Ezek itt a legnagyobb, legszebb szarvasok a világon!
Nem is hinnétek, hogy egy gímszarvasbika agancsa mekkora lehet! Rég szeretném megmutatni ezt, az tartott vissza ettől eddig, hogy majd’ mindegyik felvétel vadászati portálról vagy videóból való, de most megoldást találtam rá, hogy ne kelljen ezeket a videókat “népszerűsítenem”, és az érzékenyebbek olvasónak se kelljen leterített szarvasokkal találkozni.
Kiválogattam néhány igazán kapitális bikát, és gifeket gyártottam róluk, így zavartalanul gyönyörködhettek bennük.
A szarvasvadászatról írtam már korábban.
Így néhány dologgal már azok is tisztában lehetnek, akik korábban szinte semmit sem tudtak a szarvasokról és azok vadászatáról. Jó pár éve rendszeresen kutakodom szarvasok után, és vagy három éve is van már, hogy feltűnt:
a legbrutálisabb gímszarvasok nem is Európában vannak,
hanem Új-Zélandon. Ahol egyébként se a gímszarvas, sőt egy denevérfaj kivételével egyetlen emlősfaj sem őshonos,
és a sok emlős betelepítése komoly természetvédelmi problémák forrása.
Erre kitérek még később egy részletesebb írásban, mert az új-zélandi helyzet rendkívül érdekes. Elsődleges célom ezúttal csak annyi, hogy megmutassam:
micsoda isteni agancsokat hordhatnak gímbikák,
nemcsak Új-Zélandon, hanem nálunk is (bár itt ritkábban). Bár annyit azért muszáj már most hozzátenni, hogy ezek a bikák részben magyarok. Új-Zélandon ugyanis több hullámban telepítettek gímszarvasokat, de mivel az első állományok kistermetűek voltak, újabb európai szarvasokkal igyekeztek javítani az állományon. S honnan máshonnan vihettek volna oda remek szarvasokat, mint tőlünk, elsősorban Zalából.
Szóval az alább látható bikák ősei között zalai szarvasokat is találni.
Nézzétek őt!
Középkorú bika, de micsoda erdő van a fején! Az új-zélandi felvételek gyakran készülnek nyílt terepen. Tudatosan szoktatták a szarvasokat nyílt területekre, mivel ezek hasznosítása volt az egyik cél. Gondoljátok el, ezek a bikák minden évben levetik az agancsukat, és újat növesztenek. Mennyi csont ez évről évre, s mennyi energiát igényel!
Egy középkorú (vagy annál is fiatalabb bika, s máris hatalmas agancsot visel! Figyeljétek meg, hogy az agancs milyen bődületes koronában végződik. Egy ekkora agancs viselése próbára teszi a nyakizmokat is.
Ez a bika is épp csak a középkorba ért, de már akkora trófeát cipel, ami egy öreg bikának is tisztességére válna. Ágainak se szeri se száma. Különösen szép, hogy az agancs ágai hosszan vékonyodnak, hátulról nézve olybá tűnik, mintha dárdák erdejét hordozná körbe a vadonban.
Ilyet meg szerintem csak rajzolni lehet.
Ágerdő, agancsvadon, ez már mitológia! Van, ahol véget ér a tudomány, és már az irodalom kezdődik. Itt viszont a tudomány már véget ért régen, és abban a pillanatban, ahogy ez a bika feltűnik a lét mezején, az irodalomnak is annyi. Csak bámul az ember szótlanul, és nem hisz a szemének.
Ez a bika is ott van a toppon, és épp egy kis optikai tuningon dolgozik (erről is írtam már ITT)
Ő is ereje teljében van még, mozgás közben mutatkozik meg agancsának gyönyöre és szépsége; többek között azért válogattam be, mert rendkívül érdekes látni, hogy itt a gímszarvas tökéletesen otthon érzi magát a nyílt hegyoldalakban is, ahol sokszor zergeként jön-megy, amint a háttérben látható tehenek + egy bika.
Ez a bika a korához képest némiképp elmarad a többiektől, de a felvétle két szempontból is érdekes. Egyrészt itt is látszik, hogy a bika időnként nem elégszik meg természetes ékével, hanem mesterséges módon bozóttal növeli koronáját. Másrészt érdemes odafigyelni az előtérben álló majdnem teljesen fekete ünőre. Ő egy úgynevezett melanisztikus példány (az albinó “ellentétje”), a vadonban is előfordulnak ilyen példányok (madarak között is), mégis itt talán arra utal ez a szín, hogy vadaskerti szaporítás során fellépő beltenyészet eredménye lehet.
Több bikát láthatunk ezen a felvételen, s ami igazán érdekes: több kapitális bikát egyszerre. Nálunk a legtöbb területen jó, ha egy ezekhez hasonló bika feltűnik. Amúgy pedig, amikor akkora agancs vonul a sűrűben, mint a felvétel elején, eláll az ember lélegzete is.
Ez a figyelő bika kis híján fiatal még, s mégis… Mi lesz belőle idős korára? Nagy öregként mit mutat majd a világnak, a szélnek, pusztának?
Ami a szarvasokban szintén gyönyörű, az a mozgásuk – hát még ha futnak! Hát még ha egy hatalmas bika rohan át a vadonon homéroszi koronával!
Könnyű vágta és megtorpanás egy félistentől
A végére hagytam egy nagy öreget.
Minden ízében robosztus, érett, sokat látott bika; a kiteljesedett, de végéhez közeledő élet teljes pompájában; mintha ez az agancs egy hosszú élet minden ága-bogáról mesélne.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Borítókép: Facebook
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több szarvas
