Gazdag kölestermés lesz nálunk az idén!
Évek óta próbálkozunk a vörös köles vetésével, de komoly eredmény nélkül. Gyakran egészen sok szökken szárba madáretetések helyén, időnként itt-ott megjelenik, ha aprómagos vetést végzünk, főként kölessel, és elsősorban a mezei verebeink (Passer montanus) érdekében, ám eddig nem sikerült igazán látványos eredményeket elérnünk.
2025. márciusában, amikor belefogtunk a vizes élőhelyek létrehozásába, minden korábbinál jobb eséllyel vetettünk virágos növényeket, mézelő zónákat, mivel a vizes élőhelyrehabilitáció miatt kisebb feltört földterületek keletkeztek (a föld feltörését pedig korábban kerültük), elsősorban a víz terelésére-megtartására szánt, alacsony földsáncok.
Március-áprilisban legalább három hullámban több mint 120 virágos növényfajt vetettünk (ezek közül jó pár faj már tömegesen virágzik, a bíborhere, a mézontófű, a len például), de a keverékbe rendszeresen raktunk vörös kölest és valamennyi mohart is. Zabot pedig sokáig etettünk ezeken a területeken, többek között azért, hogy ne a virágmagjainkat szedegessék össze madarak, hanem inkább a zabot. Ugyanebből a megfontolásból a Nagyfűz-gázló környékén, a Lepke-tóka körüli sáncokon vörös kölest külön is vetettünk.
Most már nehéz megmondani pontosan, hogy melyik köles melyik vetésből származik, de tény: az idén először szabad szemmel is jól látható kölestermésünk lesz. Elsősorban a Nagyfűz-gázló környékén. Zab is sokfelé nő a nád szélében és más gázlókon is (még az Árasztó-gázlónál is), de úgy tűnik, hogy a legtömegesebb a vörös köles lesz. A Lepke-tókát körül ölelő sáncokon kimondottan gyakori és már szinte érik. Sokfelé pedig – a Sakál-sáncon, a Bikafa-sáncon és az Edward-sáncon – még kalásza sincs, még javában növekedik.
A vörös köles hosszú évek tapasztalata alapján a legjobb takarmány a verebeknek.
Többször is megírtuk,
hogy amikor valaki télen szeretne spórolni a verebeken, mert a napraforgót évek óta csillagászati árban mérik, akkor érdemes kölest is szórni, mert a mezei és házi veréb (Passer montanus és domesticus), ha választhat, az olcsóbb kölest választja. A kölest rendkívül szeretik a citromsármányok (Emberiza citrinella) is. A sármányetetőre, amit fenntartottunk a nyáron is a parkolóban, ahol azonban nem etettünk olajos magvakat, ellenben biztosítjuk mind a mai napig, főként a verebek és a gerlék – főként vadgerle (Streptopelia turtur) miatt a mageleséget, és ahol kukorica, búza, zab, zöldborsó mellett vörös köles is van, rendszeresen jártak zöldikék (Carduelis chloris), meggyvágók (Coccothraustes coccothraustes), csicsörkék (Serinus serinus), erdei pintyek (Fringilla coelebs), kenderikék (Carduelis cannabina) is.
A köles vetésével kapcsolatos tapasztalatok azért is fontosak, mert a végcél az volna, hogy a terület maga is jelentős mértékben és természetes úton adjon aprómagféléket a magevő madaraknak. Szeretnénk eljutni odáig is egyszer, hogy az ősszel-télen átvonuló vagy telelő pintycsapatok és sármányok jelentősebb mennyiségben (akár ezeres nagyságrendben) is megjelenhessenek a birtokon, ehhez viszont komoly aprómagtermésre van szükség, s nemcsak a nyár végén, hanem az ősz elején is. Utóbbit úgy biztosíthatjuk, ha nemcsak tavasszal vetünk, hanem június-júliusban is. Ennek megfelelően vetettünk is a napokban ismét, de erről már külön posztban számolunk be.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Remek látvány lesz, ha a madarak az érett magvakat a növényről csipegetik majd. 🙂 Imádom amikor az etetők alatt kikelt, és beérett napraforgót szemezgetik.
Nálam a len már beérlelte a magokat, gondolom a napokban el is ejti majd, ha addig nem akad rá pár veréb. Esetleg kapna csapadékot még el is vethetné magát, és talán újra virágozhatna.
Lepke tóka meg Bikafa sánc- eddig fel sem tűnt, hogy ilyen is van nálatok. Mennyi érdekes név, minden egyes négyzetcentiméter latba van véve és pontosan követitek mi történik ott. Hihetetlen tudatosság. Bárcsak mindenki így szeretné, gondozná az életterét.
A kölesről az jutott eszembe, hogy annak idején Anyukám két kukorica tábla közötti területbe kölest vetett, a csirkéinek azt adta egy darabig. Minden nyáron amikor beérett a köles- nem volt nagy terület- akkor menni kellett egy köténnyel és egy bicskával kölest fejezni és begyűjteni. Jött a nagyanyám is meg mi négyen lányok, Anyukámmal. Rendszeresen meglógtam és megfogadtam akkor kamaszként, hogy soha az életben nem vetek kölest:-))). Mennyire más úgy kölesezni, hogy nem kell learatni, hanem a madarak csalogatásáért és táplálásáért van.
Emlékszem, hogy a nagyszüleim étlapján még szerepelt a köles is. No, nem ez a vörös köles, hanem a termesztett, ami emberi étkezésre is alkalmas. A nagyapám nagyon szerette. Azt olvasom, hogy kezdik újra felfedezni, mert nagyon egészséges. Lehet, hogy ki is próbálom majd! 🙂
Nagyon várom már a képes beszámolót a mézelő zónákról! A pirosló bíborheréről, a halványlila mézontófűről és a kéklő lenről.