Így menekülhetne meg az antarktiszi jégtakaró
Az előrejelzések szerint komoly esély van arra, hogy a klímaváltozás következtében elolvad a nyugat-antarktiszi jégtakaró, ami akár öt méterrel is megemelheti a globális tengerszintet. Egy friss kutatás szerint a Nyugat-Antarktisz amundsen-tengeri partvidékén már elkerülhetetlen a jégtáblák további olvadása akkor is, ha a károsanyag-kibocsátás globálisan csökkenne, mert a jégtáblák alatti tengerüregek vize már meleg.
Egy másik új kutatás szerint azonban egy másik nyugat-antarktiszi régióban, a Siple Coaston van még remény. Innen a jégfolyók a Ross-tengerbe ömlenek, a folyamatot azonban lassítja a Ross-selfjég. Ennek alja ugyanis alig olvad az alatta áramló hideg óceánvíznek köszönhetően.
Számítógépes modellel vizsgálták a jégtakaró változásait
A nyugat-antarktiszi jégtakaró a kutatók szerint hétezer éve több száz kilométerrel húzódott vissza az olvadás miatt, az utóbbi kétezer év alatt azonban ismét megerősödött, és elnyerte jelenlegi stabil állapotát.
Az ausztrál tudósok és a NASA sugárhajtómű-laboratóriumának (JPL) munkatársai részvételével zajló nemzetközi kutatásban számítógépes modellszimulációkkal vizsgálták a jégtakaró visszahúzódását és előretörését, valamint azt, hogy a jégtakaró viselkedését hogyan befolyásolta az óceán és a földköpeny.
“Tanulmányunk célja az volt, hogy feltárjuk, mi történt a múltban a nyugat-antarktiszi jégtakaróval ebben a régióban, hogy jobban megjósolhassuk, mi fog történni a jövőben” – mondta el Dan Lowry, a tanulmány vezető szerzője.
Mitől függ az olvadás?
Mint megállapították, a nyugat-antarktiszi jégtakaró elsődleges mozgatórugója a víz keveredése a tenger mélyén. Amikor a víz tengeri jéggé fagy, só szabadul fel, és sűrű, hideg, sós víz keveredik az óceán mélyének vizébe, ami például a Ross-jégself alatti tengerüregbe is bejut. Ez a sűrű hideg víz védi a jégtakarót attól, hogy a melegebb óceánvíz a közelébe kerüljön, és megolvassza. Az Antarktiszról kiemelt jégmagok vizsgálata és a geológiai feljegyzések alapján régebben ez az óceáni keveredés gyengébb volt, így az olvadás erősebb lehetett.
A jégtakaró méretének csökkenésével az alatta lévő földköpeny terhelése is csökken, és a földkéreg lassan felemelkedik, amivel viszont elősegíti a jégtakaró megerősödését.
A tanulmány szerint tehát, bár a jégtakaró visszahúzódását és előrenyomulását leginkább az óceán hőmérsékletének változásával lehet magyarázni, a földkéreg reagálásának mértéke is befolyásolja, hogy a jégtakaró mennyire van kitéve az óceán hatásának. A jégtakaró, az óceán és a földkéreg mind kölcsönhatásban vannak egymással, és befolyásolják egymást.
Lowry szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásnak csökkentésével meg lehet állítani az óceán felemelegedését azon a szinten, ami nem okozza a jégtakaró összeomlását.
Gyakran elhangzik ez a mantra, hogy “ha csökkenne az üvegházhatású gázok kibocsátása”. Az igazság azonban az, hogy nemhogy csökken, hanem évről évre nő, úgy tűnik, megállíthatatlanul. Az energiatermeléssel összefüggő globális szén-dioxid-kibocsátás 2023-ban 1,1 százalékkal nőtt, ami 410 millió tonnát jelent. Ezzel az energiatermelés kibocsátása új rekordot ért el, ami évi 37,4 milliárd tonna. 2022-ben 490 millió tonnával (1,3 százalék), 2019-től 2023-ig pedig 900 millió tonnával nőtt ez a kibocsátás.
Forrás: MTI, IEA, képek: Unsplash, Peter Fitzgerald/Wikimedia
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több Antarktisz
