merünk.

Évente kerülnek hasonló helyzetbe a pingvinek. Amikor tudják: el kell hagyni az Antarktiszt. Nincs más választás. Ők azt is tudják, hová kell menni. Mégis egyfajta tanácstalansággal tolonganak a parton. Mert van egy bökkenő. A fókák is tudják, hogy azokban a napokban pingvinek tízezrei kelnek útra. A pingvinek pedig tudják, hogy a fókák is tudják. Szóval az indulás napjára a víz éhes fókáktól hemzseg. A pingvinek azt is tudják, hogy közülük az elsőt holtbiztosan megeszik. De nem azért, mert az első hülye. Csakis azért mert ő az első és egy szem pingvint száz fókának levadászni semmiség. Gyűlnek tehát a pingvinek a parton, de elsőnek indulni senki sem mer. A tömeg hátsó traktusában állók viszont bizonyos idő után már attól félnek, hogy elkésnek az indulással. Egyfajta tömegnyomás alakul ki hátulról, amely végül a vízbe taszítja az elsőket. Az elsők, az úttörők nem önszántukból lesznek úttörőkké. A tömeg nyomására válnak egy új út, egy új kezdet mártírjaivá.


Pontosan ez történik most velünk. El kell hagynunk ezt a „helyet”. Ezt a kort. A jövő minden korábbinál bizonytalanabb, s tudjuk, a vízben ott a fóka. Száz fóka és ezer. Nem tudunk átlendülni a problémák felett, hogy egy elrontott korból egy jobb korba lőjük át magunkat. Át kell úszni a káoszon. De ahhoz, hogy valaki valóban ugorjon, nekünk sincs merszünk. Ki akarna önként ugrani a jövő ragadozóktól hemzsegő vízébe? Pedig jó volna, ha páran elvállalnák ezt a feladatot. Akkor is, ha – ellentétben a pingvinekkel – mi sajnos azt sem tudjuk, hogy a túlélőknek hová-merre kell majd menniük.

Ennek ellenére a legjobbakat minden pingvinnek, mi több, a legjobbakat a fókáknak is. Üdv: Cen’


Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kérj tőlünk hírlevelet!

    Név*

    Email cím*


    Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!

    Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.

    még több “Színnel-lélekkel”

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    Amire büszke vagyok: a jobb lábam

    Úgy visz engem minden barangolásra, fotózásra, varsák ellenőrzésére, éjjeli lepkészetekre, hogy rá sem gondolok. Sokszor van egyedül, senki se gondol rá…Tovább

    még több Kisfontos

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    Mit tehetek a felmelegedés ellen?

    Mutassátok ti is a fákat, amiket eddig elültettetek! Mutassátok a földeket, amit a vadonnak visszaadtatok! Mutassátok ti zöldművészek, zöldköltők és zöldrapperek…Tovább

    1 hozzászólás

    1. Annak idején ezt írtam hozzászólásban ez alá a 2017-es fb poszt alá:
      “Szeretem ezeket a kis szösszeneteket. Az ilyenek döbbentettek rá annak idején, hogy hiszen nekem tetszik, amit írsz! 🙂”
      S még mindig tetszik! 🙂
      Jó, hogy ezek az írások is átkerülnek ide a fb-ról. Kár lenne, ha feledésbe merülnének.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük