Mit tehetünk a felmelegedés ellen?

Mit tehetünk a felmelegedés ellen?


Kert & vadon | Fotó: Centauri


“…Mutassátok ti is a fákat, amiket eddig elültettetek! Mutassátok a földeket, amit a vadonnak visszaadtatok! ….”

Budapest, 2019.10.17. | Fotó: Centauri

Mutassátok ti is a fákat, amiket eddig elültettetek! Mutassátok a földeket, amit a vadonnak visszaadtatok! Mutassátok ti zöldművészek, zöldköltők és zöldrapperek, az erdőért korábban írt számokat és verseket!


KÜLÖN UDVAR, KÖZÖS RING

Az első fotót 2006 nyarán lőttem a dolgozószobám ablakából. Addigra eltűnt már az udvarból a gaztenger, eltakarítottam a romokat is, de a placcon még csak egy kisház árválkodik, mögötte egy bodza, jobbra tőle haldokló szilvafa.


klímavédelem erdőtelepítés parkosítás
13 év. Ez egy felnőtt ember életébe négyszer is belefér. Gondold el: ezek szerint mennyit tehetne egy ember élete során! | Fotó: Centauri

Emlékszem az első nyarakra,

a pusztító hőségre, a kiégett mező fölött fortyogó levegőre. Halkan pattogtak a vörösre sült fűszálak, de a városhoz képest még így is 3,5 fokkal volt hűvösebb. A közeli erdők, a mély völgyek, a patakparti nádasok esténként visszahűtötték az udvart, de csak azért, hogy reggel a nap visszavehessen mindent, s ismét cserepesre törje a földet.

A 2006-os fotón már látszik, hogy elültettem az első fákat. Az első nyírfák hüvelykujj vastagok voltak csak, karózás tartotta őket viharok idején. Remény volt csak, hogy egyszer majd az árnyékukban sétálhatok. Szégyenletes optimizmusnak tűnt kimérni a kicsi fák közötti távolságot függőággyal abban a reményben, hogy egyszer majd elbírnak egy felnőtt férfit is.

2019 nyarán szerettem volna új fotót lőni ugyanabból a perspektívából, de már nem lehetett. A dolgozószóba ablakából a kisház nem is sejlett. Felmásztam a lapostetőre, ám onnan nézvést is csak az északi sarka bukkant ki a lassan erdővé dagadó fák fodrából. El se hittem.

Mindössze tizenhárom év kellett.

A 2019-es hőhullám idején, amikor 39 fokon vibrált az ájulat, a teraszomon mindössze 30,5 fok volt. Mit jelent ez a 8,5 fok különbség? Hogy míg 39-en elillan az életkedv is, addig itt, a teraszon a legvadabb hőhullám idején élni és dolgozni egyaránt lehet. A házról nem is szólva. A déli oldalra ültetett gyors növekedésű fáknak hála a nyári hőmérsékletingadozás a házban mindössze két fok, s 24 fölé egyszer se ment. Büszkén mondom:

kereken 5 fokkal hűtöttem le az udvart 13 év alatt. Igaz, ehhez több száz fát és bokrot kellett ültetni, a házat szinte ligetekbe csomagoltam, de megérte.

A faültetés narkotikummá vált,

tíz éven át minden évben egyre többet telepítettem, nemcsak az udvarban, hanem a tágabb környezetében is. A vásárlás évében körülbelül 15 égerfa állt a birtokon, ma körülbelül 400. Erdő nem volt, de ma van egy körülbelül egy hektáros fiatal erdő is. Tölgyfák egyáltalán nem éltek itt, ma 25-30 van. Mezei juhar sem volt, ma körülbelül 150. A galagonyaállományt megtízszereztem, a több száz bokorból álló kökény-állományt ma több ezer kökénybokorból áll.

Önzésemben tettem így. Más önzésében szántott volna be itt mindent. Fákat akartam és madarakat, friss levegőt és lombsuhogást.

A globális felmelegedés ellen lokális fegyvert vetettem be:

a mikroklímát. Ezt kellene tenni mindenütt. Ezt kellett volna tenni mindenkinek, s nem 2006-ban, amikor én kezdtem, hanem már jóval korábban.

2019-ben, az első súlyos klimatikus után mindenki zöld lett – nálam az udvar lett az.

2019-től mindenki kihívásokban gondolkodik; kihívnak műanyagmentes hónapra; kihívnak egy hétre, ne egyek húst; kihívnak egy életre: ó, te anya, ne szülj gyermeket! Kihívnak művészek: hozzunk létre klímaművészetet!

Jó. Ha ez egy ébredés kezdete.

Én viszont, mivel végig ébren voltam, szeretnék látni valamit abból is, amit az „újzöldek” eddig tettek, ültettek, írtak, csak azért, hogy megnyugodhassak, és azt hihessem, ennek az ébredésnek valahol valóban van hitele és fedezete.

Mutassátok ti is a fákat, amiket eddig elültettetek! Mutassátok a földeket, amit a vadonnak visszaadtatok! Mutassátok ti zöldművészek, zöldköltők és zöldrapperek, az erdőért korábban írt számokat és verseket!

Szeretném látni azt is, hogy a felmelegedés ügye végre lehűti a kedélyeket. Vajon nem kellene lehűteni a politikát legalább annyira, hogy abban – legalább félig-meddig – bárki őszinte lehet? Itt a történelmi esély, egy olyan „óra”, amihez fogható nem volt még.

Nem akarom én már azt, hogy „szeressétek egymást gyerekek”! Kétségeim vannak afelől, hogy sikerülhet-e ez. Nem lenne tisztességesebb és célravezetőbb megállni, és bevallani: meggyűlöltük egymást. Csak annyi kellene, hogy képmutatás helyett mindenki vallja be, hogy ez a véget nem érő bunyó elemi érdeke. Nem akar véget vetni a ketrecharcnak, és ne kezdjük megint, hogy ki ütött elsőként, csak egy tényt rögzítsünk:

Ég a ring.

A ring, ahol továbbra is püfölnénk egymást,

ahol továbbra is záporoznának az ütések bőven az öv alatt, de meddig, ha lángol a ring és a nézőtér is a lángok martaléka lesz? Nem kérnék sokat. Nem hiszem, hogy itt megbékülne bárki is. Nem hiszem, hogy itt bárki bárkit igazán értene. Jöjjön hát, ha jönnie kell, a hetedik és hetvenhetedik menet! Bánom is én! Csak abban állapodjunk meg, hogy ég a ring, és ha leég teljesen, olyan kor jön, ahol mindaz, amiért évszázadok óta pofozkodunk, nem számít majd semmit sem.

Akarjuk ezt?

A ring eloltása minkét saroknak egyformán érdeke.

Jó volna persze érteni egymást. Jó volna, ha kitörne a világban és a lelkekben a világbéke. De azt hiszem, ha eddig nem tört ki, talán már nem is fog. Ráadásul most nem ennek van itt az ideje. Nem érdekes, hogy szeretjük-e egymást, most épp oltani kellene. És a nép, az isten adta nép is ragadjon vödröt, mentse a véres pályát és a parázsló kötelet.

Felőlem feloszthatunk minden udvart,

minden birtokot, legyen mindeniknek bal és jobb fele. Hülyeség, de legyen, ha egyszer képtelenek vagyunk másképp elgondolni a világot. Csak mindkét udvarban fák nőjenek, csak mindkét udvarban legyen öt fokkal hűvösebb. Csak lássuk be: reggel mások fái árnyékolnak minket, napnyugtakor pedig a mi fáink árnyékolnak másokat. Rugdoshatjuk egymást továbbra is, csak folytassuk mindezt a továbbiakban terebélyes fák alatt.

Lássuk be, hogy nemcsak szabadságra ítéltettünk, hanem szimbiózisra is.


Kérlek, légy oly kedves, oszd meg ezt másokkal is! Előre is köszönöm


Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még több “Kisfontos” és “Kert és vadon”

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Rekordot dönt a kökénytermés az idén!

Ha nem jön közbe semmi, akkor ősztől – november elejétől körülbelül – tonnaszám várja az érett kökény, elsősorban a vonuló, aztán pedig a telelésre érkező…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük