Miért éppen Alaszka? | Retro karácsonyi filmajánló | videó!
Kedves barátaink, olvasóink, régiek és újak. Annyi mindent szerettünk volna még megtenni, megírni, megcsinálni karácsonyra, akár a háziasszony, aki az utolsó négyzetcentimétert is szeretné szenteste előtt olyan tisztának és ragyogónak látni, amilyen az sosem volt még, de ne legyünk telhetetlenek, tanuljunk meg együttélni az ontológiai értelemben állandó félbehagyottsággal, felemássággal is, ezért most első körben elengedünk pár karácsonyra kitűzött célt, és arra gondolunk: holnap is karácsony lesz még, sőt, ha úgy akarjuk, holnap után is, márpedig mi azt szeretnénk, tehát van, ami holnapra és holnap utánra marad, viszont ami nem maradhat el szenteste,
az egy igazi karácsonyi film.
Hónapokkal ezelőtt túrtuk ki az internet bugyraiból azt a filmet, amit ma ajánlunk, és itt bocsánatot kell kérnünk az ifjabb nemzedéktől, hisz talán nem is hallottak a „Miért éppen Alaszka” címen futó, amúgy remek, szórakoztató és nagyon emberarcú sorozatról, de mi ennek egy karácsonyi epizódját ajánljuk.
Ez a sorozat a helyszín (Alaszka) miatt egyébként is, alapból karácsonyi némiképp, akár még nyáron is, de ha a helyszín nem lenne elég, a remek, és egytől egyig szerethető, bár szívhez szólóan gyarló karakterek mellett időről időre elszabadul a készítők fantáziája és mágikus eseményekbe torkollanak az alaszkai kistelepülés történései; egy pincérlány egy szép napon elkezd énekelve beszélni, és onnantól nem tud már beszélni, csak énekelni, láthatatlan táncosok járják a alaszkai városka utcáit, megjelenik egy férfi, aki egy tényleges buborékban él az erdő szélén, halott indiánok adnak egy ifjúnak tanácsot… és így tovább, így aztán a „Miért éppen Alaszka” egyúttal képviseli vagy épp megteremti az amerikai filmgyártás sajátos, északi mágikus realizmusát; azt a mágikus realizmust , amit Dél-Amerikában a Nobel-díjas Márquez teremtett meg.
Fogadjátok szeretettel, és persze maradunk együtt, maradunk veletek, folytatjuk… reményeink szerint a következő karácsonyig.
A filmhez kattintsatok a képre 🙂
Forrás: MTI | Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több karácsony
Imádtam ezt a sorozatot. Köszönet, hogy kitùrtàtok😍
Szívesen – bevalljuk, ehhez végig kellett nézni a sorozatot megint 🙂 🙂
😍😍😍
Annak idején én is láttam belőle jó néhány részt, de biztos, hogy nem az egészet. Most kedvet csináltatok hozzá! 🙂
6 évad, összesen 110 rész. (Megszámoltam!) Elleszek vele. 🙂 🙂
Kérdés, persze, megvan-e mind a neten.
En képes vagyok egyvégtében megnézni egy sorozat összes évadàt, ha jò😍
Bevallom, én egy részt sem láttam belőle, de megkeresem, ha addig élek is, legalább egy részt megnézek.
Csak függővé ne váljak!
Imádni fogod❤️❤️
Biztosan fáradt voltam, de majdnem elaludtam rajta. Talán nem az első résszel kellett volna kezdeni…🤔
Én megnéztem újra és mondhatom nagyon megmelengette a szívem. A karácsonyos fenyőfás rész nagyon cuki, meg a hollós történet is. Mostanában csupa olyan dolgot nézek amihez nem kell agy, csak széles mosoly:-))). Mindehhez kiolvastam egy délután Sándor Anikó új könyvét a ” Falusi camino ” címűt és rájöttem a kis közösségek, a rém egyszerű élet és az ott élő emberek sokkal szórakoztatóbbak mint a csilivili pezsgés bárhol is.
Ma éppen ezt a filmet néztem meg, nem is először https://ok.ru/video/2699973429808, meg Bergmant minden mennyiségben, nem tudom mi van velem, bár eddig is szerettem, újra rákattantam.
Ezt a filmet én is többször láttam- nagyon életszagú, elképesztően valós, a karácsony körüli álszent „szeretet ” kapcsolatokról, a neveletlen zsebterminátor gyerekről, a „megesett” kamaszlányról akire nem figyel senki, vagy az alkesz író nagypapa aki unoka korú lány gyerekeket nevel az ” ifiújasszonnyal”, vagy a megtagadott függő tesóval aki jön ám a nagycsaládi ünnepre, még ha nem is hívták, szóval hihetetlen mélységek vannak benne.