Művház country | Viva Las Vegas

rockabilly

Művház country | Viva Las Vegas


Jessz! Ismeri a művház-hangulatot Las Vegas is! Főként amikor a „gitárszóló” jön, úgy érzem, a srác az indokoltnál jobban küzd a hangszerrel meg az elemekkel, de talán rosszul látom; Cherry frizurája, tetoválása, de még talán a hangja is kissé művházi, de ha ez a művház itt volna a közelben, mondjuk Makkoshotykán vagy egy kicsit arrébb, lejjebb, túl két dombon, vagyis az Óperenciáson, a csalánosairól és csalánbogarairól híres Alsóiszapszenthangyáson, akkor bizony gyakrabban mozdulnék ki, elővenném a legszebb turbó cowboy létérzésem, felhúznám a lesárosabb csizmát, a legszakadtabb gatyát, leglószagúbb farmeringet, és a szünetekben sörrel paskolnám a nyakamat; végül – de inkább már a legelején – két rum után jól beforognék erre a bőgőzésre, és felhőtlen igénytelenséggel sütném el egyetlen péntek esti mulatság alatt ötször is azt a már eredetileg se nagy durranást, azt az őspoént, ami szerint, ha a Viva Las Vegas játszik, akkor Lesz Vigasz meg ne mulass, és persze akkor is raknék még egy sört a színpad szélére, amikor azt már senki sem issza, akkor is, amikor már kínos, főként mert a felét – míg odatántorgok – kilocsogtatom, így azután olyanok is kapnak sört, akik ezt nem igényelték, nem mintha a Viva Las Vegas igényelte volna, de mindebből nem lenne baj, mert amikor Jeffet is leöntöm, Jeff pontosan tudja, hogy pár perccel korábban ő öntötte le whiskyvel Billt, aki pedig alig öt perc múlva – vélhetően – véletlenül belehamuzik majd Dick poharába, nem mintha Dick nem lökte volna föl Joe-t a piszoárnál, mire Joe egy kissé lepisálta Jack kígyóbőrcsizmáját, amire amúgy Jack állati kényes, de mégis miért balhézna, ha egyszer a sarkantyúval a buli előtt sikeresen húzta meg a lengőajtónál parkoló Frank Thunderbirdjét, arról nem is szólva, hogy Bob korábban már Dicket, Jeffet és Billt is leöntötte, sőt Bill véletlenül beleivott Frank poharába, Frank pedig egyenesen szándékosan hörpintette fel Bob csajának Rolling Rockját, igaz Mary rögtön kért is magának egy Margarétát, amit tévedésből Jeff csaja ivott meg Suzan poharából, de nagyjából mindenki azt issza, amit kért, mindenki azt éli – nagyjából –, amit szeretne, legalábbis itt, a művházban, legalább pár óráig, szóval: minek basznánk ezt el? Aki bunyózni akar, csak igyon, és csak az „est” végén térjen a lényegre, addig csak pörögjön a nagybőgőre, mint az ágyipoloskairtóval pofán fújt soltvadkerti húslégy.

Péntek estére kellett volna hoznom ezt, de már mindegy. Jó lesz szerda reggelre is. A vigasz mindig jól jön, még ha bánat sincs, akkor is. Nem igaz?  


még több zene

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

még több blog

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

3 hozzászólás

  1. Ez tényleg tiszta “művház”! (Annak, aki tudja, hogy milyen az. 🙂 ) Jó ez a zene szerda reggeli napindítónak is!
    Már edzett vagyok ám, és messziről elhessegetem magamtól a gondolatot, hogy hogyan tudsz ilyen neveket kitalálni, és azt is sejtem már, hogy az ilyen szöveg is teljesen magától értetődően születik nálad. 🙂

  2. 🤣🤣
    Ezen nagyon jót mulattam!
    Hatalmas szöveg és zene. 🙂
    Hogy találod ezeket a művházas előadókat?

  3. A bevezető szöveg mindent visz! 🙂 🙂 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük