Mennyire okos valójában egy hangya?
Szerencsés vagyok, hogy kiülhetek a terasz félárnyékába dolgozni. Igyekszem megragadni az ilyen alkalmakat, amíg lehet, és nem üt be az ötven fok és a klímakarantén. Ilyenkor irigylem magam, és eszembe jutnak azok a digitális nomádokról szóló posztok, amiket tengeri kilátás mellett laptoppal ücsörgő világjárókkal illusztrálnak. Bár tenger pont nincs, a lényeg ugyanaz.
A munkamorálomat általában rágcsálnivalókkal szoktam javítani, mert a rágás segíti a gondolkodást, kedvező tudatállapotot teremt, és hozzájárul az új agysejtek születéséhez. Azért igyekszem a kevésbé káros és kalóriadús vonalon maradni, ezért ami mindig kéznél van, az a puffasztott rizsszelet – sokan csak hungarocellként ismerik. Szerintem kimondottan finom.
Viszont nagyon morzsál,
ezért amikor szétnézek magam körül, mindehol apró, fehér pelyheket látok. Aztán egyszercsak az egyik kis pehely megindul. Közelebb hajolok: egy aprócska hangya birkózik a nálánál mintegy hatszor nagyobb és feltehetően jó párszor nehezebb pehellyel. Nemcsak az elképesztő, hogy meg tudja emelni, de már az is, hogy egyáltalán megpróbálta a lehetetlent.
Egy kis szakaszon cipeli, de túl nehéz neki, leteszi. Felveszi újra, majd ismét leteszi, és megpróbálja máshogy megfogni. Átmegy a másik oldalra. Próbálja tolni, majd próbálja húzni, mielőtt feladja. Szinte látom rajta, hogy milyen dühös, hogy nem boldogul ezzel a darabbal. De leginkább elámulok, hogy milyen okos. Pont úgy próbálkozik, mint az ember. Amikor valamivel nem boldogul egyféleképpen, akkor megpróbálja máshogy. És nem ugyanúgy próbálja, ahogy már nem sikerült. Aktívan keresi a megoldást a problémára. Egyszerűen bámulatos, hogy milyen összetett képességekkel rendelkezik egy ilyen miniatűr állat.
Ilyenkor az ember azért elgondolkodik, hogy mennyit számítanak a méretek, például a koponya és az agy mérete. Egy hangya esetében szinte elhanyagolható méretekről és anyagmennyiségről beszélhetünk, és a képességek messze nem arányosak ezekkel, azokat jóval meghaladják. Itt már szinte nem is a kézzelfogható dolgok birodalmában járunk.
Sőt, bizonyos szempontból
a hangya talán még okosabb is, mint az ember, mert az ember sokszor próbál valamit ugyanúgy megoldani, ahogy már sokszor nem sikerült, csak nagyobb erőbedobással, ezzel végleg elrontva azt, ami egyébként még javítható lett volna. Bár igaz, ez nem is annyira a fizikai erőt igénylő dolgokra vonatkozik, mint inkább az elvontabb területekre. Ha egy hangya látná, hogy az ember mennyire önző és egoista, biztos nagyon csodálkozna, hogy ilyen is van, és hogy ez hogy lehet. Akárhogy is, a hangyák sok szempontból hatékonyabbak, mint az ember. Kutatták például, hogy miért nem alakul ki soha forgalmi dugó náluk, akkor sem, ha szűk helyen próbálnak sokan átmenni. Azért, mert nincs tolakodás, nincs előzés, bevágás a másik elé. Mindenki kivárja a sorát, így még ha lassan is, de folyamatosan haladnak. Együttműködésből példát vehetnénk róluk.
De ez a példány itt láthatóan nem boldogul, dühösen járkál. Megsajnálom, és letörök neki egy kisebb darabot, odateszem elé. Először nem akarja felvenni, szerintem elege van. Azt gondolja, hogy vesszen a morzsa. Végül mégis felveszi, és bár ez is nehéz neki, elég gyorsan és célirányosan megindul vele. Szorosan a jógamatrac széle mellett, vagyis az ő szemszögéből a falnak simulva halad. Aztán ahogy lekanyarodik róla, elbizonytalanodik, és kissé visszafelé indul. Úgy tűnik, mintha eltévedt volna, keresi az irányt. Lehet, hogy mégsem annyira hatékony ez a kis hangya? Hiba csúszott a gépezetbe, vagy mégis nehéz egyszerre cipekedni és tájékozódni? Ezen a ponton viszont már nekem is vissza kell térnem a bokros teendőimhez, úgyhogy leveszem róla a szemem. Bízom benne, hogy hamar hazaért.
Forrás: MTI | Borítókép: Unsplash
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még többet a rovarokról
Ez a jó a nyárban!! 🙂
De még mennyire! 🙂
Nahát! 😮 Pedig nagyon kíváncsi lettem volna, hogy hova vitte a csöppnyi hangya a puffasztott rizs darabkát. 😕
Pont az jutott eszembe olvasás közben, hogy azt érdemes még megfigyelni, hogy hogyan dolgoznak a hangyák együtt. Sokat tanulhatnánk tőlük mi, emberek.
A puffasztott rizst én is szeretem! Pont nemrég fedeztem fel az egyik közértben olyat, amit eddig még nem láttam. Az van a zacskóra írva, hogy „ORGANIC RICE CHIPS with SUPER SEEDS”, és hajszálvékony kis korongok vannak benne. Egy korong egy falat, vagyis garantáltan nem morzsál! (A zacskó alján azért akad a hangyáknak való is! 🙂)
Ja, és nagyon finom!!
Igen, szívesen néztem volna tovább én is..hátha legközelebb egy társa megmutatja az utat. Majd gondoskodom róla, hogy legyen elég morzsa.
Dejó, még senkivel nem találkoztam magamon kívül, aki szerette a rizsszeletet. 😀 Megkeresem majd ezt, amit írtál. 🙂
Én már a Zizit is szerettem gyerekkoromban. (Lehet, hogy te nem is ismered. 🙂) Tulajdonképpen az is puffasztott rizs.
Ismerem, én is szerettem. 🙂 Eszembe is jutott, miközben írtam.
Őriszentpéteren néhány éve áttelepítettek egy hangyabolyt egy fenyőfa kivágása miatt- mi is láttuk, védett erdei vöröshangya, a nemzeti parkba telepítették át őket az utca túl felére:-)) El is határoztuk, hogy csináltatunk oda egy táblát, aztán valahogy nem jutottunk újra oda. A múlt évben látogattuk meg őket a tökfesztivál idején, szép magas a boly és van már mellette egy másik is- szerencsére senki nem tapos rajtuk, jól elvannak egy fa tövében. Sajnos tábla még mindig nincs a védelmükre. A fiam amikor kicsi volt egy nyaralás alkalmával órákig figyelte a hangyákat a ház tövénél, ott sürgölődtek ők is az ételmorzsa körül:-))
Az összes munkatársam puffasztott rizset eszik reggel yoghurttal- én csak fűrészpornak, olykor pozdorjának hívom- bocsi nem leszólás de én sajnos friss fahéjas csiga függő vagyok:-)))rágcsát meg sosem eszem, semmilyent.
Dejó, hogy áttelepítették őket. Nem is hallottam még ilyet. A hangyákat tényleg a végtelenségig el lehet nézni. 🙂
Ki gondolná, hogy ilyen népszerű a rizsszelet? Jó ötlet hozzá a joghurt, nem is jutott eszembe. Azért finom a fahéjas csiga is. 🙂
Úgy fogyóznak, hogy a puffasztott dolog mellé jó tartalmas görög joghurt dukál nem ám diétás:-)))tele aprítva banánnal vagy éppen szezonális gyümölccsel- kész kalória bomba.