Miért vörös a víz az Edward-csatornában, s lápon és mocsárban?
Amióta vizes élőhelyeket hoztunk létre (2025 március elsejével álltunk neki a munkálatoknak), nemcsak az élővilág dinamikus változásaiban gyönyörködhetünk, hanem a vizeink változékonyságában is. Mert a vizeink rendkívül változékonyak, ennek pedig alapvetően két oka van:
- Egyrészt igyekszünk a lehető legtermészetközelibb élőhelyeket létrehozni, vagyis a vizeink eleven kapcsolatban vannak a környezetükkel, ezért a változásokra is élénken reagálnak.
- Másrészt a vizeink többsége kicsi, legalábbis ahhoz mérten, hogy mekkora egy átlagos tó vagy mocsár; nálunk minden kicsiben van meg, és a kis méret miatt a környezeti hatások fokozottan érvényesülnek.
Korábban írtunk már arról,
hogy a Kisberek tavacskáinak és a Nagypatak duzzasztott szakaszainak vízét periodikusan érinti egyfajta algavirágzás, ami természetes folyamat, és ami egyúttal a jelentős, több mint félmilliós ebihal állományunknak fontos táplálékbázis. Sőt, újabban a kiterjedt algamezőkről azt is elmondhatjuk, hogy védett halaink ivadékainak nyújtanak búvóhelyet.
Természetesen a három kis tó a legstabilabb, hisz ezek a vizek csak az időjárás változásaira reagálnak. A Nagypatak jóval változóbb. Egyrészt ott is megfigyelhető volt az algásodás és kitisztulás periodikus változása, másrészt idővel egészen mélykék lett. Áradáskor viszont agyagsárgává vált. Nyugalmas, meleg időszakban újabban leginkább egy érett, régi holtág sötét, mélymohazöld árnyalatát veszi fel.
Utóbbi úgy jön létre, hogy az algák és moszatok lebegő formában is jelen vannak a vízben (fitoplankton). A fitoplankton jelenléte kulcsfontosságú, hisz megint csak táplálékbázist jelent a szintén mikroszkopikus méretű zooplankton számára, amely pedig eltartja többek között a halivadékokat is. Ez a mély, nyugodt, enyhén zöld szín tehát azt jelenti:
A víz él, és beállt egyfajta egyensúlyba.
Már a patak színeváltozásai is izgalmasak, de ami igazán látványos és kissé meglepő, az az árasztott mocsárréten tapasztalható színkavalkád. A mocsárréten a víz színe legtöbbször meghatározhatatlan, hiszen takarja a növényzet, nincsenek nagy vízfelületek, ha igen (mint például a „rizsföldön”), akkor azok sekély vizek. Kivétel ez alól a Cselle-öböl (amely az első vizeink között jött létre), a Dalmatina-tóka, ami később beleolvadt a Nagyberek-csatornába, és az Edward-csatorna, amely csak május 24-én telítődött vízzel.
A Cselle-öböl a Nagyberek felső részén van, és voltaképp az Árasztó-csatorna legeleje; az a pont, ahol magasabb vízszintnél a patak vize kilép a rétre. Épp ezért leginkább a patak állapotának megfelelő a Cselle-öböl állapota és színe is. Jelenleg (2025.05.30.) csodaszép, élénkzöld algamezők látszanak az alján). A „rizsföld” vizének színét leginkább az ég állapota határozza meg. Hol sötétkék, áradás után sárga, máskor ezüst.
Valamennyi vízszíneződés közül a leglátványosabb
– mert talán ez a legmeghökkentőbb – a vörös víz. Először a Dalmatina-tókánál észleltük, hogy rozsdás árnyalatot vett fel, akár a nagy, öreg mocsarak. Később, amikor elkészült a Nagyberek-csatorna is, és a Dalmatina-tóka beleolvadt, valamint megtörtént az első árasztás, a csatorna vize is hamar lett vörhenyes. Ezzel párhuzamosan – és talán nem véletlenül – a Nagyberek-csatornánál észleltük a legélénkebb rovaréletet is.
Legutóbb pedig a Nagyberek északi végénben feltöltődő Edward-csatorna – mindössze két nappal az árasztást követően – vett fel egészen erős, vörös színt.
A látványos jelenség természetes. Egy mocsár vagy láp vize elsősorban attól válhat vörössé, hogy sok benne a növényi anyag, és az azokból kioldódó vegyületek, például a huminsavak megszínezik a vizet. A Nagyberek máris olyan, mint egy valódi láp, mivel a nádasokat 25 év alatt mindössze két alkalommal kaszáltuk. Még a szarvasainkról szóló filmben is szó esik a nádasok kíméléséről itt.
Szártépőzésnél és kaszálásnál a nádfoltokat mindig kikerüljük, így nem egyszerűen nádasaink vannak, hanem öreg, úgynevezett avas nádasok, melyeknek aljában összegyűlt a nádtörmelék. Vagyis amikor a víz kiönt a Nagyberekbe és megjelenik a nádasok lábán, akkor egy hatalmas szervesanyagokban, növényi maradványokban gazdag törmelékmezőn szűrődik át.
A nádasok kezelését általában két módszertan szerint végzik.
A legelterjedtebb nézet szerint a nádasnak szüksége is van az aratásra, mert az segíti a megújulását. Ugyanakkor látjuk, hogy a nagy mocsarakban és lápokon aratás nélkül is egészséges a nád, sőt! Számos nádimadár nem egyszerűen a nádasokat keresi, hanem kimondottan az avas nádast. Hogy csak egy példát hozzunk, ilyen a nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides). Annak, ha a nád lábon áll egész télen, és a tavalyi nád legalább részben áll még a következő év tavaszán is, további előnye, hogy már akkor fedezéket, sőt fészekhelyet nyújt az Afrikából visszatérő nádimadaraknak, amikor a friss nádnak még nyoma sincs. A nád ugyanis viszonylag későn, május folyamán indul neki a fejlődésnek, és sokáig nem ad semmiféle lehetőséget.
Nálunk épp az utóbbi szempontot figyelembe véve a nádast mindig is kíméltük.
Amikor aztán a víz kiönt ezekre az avas nádasokra és sásrétekre, hirtelen temérdek növényi anyag jut a vízbe. Mivel az öntésen lassan halad a víz egyre lejjebb, ez a lassú áramlás még inkább lehetővé teszi, hogy a növényekből kioldódjanak szerves és szervetlen anyagok egyaránt. A víz a szó legszorosabb értelmében kiáztatja, átmossa a nádasokat. Ugyanakkor megindul a szerves anyagok lebomlása is. Természetesen minél nagyobb utat tett meg a víz a sűrű nádas aljában, annál több vegyületet és bomlásterméket tartalmaz, annál több huminsavat és esetenként vasvegyületeket is.
Mivel a Nagyberekben a víz útjának végállomása jelenleg az Edward-csatorna, a csatornába érkező víz a legkoncentráltabb, így az a legvörösebb is. Ez egészen szürreális látványhoz vezetett a harmadik árasztásunk alkalmával.
Kisebb vizekben, akár keréknyomokban vagy pocsolyákban is sokszor észlelhető vörös elszíneződés, ahol viszont nem is annyira a magas szervesanyag-tartalom okolható, hanem bakteriális tevékenység. A vörös szín ebben az esetben is kedvező jel, hisz a baktériumok elszaporodásának is a magas szervesanyag-tartalom az alapja. A magas szervesanyag-tartalom pedig gyakran hoz létre a sekély, meleg vizekben olyan gazdag életet, ami miatt például még kisebb kiterjedésű sekély belvizeken is jelentős vízimadárélet alakulhat ki.
Már kezdő terepi madarászkoromban is feltűnt, hogy a mezőgazdasági területek kiterjedt belvizein leginkább ott volt jelentős a pajzsoscankók (Phylomachus pugnax) gyülekezése, ahol ez a vörös elszíneződés megjelent. Sárszalonkákat (Gallinago gallinago) és erdei szalonkát (Scolopax rusticola) gyakran láttam olyan kis vizeknél, ahol a pocsolya vagy keréknyom vize már vörösre színeződött. Ezeken a helyeken általában az alacsonyrendű rákok annyira elszaporodnak, hogy szabad szemmel is jól észlelhető a rajzásuk.
Összefoglalva tehát, az lápok és mocsarak vörös színe, vagy az Edward-csatorna látványos elszíneződése jó jel, valódi mocsári élőhelyet jelöl és nagy lehetőségeket ígér.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Sosem tudtam miért lesz vörös a víz- azt gondoltam fém szennyezés van benne, erre kiderül, hideg extrahálás és fementáció van benne. Eszerint a „koszos” víz tele van csupa finomsággal a madaraknak is.