Az új kenyér ünnepe kiváló alkalmat teremt az otthoni kenyérsütés kipróbálására – nemcsak a hagyományok ápolása, hanem a frissen sült, ropogós héjú kenyér élménye miatt is. A kenyér készítése igazi gasztronómiai örömforrás, ugyanakkor élelmiszerbiztonsági és fenntarthatósági szempontból is odafigyelést igényel. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Oktatási Programja ezúttal hasznos tanácsokat gyűjtött össze mindazok számára, akik akár az ünnepi alkalomra, akár egész évben otthon sütik a kenyeret.
Az új kenyér ünnepe jó alkalom arra, hogy ne csak a hagyományokat ápoljuk, hanem felhívjuk a figyelmet az egyik alapvető élelmiszerünk, a kenyér értékére és biztonságos elkészítésére.
Az otthoni kenyérsütés során az első és legfontosabb lépés
az alapvető higiéniai szabályok betartása: mindig mossunk kezet az alapanyagokkal történő érintkezés előtt és után is, valamint ügyeljünk arra, hogy a munkafelületek és az eszközök tiszták legyenek. Az alapanyagokat – liszt, élesztő/kovász, só – megbízható forrásból szerezzük be, és figyeljünk a helyes tárolásukra. A dagasztáshoz, formázáshoz, sütéshez használt eszközöket használat után azonnal mossuk el.
Fontos, hogy a kenyér megfelelő hőkezelést kapjon: a sütés végére a belső bélzethőmérséklet legalább 90–95°C legyen. Ehhez általában 40-50 perc, 200-250 °C-on történő sütés szükséges, a kenyér méretétől függően. Ez a kívánt állag elérése és élelmiszerbiztonsági okokból egyaránt lényeges. A liszt ugyanis természetes módon is tartalmazhat kórokozókat, például E. coli vagy Salmonella baktériumot. Ha a kenyér nem sül át kellőképpen, nemcsak nyers marad a tészta, hanem mikrobiológiai kockázatot is jelenthet. A kelesztés során szintén érdemes odafigyelni a környezeti hőmérsékletre (23-25 °C), a túl meleg környezet ugyanis elősegítheti a nemkívánatos mikroorganizmusok elszaporodását.
A frissen sült kenyeret célszerű jól szellőző vászonzsákban vagy kenyértartóban, szobahőmérsékleten tárolnunk, ha minél tovább szeretnénk megőrizni a minőségét. A hűtőszekrény nem ideális választás, mivel gyorsítja a kenyér kiszáradását. Bár a nejlonzacskó megakadályozhatja a szikkadást, huzamosabb ideig nem javasolt benne tárolni a kenyeret, mert a zárt térben felgyülemlett nedvesség kedvez a penészedésnek.
Kiemelten fontos figyelni a romlás jeleire,
amit a kenyér esetében leggyakrabban a felületén megjelenő penészfolt jelez. Semmiképp se fogyasszuk el a kenyeret, ha szokatlan szagot érzékelünk, megváltozik az állaga vagy penészt tapasztalunk rajta. Az sem megoldás, ha a látható penésztelepet levágjuk, mivel a penészgombák szabad szemmel nem látható módon is elterjedhetnek a kenyér egészében. Egyes gombafajták mikotoxinokat, vagyis mérgező anyagokat termelhetnek, amelyek különösen veszélyesek lehetnek gyermekek, kismamák, idősek vagy legyengült immunrendszerűek számára. A mikotoxinok hőhatásra nem bomlanak le, így a sütés vagy melegítés sem ártalmatlanítja őket. A Nébih ezért nyomatékosan felhívja a figyelmet: a penészes kenyeret minden esetben teljes egészében ki kell dobni. Ezért is törekedjünk a penészedés megelőzésére!
Az élelmiszerpazarlás megelőzésében a tudatos kenyérsütés és -tárolás segíthet. Tervezéskor gondoljuk át, mekkora mennyiség fogy el néhány napon belül, és csak annyit süssünk, amennyire valóban szükség van. Ha a kenyér mégis megszáradna, ne dobjuk ki: készíthetünk belőle pirítóst, bundáskenyeret, zsemlemorzsát vagy krutont salátákhoz, levesekhez. Számos kreatív ötletet találhatunk a Maradék nélkül program receptgyűjteményében is, amely letölthető a következő linken: A kenyér második élete. Amennyiben nagyobb mennyiséget sütünk, érdemes a kenyeret felszeletelni és adagokban lefagyasztani – így könnyen megoldható, hogy mindig csak annyit vegyünk elő, amennyit valóban elfogyasztunk.
További információk, valamint az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos oktatási anyagok elérhetőek a Nébih Oktatási Program honlapján: https://nebihoktatas.hu.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: Forrás: Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, továbbította a Helló Sajtó! | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több konyha
A Covid alatt fél Magyarország péknek állt otthon a saját konyhájában:-)))
Nagyon szeretem a kenyeret- csakis a kovászos és fehér búzalisztből készültet. Itt Szhelyhez közel Toronyban van egy házi pékség, a kenyerük pont olyan mint amit a Nagyanyám sütött.
A Nagyanyámnak volt az udvaron kemencéje. Egy héten egyszer sütött kenyeret, szép nagy kerek barna ropogós héjút- imádtuk . Arra nem emlékszem mikor kovászolt és dagasztott- csak a teknőre – 3-4 éves voltam amikor Édesanyánk betegsége miatt hosszabb időre hozzá kerültünk. Már mind a hatan megvoltunk, a legidősebb nővérem fent a faluban az unokatestvéreinknél, mert már iskolába járt, a legkisebb az öcsém még a babakocsiban velünk az erdőszélen az utolsó házban Kógyárban ahol a Nagyszüleink éltek. :-). Szóval emlékezetes a kenyér illata , meg az amikor a Mama elővette a ládafiából az általa szőtt abroszban tárolt kenyeret , majd a kenyérvágó késsel keresztet rajzolt rá és úgy szelte fel. Ropogott a kés alatt is a vastag fényes barna héj. Felnőtt koromban is a kenyérhéjat szeretem jobban. Szóval egyikünk sem lett gluten érzékeny, mert a kovász elbontja :-)) . Volt egy osztálytársam alsóban akinek az anyukája krumplis kenyeret és tökös kenyeret is sütött, mindegyikhez búza fehér lisztet használt.(A Nagyanyám is- zsákban tárolták a kamrában a jó minőségű fehér lisztet) . Nagymétneken laktak, úgy jött iskolába, hogy át kellett jönnie az erdőn- borzongva hallgattuk a történeteit pl. arról, hogy Anyukája lábára tekeredett egy kígyó az erdőben- most már megtanultam itt , erdei sikló volt vsz.:-)) A kenyér is nagyon finom volt amit hozott- lágy fehér és édeskésen sós. Amúgy én hűtőbe teszem a kenyeret, ha elutazom és nem fogyott el. Néha elcsábulok és veszek fehér szeletelt pirítani való kenyeret, sosem a teljes kiőrlésűt, hanem a vajas fehéret. Volt itt egy cikk amiben írtad Mara, hogy a dietetikusok a teljes kiőrlésűt ajánlják a nagyobb rosttartalom miatt- jó nagy butaság, a csávázó szerek benne maradnak( a vegyész kollégám mondta, dolgozott élelmiszerkémián is), másrészt a rostok az ásványi anyagok felszívódását is gátolják, szóval akkor nem akartam hosszan reagálni a cikkre mert tudálékosságnak tűnt volna. A rostokat a zöldségekből kell pótolni, nem a teljes kiőrlésű kenyerekből, még akkor is, ha az a cukrok felszívódását is csökkenti. Szóval éljen a kovászos hófehér lisztből készült ropogós héjú friss kenyér:-))), minden harapás egy gondos kéz energiáját adja át , ha kézzel dagasztották és házi.
Én is a Covid idején sütöttem életemben először kenyeret és nagy élmény volt. És talán nem hiszed, de a te hatásodra pár hete veszek fehér kenyeret. Az infarktusom óta kizárólag teljes kiőrlésűt ettem a kórházi dietetikus tanácsára. De megtérítettél. Amit mondasz, abban van logika. 🙂 🙂
Te jó ég:-))) A dietetikusod megátkoz engem- de bevállalom:-))). Jó étvágyat a házi kovászos friss ropogós fehér kenyérhez:-))) Van kemencéd is, vagy sütőben sütötted?
Én még nem próbálkoztam kenyér sütéssel, viszont a fermentálásnak rabja lettem. Eltenni semmit nem tudtam sosem, hiába nőttem falun, sosem sikerült a lekvár meg a savanyúság, viszont a fermentálásban csak sikerélményeim vannak. Most is van egy üveg uborkám ami a fokhagyma és a kapor társaságában sistereg szépen halkan a konyhapulton, alig várom, hogy ehessem egy kis kemencés házi vajas ropogós héjú kenyérrel. Amúgy nyáron gyümölcsöt eszem leginkább kenyérrel, dinnyét, almát, körtét, szőlőt és a kedvencem a szilvát is.
Kedves Cen- tényleg sok szép jóízű pillanatot kívánok a saját kenyeredhez:-)))
Emlékszem arra a kenyérsütős posztra, Cen’, megadtad a módját, mivel nagyon éhes voltál, csak akkor jutott eszedbe lefényképezni, amikor már elfogyott a fele. 🙂
Nekem is hasonló kenyérsütős emlékeim vannak gyerekkoromból. 🙂
A nagymamám két hetente sütött két hatalmas kenyeret. Nálunk a nyári konyhában volt kemence. Szerettem a nagymamám mellett üldögélni, amikor reggel befűtötte.
A lisztet mindig átszitálta a sütéshez, mert a falu malmában őrlettük. Nagyon szép malma volt a falunak, amit később lebontottak. 😥 (Pártház épült a helyén.)
A mi falunkban is volt malom- vízimalom a Kerka patak szélesebb zuhatagosabb részében, ha jól emlékszem Farkasiban , vagy Magyarföldön. (Az Őrségben a „Szeg”-k elnevezés mellett Kisszeg, Domjánszeg, Tiporszeg pl. a mi falunkban Szentgyörgyvölgyön nagyon érdekes helységnevek vannak- alig néhány család élt egy egy ilyen nevű helyen.)
Szerencsések vagytok, hogy ilyen emlékeitek vannak,
én anélkül kezdtem el kenyeret sütni, már régebben, variáltam is, pl fokhagymás vajjal.
Biztosan nagyon finom lett – ettem már tökmagos kenyeret is, meg aprómagosat is, mindent megkóstolok ami kenyérhez kapcsolt. Kaposváron jó 25-30 éve az egyik barátunk a helyi kenyérgyárban rábeszélte a tulajdonost, hogy süssön szelénes kenyeret- igen nagy sikere lett vele, akkor kezdték tolni a dietetikusok a szelén szerepét a pajzsmirigy betegségek kezelésében pl.(Most a Slendy pékség a legjobb Kaposváron, isteni kenyereik meg péksüteményeik vannak, a pogácsáikról nem is beszélve. A belváros közepén vannak- micsoda illat van a Főutca egyik végén!) A fokhagymát imádom, az ikertesómmal télen „fokhagymapartizunk” esténként egy kis sajt és pirítós társaságában.
Az anyai nagymamám velünk élt. Sokat tanultam tőle minden téren. 🥰
A mi Mamánk is az anyai velünk élt egészen a haláláig, de pl. Anyukám már nem sütött kenyeret, mert a boltban nagyon finomat lehetett kapni, fehér búzalisztből készültet, aranysárga héja volt. Minden nap figyeltük mikor jön a „kenyeres” a bolthoz, aztán sorba álltunk érte, kétkilósak voltak, nálunk napi kettő egész kenyér volt az adag. Akkor még rendes kenyeret sütöttek a kenyérgyárban- a mi falunk Zalaegerszegről kapta. Nagyon isnspiráló ez a kenyeres cikk. Ezt a kenyérről most olvastam egy posztban- ide másolom, nagyon klassz vers.
Böröczki Mihály: Zsíros kenyér
Még emlékszem a nagy ívű karajra,
a béle fehér volt, a héja barna,
jó roppanós, kemencetűz sütötte,
csak zsír, kenyér és semmi más fölötte,
már hunyt szemmel is megleltem a vindőt,
s az adakozó disznó úgyis itt nőtt,
a sietségben sóval nem vesződtem,
lót-futva ettem, mégis nagyra nőttem,
ez adott erőt, iramot a lábnak,
s én része lettem az egész világnak,
mert fölmásztam a nyárfa tetejére,
hogy közelebbről bámuljak az égre,
az öreg fejszén én húzgáltam ráspolyt,
mert az a zsíros kenyér egész más volt,
később, mikor már kertig ért a léptem,
szelt paprikával tetéztem az étkem,
és friss, roppanós, meleg, napfény-sárga
fényt csurgott rá a nyári harapásra,
most is nyelek, bár vágyam visszafojtom,
a régi ízről álmodik a torkom,
jaj, én botor, miért nem hagytam abból,
a megismételhetetlen falatból ”
A Dragomán György mai kenyeres posztjában volt egy hozzászólásban- valahogy így érzek ma én is.