Miért volt kócos Einstein? | Nők a sikeres férfiak mögött
TÖRTÉNT EGYSZER
Még mindig sokat olvasok híres emberekről, kedvenc műfajom továbbra is a monográfia. Mindig érdekes látni, hogy egy életmű mögött mi mindent találni. Különösen érdekesek a századforduló emblematikus figurái, mint amilyen például Einstein.
Nem tudom, van-e ilyen ranglista, de nem lepne meg, ha ismertségét tekintve Einsteint csak Krisztus előzné meg.
Pár éve, amikor falni kezdtem az asztalszaggató monográfiákat, én is egy Einstein-életrajzzal kezdtem.
Einstein azért is érdekes volt a számomra, mert a még mindig készülő (részben elveszett) regényem (Hórvölgyi köd) főszereplője, Rudolf Portestein gróf több ponton is hasonlít rá. Mindkettejükben eleven a tudományok és művészetek imádata, s mindketten a tudomány mellett teszik le a garast. Mindkettejüket áthatja a felfedezésvágy, csak épp Rudolf a fizikánál jóval ingoványosabb terepre téved. További hasonlóság, hogy a gróf is esetlenül mozog a köznép köreiben. Nála ennek oka a származásból fakadó gőg, míg Einstein esetében autizmus.
Utóbbival kapcsolatosan bukkantam egy érdekes momentumra, mely azt is magyarázza, hogyan alakult ki Einstein márkavédjegye, a mindig borzolt fizimiska. Védjegynek mondani ezt cseppet sem túlzás, Einstein ugyanis tudatosan élt vele; olyannyira, hogy miután világhírű lett, ha fotósok jelentek meg a közelében, megkérte őket, várják meg, amíg összeborzolja a haját – ha esetleg nem lett volna a lehető legkuszább. Mert alapból is kuszán hordta, és ennek igen különös oka volt.
Einstein első felesége, Mileva, értelmes, lenyűgöző nő volt, szintén fizikus, akivel azonban Einstein minősíthetetlen módon bánt. És bár Mileva gyakorlatilag mindenről lemondott Einstein kedvéért, bizonyos helyzetekben elment a szolgalelkűségig, a házasságukat ez sem mentette meg. Szegény Mileva szeme előtt sokáig egy másik híres pár, a Curie-házaspár példája lebegett: azt hitte, ők is ilyen együtt dolgozó-gondolkodó pár lesznek. Mileváról sokat mond, hogy ma is tartja magát az a nézet, hogy sok számítást Einstein neki köszönhet. Nem tudjuk biztosan, hogy Einstein munkásságában mekkora részt vállalt Mileva, viszont tény, hogy „korunk hőse”, a „tudósok tudósa” már életében is hírhedt volt arról, hogy „nagyvonalúan” eltekintett a publikációiban felhasznált egyéb kutatások forrásmegjelölésétől.
Hamar akkora tekintély lett, hogy a kollégái jobbnak látták ezt a kérdést nem bolygatni, holott a forrásmegjelölés már akkor is alapvető elvárás volt a tudomány berkeiben.
Mindezt figyelembe véve valószínűsíthetjük, hogy amennyiben Milevának számottevő szerep jutott férjura karrierjében, arról Einstein szintén megfeledkezett „nagyvonalúságában”. De ez egy másik, igen szomorú és tanulságos történet, megér egy külön írást, annál is inkább, mert Mileva azon kevesek közé tartozik, akit fényévnyi távolságból is rajongok. Jobban, mint Einsteinért.
Most csak azért hozom őt szóba, mert lehetetlen nem látni azt az ordító kontrasztot, ami Mileva, és Einstein második felesége, Elsa Löwenthal között támad.
Elsa se olyan szép, se olyan okos nem volt, mint Mileva. Hiúsága azonban az egeket verte. Ilyet is láttunk már, nem igaz? Nem látok bele Eliza lelkébe, hogy is látnék, mégis: sok beszámoló szerint bántóan ostoba, ízléstelenül öltöző, összességében középszerű nő volt. Amint egyesek írják: gyakran egy trampli benyomását keltette. A látása is rossz volt, de hiúsága okán szemüveget sem hordott.
Adott volt tehát egy középszerű, hiú és félig vaksi asszony, meg egy autisztikus ember (Einstein),
aki nem engedte, hogy Elsán kívül bárki más hozzáérjen a fejéhez. Fodrász? Borbély? Szóba sem jöhetett. S ehhez Einstein éppoly makacsul ragaszkodott, mint Elza a maga vaksiságához. Mit lehet ilyenkor tenni? Kézenfekvő:
vágja Einstein haját az egyetlen ember, aki megérintheti, vagyis a vaksi Elsa. Így rögtön értjük, miért volt Einstein feje folyton boglya.
Összeadták amijük volt. Einstein autizmusa párosult Elza hiúságával és vaksiságával, s ez lett az eredmény. Látszott is gyakran, hogy a fésű sem segíthet, itt egyszerű fésületlenségnél többről van szó. Ennek ellenére ez a konstelláció gyümölcsözőnek bizonyult. Bizonyos szempontból gyümölcsözőbbnek, mint a Milevával való házasság. Milevát Einstein jobbára csak kihasználta, mégis: talán Mileva kevésbé járult hozzá Einstein hírnevéhez, mint a vaksi Elza.
Einstein kócossága ugyanis branddé vált, és csaknem olyan jelentősen járult hozzá a sztársághoz, mint a relativitás-elmélet.
Bár a tudósi teljesítménye miatt ismerjük Einsteint, de ami igazán „jól mutatott” a magazinok címoldalán, és ami ennél fontosabb: ami igazán könnyen megjegyezhető volt, az Einstein fizimiskája.
Ebben az esetben is elmondhatjuk: „Minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő”.
Néha ollóval.
Kérlek, oszd meg ezt az írást másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több “Történt egyszer”
még több tudomány
Tényleg görény volt kicsit az aspergeres bácsi, vagy csak félt az okosabb feleségtől. Vajon az igaz-e, hogy sosem hordott zoknit?
Igazán nem szeretnék valami véres szájú feminista színben tűnni- sosem bírtam azokat a férfiakat, akik nem tudták (tudják)elviselni az okos nőket, bár olyannyira életképtelenek , hogy a szájukat sem találják meg egyedül. Nos … Kell nekik egy szubmisszív nem túl eszes nő aki imádja és felmagasztalja őket. Ki tudja mi volta az igazság. Bárcsak lenne egy napló Milevától. Azt is olvastam egyszer- nem tudom mi a valóság tartalma, Elza az unokatéstvére volt.
Nemrégiben olvastam a Moldova könyvet, a “Ha elhagysz veled mehetek?” Azt hiszem említettem is valami kapcsán korábban- nos nálam Ő is egy bukott angyal lett.