Új kígyófaj, kockás sikló jelent meg a Nagyberekben?
Nemcsak biztos és látványos megfigyeléseink vannak a birtok kutatása során, bár szinte kizárólag az egyértelmű (és érdekes vagy annak gondolt) észlelésekről írunk. Ugyanakkor akadnak olyan esetek is, amikor bizonytalan adatokat is rögzítünk, főként annak reményében, hogy később még jelentőségük lehet. Nyilván akkor, ha újabb megfigyelések igazolják egy korábban kétséges adat helyességét.
Főként akkor lehetnek bizonytalanságok, ha új fajokról van szó. És persze akkor, ha egy faj határozása rendkívül nehéz. Ilyen nehezen határozható faj a birtok egyik legritkább faja is, az alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) – írunk is hamarosan egy részletes posztot a fajbélyegekről a friss, 2025-ös példányunk kapcsán. Kiváltképp körültekintőnek kell lenni akkor, ha ritkaságokról van szó; esetleg olyan fajokról, amelyek nálunk csak rendkívül kis valószínűséggel fordulhatnak elő.
A kockás siklót (Natrix tessellata) még besorolni is nehéz
aszerint, hogy minek számít(ana) nálunk. Ritkaságnak? Nem igazán, hiszen Magyarország számos területén gyakori, sőt tömeges. Így például a Balatonnál. Írtunk is róla korábban egy posztot.
Ugyanakkor az is igaz, hogy nem annyira elterjedt, mint a vízisikló (Natrix natrix). Előáll az a fura helyzet is, hogy míg a nála nagyságrendekkel ritkább alpesi tarajosgőtére vagy a gyepi békára (Rana temporalis) számítottunk, sőt azt is reméltük, hogy az új víztesteinkben mindkét ritka faj felbukkan, addig a jóval gyakoribb, sokfelé igazán közönséges és megszokott kockás siklóval nem számoltunk. Leginkább azért nem, mert a közelből mindössze egyetlen adatot találtunk róla (légvonalban tőlünk 7300 méterre a Google Earth szerint), ám erről az adatról sem tudunk semmi közelebbit. Az viszont biztos, hogy a birtok 40 kilométeres körzetében ez az egyetlen kockás sikló-megfigyelés.
De figyelembe kell venni azt is, hogy
- a Nagypatak, és így a mi vizeink is a Balaton vízrendszeréhez tartoznak,
- a kockás siklók időnként nagy távolságokra is eltávolodhatnak,
- s a Nagypatak mindössze 8600 méter után olyan folyóvízbe torkollik, amelynek közvetlen kapcsolata van a Balatonnal.
Mindebből az következik (következhetne) logikusan, főként, ha azt a bizonyos egyetlen, hozzánk közel eső megfigyelést is hitelesnek tekintjük, hogy a kockás sikló akár fel is bukkanhat nálunk, főként most, hogy vizes élőhellyé alakítjuk a völgyünket. Más kérdés, hogy míg a vízisikló – aki épp ezekben a hónapokban vált rendszeres fajjá, egyértelműen az élőhelyátalakításnak köszönhetően – beéri a kis vizekkel is, addig a kockás sikló jellemzően a nagy kiterjedésű, állandó vizeket kedveli. Például a Balatont, vagy jellegzetes élőhelye a Tisza-tó is.
Egyes források szerint akár olyan helyeken is gyakori lehet, mint amilyenek a Zempléni-hegység patakpartjai. Arra a kérdésre, hogy élhetnek-e a birtokon gyepi békák, míg a gyepi béka errefelé igazi kuriózum, az volt a válaszunk mégis, hogy: „Szinte biztos”.
Ám ha az a kérdés, hogy élhet-e nálunk a gyakori kockás sikló, a válaszunk körülbelül annyi:
„Ki tudja?”
Mindennek fényében érdekes az a megfigyelés, ami 2025.05.13-án a Nagyberekben, a Nagyfűz-víz partján esett. Nem sokkal korábban írtam a vízisiklók rendszeressé válásáról szóló blogban, hogy különös módon a legjelentősebb vizes élőhelyünkön, a Nagyberekben nem találkoztunk még vele (ha csak nem számoljuk a Nagyberekhez a torkolatban fogott egy szem fiatal siklót).
Tizenharmadikán végre láttunk egy siklót, szintén egy kicsi, körülbelül 15-20 centis példányt, aki a varsaállás partján sütkérezett. Ott ugyanis, ahol varsázni szoktunk, kis nyiladékokat kaszáltunk ki a varsák könnyebb ellenőrzése miatt, de azért is, hogy kedvezzünk azoknak a fajoknak, akik szeretik a változatos partvonalat, és akiknek kedvez, ha néhol megszakad a partokat követő sűrű növényzet. Ez előnyös a siklóknak, a kisemlősöknek, madaraknak, gémféléknek, partimadaraknak, cankóknak, vízityúkoknak, és a rigók is kedvelik az ilyen élőhelyszerkezetet.
Tizenharmadikán a Nagyfűz-víz második varsaállásához érve, ez a bizonyos sikló azonnal a vízbe csusszant, és eltűnt, így csak egy másodpercre láttam. Sajnos. De ez az egy másodperc is elgondolkodtatott. Rögtön az a benyomásom támadt, hogy kockás siklót láttam. Lélektani tényezőkkel természetesen sosem igyekszünk bizonyítani egy adat hitelességét, de mivel nem is a hitelességet igazolom, bátran ideírom: azért is különös ez, mert – mint ahogyan a fenti bevezetőből látszott – kockás sikló jelenlétére nem számítottam. Tehát nem működhetett az a reflex, hogy mivel látni akarom, látni vélem akkor is, ha valami más került az utamba.
Vízisiklókat szerettem volna látni, de ez a kicsi kígyó nem annak tűnt.
Ilyen pillanatnyi megfigyelés során nem sokat lehet észlelni egy kicsi állatból, de ami leginkább feltűnt, az az alapszín, ami nem annyira az a sötétszürke, mint a vízisiklóé, mint inkább egy kissé vörhenyes árnyalatú világosbarna. Leginkább még a rézsikló alapszínét idézte fel, csakhogy a rézsikló nem menekül a vízbe. Ilyet csak két faj tesz:
- a vízisikló
- meg a kockás sikló.
A két faj közül – ez talán sokaknak meglepő – nem is a vízisikló, hanem a kockás sikló kötődik jobban a vízhez. Talán ebből fakad az is, hogy otthonosabban mozog benne. És itt jön a második sajátosság, ami elgondolkodtatott: a partról a vízbe menekülő sikló azonnal a víz alá bukott, és többé nem jött fel. Ez leginkább a kockás siklóra jellemző viselkedés. A kockás sikló annyira jól alkalmazkodott a vízi életmódhoz, hogy képes órákat tölteni a víz alatt (többnyire zsákmányra lesve).
A vízisikló leggyakrabban a víz tetején úszik kitartott fejjel.
Ezt az utóbbi hetekben is megfigyeltem, például a Forrás-tónál, ahol még az ebihalakra vadászva sem úsztak folyamatosan a víz alatt. A kockás siklónak viszont ez nem gond. Ezerszer láttam a Balatonnál, hogyan bukkannak fel a víz alól a „semmiből”, vagy épp ellenkezőleg: hogyan tűnnek el a vízben örökre. Balatoni horgászatnál gyakori, hogy kockás siklók tucatjai érkeznek a szákba, hogy a kishalakat vámolgassák, de erre csak akkor derül fény, amikor a szákot megemeljük. Mert a kockás siklók a víz alatt érkeznek.
Az a tény, hogy a kis kígyó ennyire ügyesen úszott, és hogy nyomtalanul tűnt el, és rögtön a víz alatti úszást választotta, erősebben utal kockás siklóra, mint az alapszíne. A szín megítélésében ugyanis könnyebb tévedni, ráadásul mindkét siklófaj színezete változékony (de azért a populációk jelentős részének jellemző, némi rutinnal könnyen felismerhető alapszíne van).
Kockás siklók jelenléte „ellen szól” nemcsak az, hogy nálunk csak kis vizek vannak (a szomszédos horgásztó is annak számít), hanem az is, hogy a kockás sikló főként halakat eszik (míg a vízisikló tápláléka változatosabb), nálunk pedig nem igazán élnek halak. Legalábbis így tudtuk 2024-ig. Tavaly tavasszal szembesültünk azzal először, hogy két halfaj él a Nagypatakban, a fürge cselle (Phoxinus phoxinus) és a kövi csík (Barbatula barbatula). Az idei adataink pedig egyértelművé tették, hogy nem pusztán alkalmi előfordulásról van szó, hanem mindkét faj rendszeres! Ráadásul talán a létszámuk sem elenyésző. Az is biztosnak tűnik már, hogy a Nagypatak duzzasztott szakaszaiban állandósult mindkét faj jelenléte. Mindez miért is ne kedvezhetne annak, hogy megjelenjen itt a kockás sikló, és akár idővel (ahogy például a zempléni patakoknál) állandó tagja legyen a faunának? A nagy vizekben a fő tápláléka a küsz (Alburnus alburnus).
De miért is ne váltaná ki könnyedén a küsz szerepét a cselle?
A cselle is épp abban a mérettartományba eső apró halfaj, ami „könnyen csúszik” a kockás siklónak. De a kövi csík is jó falat lehet a számára.
Mit tudtunk meg tehát május tizenharmadikán?
Alapvetően semmit. Mégis fontos lehet még ez a nap, mert azért valami megváltozott. Egészen eddig nem számoltunk a kockás siklóval. Nagyságrendekkel többet lamentáltunk az igazán ritka alpesi gőte (Ichtyosaura alpestris) előfordulásának esélyeiről, mint a kockás siklóról. De miután elénk került ez a gyanúsan vörhenyes és feltűnően jól úszó kígyócska, a továbbiakban már ott motoz a fejünkben:
Mi van, ha kockás siklónk is van?
Új fajként nem kerül fel (még) a birtok fajlistájára, ám azon a listán május tizenharmadika óta ott van ő is, ahol a lehetséges fajokkal számolunk.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
