Kerti tintagomba | ÚJ gombafajok a birtokon!
Gombákról kevés szó esik a nagy gomba-dömping, 2022 ősze óta, amikor az évszázad aszályát bőséges szeptember-októberi esőzések követték, és annyi gomba jött elő, mintha minden aszályos és évszázados mulasztást egyszerre akarna törleszteni a gombák világa. Az volt ez első olyan eset, amikor tömegével kerültek fel a fajlistánkra új fajok. Megközelítőleg 150 kalapos gombafajnál álltunk meg akkor.
Ilyen dinamikus növekedést a fajlistánkon sokáig semmiféle csoport nem ért el, csak az éjjeli lepkék 2024-ben, akik már elhagyták a 200-as fajszámot.
Valójában a gombákkal kapcsolatosan kevés mulasztásunk van.
Róluk írva inkább kihagyott ziccerekről kell beszélni, hisz 2024 tavasza és nyara – legalábbis itt a birtokon – kimondottan csapadékos volt (míg ugyanakkor az ország egy része továbbra is aszályos maradt). Nem extrém csapadékos, de sok eső volt és gyakran. Az első félévben alig akadtak száraz időszakok, és bár a gombák számára a valódi szezon inkább az ősz, már kor tavasszal is visszajelezték a kedvező körülményeket.
Az osztrák csészegomba például rekordokat döntött, írtunk is róla, és mutattunk képeket is.
Főként tavasszal, ha nem is tömegesen, de megjelentek a gombák, főként a rövidre nyírt területeken és utakon. Pöfetegek, csiperkék, és pár ismeretlen gomba. Becslésem – korábbi tapasztalataim – szerint, ha lett volna rá kapacitás, 2024 tavaszán újabb fajokat azonosíthattunk volna, akár 20-30 fajt is, hiszen a tavaszi gombák jellemzően nem azonosak az őszi fajokkal.
Ez azonban elmaradt,
ezt mondom kihagyott ziccernek. De ne értsétek félre: ezügyben nincs bennem elégedetlenség. Egyszerre nem megy minden. Igaz, a gombafajok számát nem emeltük 150-ről 180-ra, ugyanakkor felfoghatatlanul nagyokat léptünk a kétéltűkutatás terén, az éjjeli lepkék kutatásában, és még halfajokat is találtunk! Az odútelepről nem is beszélve. Meg arról, hogy hamarosan eléri a birtok fajlistája – a tavaszi gomba-ziccer kihagyása mellett is – az ezer fajt, ráadásul úgy tűnik, hogy mire odaérünk, napokon belül, nem maradnak régről maradt meg nem írt cikkek, és teljesülhet egy másik vágyam:
hogy a „Kert és vadon” rovattal teljesen naprakész legyek. És már csak az legyen a dolgom, hogyha történik valami, rögtön, azon melegében megírjam, és felrakjam a Cenwebre.
És meg kell említeni azt is, hogy a 2022-es gombaőrület inspirált arra, hogy rönkösöket, gombatanyákat hozzak létre, és ezek működnek is, és évről évre jobbak lesznek. Többek között ilyen rönkösön már új gombafajt is találtunk, a téli fülőkét. A gombarönkösöket tovább építjük, és ebben is előre lépünk 2024-ben.
Nemcsak a számukat növeljük
(növeltük is már 2024 tavaszán), hanem lesznek olyan rönkösök is, melyeket tudatosan fogunk beoltani gombafélékkel, elsősorban laskával, és így, a természet védelmén, a flóra és fauna gazdagításán túl, némi praktikus hasznot (élelmet) mi is nyerhetünk. Jó lesz, mert igazán ritka, hogy a birtok a mindennapokat is segítő „hasznot” hajtana.
A rönkösöknek tehát évről évre egyre fontosabb szerep jut, és minden látszat ellenére nem feledkezünk meg a gombákról. Ha jön az ősz, mindenképp körbenézünk újra, és bezsákolunk pár új fajt ismét – ebben nincs kétségem.
Kihagyott ziccerek mellett is regisztráltunk pár gombafajt, így például 2024-ben új gombafajunk a kerti tintagomba. Csinos kis telepre találtunk az Őskökényes közepén, ott, ahol a füleskuviknak odút raktunk ki.
Szegény jó kerti tintagomba!
Ebben a posztban is mostohán bánnak vele, mert sokat nem mondhatok róla. Nem igazán mutatós, és szinte semmi közelebbit nem tudunk róla. Nem mérgező, vagyis ehető, de nem tartják kiemelkedően finom gombafajnak, csak a friss egyedek használhatók (leginkább levesbe), ráadásul csak gyakorlott gombászoknak ajánlható, mert könnyű összetéveszteni a halálosan mérgező kerti susulykával. Szóval, a kockázatos gombák közé tartozik. Ha valaki egy kerti tintagomba levesben gondolkodik, jobb szakértőhöz vinni a zsákmányt.
A kerti tintagomba nem láthatatlan, de nem is feltűnő, ráadásul nem is ritka, sőt gyakran tömeges Magyarországon is. Meg az egész világon.
Az egyetlen, ami igazán meglephet minket, hogy a kerti tintagomba annyira elterjedt a Földön, hogy csak az Antarktiszról hiányzik (meg a Holdról).
Micsoda tűrőképesség kell ahhoz, hogy ugyanaz a gombafaj éljen és viruljon a mi kontinentális kertünkben épp úgy, mint egy dél-amerikai ültetvényen vagy Új-Zéland egyik eldugott farmjának legvégében!
Néhány forrás szerint a kerti tintagomba olyan anyagokat tartalmaz, melyek alkohollal együtt rosszulléthez vezetnek. Ha tehát valaki a kerti tintagombát szed vacsorára, felejtse el, hogy megigyon után egy pohár finom rozét. Ezek szerint úgy működhet a kerti tintagomba, mint az a pirula, amit alkoholistáknak adtak régen, és amire, ha ráittak, annyira rosszul lettek, hogy legközelebb – már ha bevették a pirulát ismét – inkább kihagyták a piát.
Más források szerint viszont ez csak amolyan mendemonda, amit már cáfoltak. Kíváncsi vagyok, ki volt az vállalkozó kedvű figura, aki a cáfolatra vállalkozott, mert ezt nyilván úgy lehet megtennie a legkönnyebben, hogy az ember betol egy adagot a kerti tintagombából tejfölösen és apró nokedlivel, majd lehúz két felest, esetleg elborozgat a barátaival, míg minden be van készítve, amire szükség lehet egy fergeteges rosszullét idején.
De miért tintagomba?
A kerti tintagombából (vélhetően sok más tintagombafajból is) a középkorban tintát állítottak elő. A tinta elkészítésének módja megdöbbentően sokféleképp és sokféle anyag felhasználásával készült a történelmi idők során, de bármiből készítették és bárhogyan is, mindig rendkívül drága volt. A kerti tintahalból készített tinta nem volt az „igazi”, amolyan hamisítvány volt, de annak kiváló, hisz a hamisságát csak mikroszkóppal lehetett megállapítani. Más kérdés, ha valami ennyire jó, sőt bizonyos szempontból sokkal jobb, mint az eredeti (hisz például olcsóbb), miért tekintették hamis tintának mégis, ha egyszer más tintákat is ezer és egy, egymástól elütő módon készítettek.
A kerti tintagomba telepesen, sőt seregesen nő
a kertben vagy az erdőszélen, ráadásul nem is annyira szezonális, mint például a vargánya, a rizike vagy a csiperkefélék. Ha kedvezők a körülmények, többször is megújul a telep egy évben. Valahányszor jelentősebb eső esik. Ezért annak, aki biztosan felismeri, és szereti is, megújuló ételforrás lehet a háznál. Használhatja úgy, amint mi szeretnénk a jövőben használni néhány rönkösünket a laskagombával. A kert tintagomba feléledését is lehet mesterségesen stimulálni, ha nedvesen tartjuk a telepet.
Ökológiai szempontból a kerti tintagomba jelenléte kifejezetten kívánatos, hisz korhadékon él. Ma már köztudott, hogy az erdőben – és a kertekben is! – mennyire fontos a holtfa jelenléte. Mennyi de mennyi élőlény élete függ a holtfától és korhadéktól.
Ezért nálunk például évtizedek óta nem vágunk ki száraz fákat sem, és ha kidőlnek, a száraz tönköket és ágakat sem szállítjuk el, épp ellenkezőleg: többnyire hűvös, árnyékos helyen összehordjuk. A birtok valószínűtlenül gazdag rovar- és madárvilága részint ennek köszönhető.
Tehát ahol kerti tintagomba nő, ott korhadék van a földben, elhalt fa gyökere, tönkje, eltemetett ág, ahol rajta kívül ezer és egy élőlény találja meg a számításait. Fordítva is működhet a dolog: ahol korhadékot hagyunk ki, esetleg tönköket és ágakat ásunk be, ott hamarosan megjelenik a kerti tintagomba, amely a korhadék tömegétől függően akár hosszú éveken át elláthat minket konyhára valóval – akárhányszor jön egy nagyobb eső.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Gombaimádó vagyok, terem is kertben, de sosem kóstoltam meg. Viszont egyszer tettem üvegbe, és egy éjszaka alatt, titává bomlott.