Kardoslepke (kardfarkú pillangó) 2024 legújabb ajándéka! | Videó!
Nem új fajunk (2021-től szerepel a birtok fajlistáján), mégis nagy ajándék. Nem tudom, először mikor észleltem a birtokon, de az biztos, hogy 2021 és 2024 között minden nyáron láttam, bár csak kis számban. És az is biztos, hogy – mint mindenki más – én is vágytam egy fotóra.
Nem csak azért, mert a kardoslepke – más néven kardfarkú pillangó – kivételesen fotógén, és minden fotós egyik legszebb zsákmánya, hanem
mert arra is törekszünk, hogy a birtokon előforduló fajok mindegyikéről legyen fotó; ha lehet akkor kiváló minőségű fotó; olyan kép, ami egy majdani könyvben is megállhatja a helyét.
Nekem azonban nem volt szerencsém a kardoslepkével. Mindig láttam, évente körülbelül 20-30 alkalommal, de minden esetben olyan példányok kerültek elém, melyek nem szálltak le. Egyszer „kergettem” hosszan egy példányt, ami az Őskökényes széleiben mozgott, és gyakran le is szállt, de mindig olyan magasan, 4-5 méter magasságban, ahol nem tudtam fotózni.
Végül már a régi magaslesről próbálkoztam, de úgysem sikerült.
2024-ben június utolsó napjaiban ismét láttam a fajt (sőt mintha láttam volna fecskefarkú pillangót is, ez utóbbi új faj volna!), de ezúttal is folytatódott az előző évek megszokott szériája: a lepkék jöttek és mentek, nekem pedig esélyem se volt. Akadt ugyan egy példány, ami többször is felbukkant a Hospoda varfüves mézelő zónája fölött, és többször is körözött is ott, néha csaknem leszállt, s a mozgása is azt ígérte, hogy előbb-utóbb valahol elpihen vagy nektár szívogat, ám végül ez a példány is fogta magát, és egyenes vonalban elszállt nyugati irányba.
2024.07.03-án
a fehér heréről (közismertebb nevén lóheréről) írtam egy cikket, de nem voltam megelégedve a napokban lőtt fotókkal, ezért kimentem új fényképeket készíteni a cikkhez. Állványt nem is vittem magammal, holott fotózni mindig állvánnyal megyek.
Még az Angolkertből se értem ki,
amikor az öreg babérmeggy melletti virágfolton fotóztam egy lepkét, ami vélhetően új faj lesz a birtokon (most zajlik a határozás ellenőrzése). Ezen felbuzdulva, bár az új fehér here-képeket már az udvarban meglőttem, tovább mentem, ki a Nagykarámhoz.
Mint oly sokszor, nem tudtam megállni, valami mindig tovább visz az eredetileg tervezett célnál. Ezúttal az jutott eszembe, hogy ha már idáig eljöttem, elmehetnék a parkolóig is, hogy a placcra vörös kölest szórjak a verebeknek. Pár lépés után az Őskökényes észak sarkán belebotlottam egy kardoslepkébe. Fohászkodtam:
„Szállj le, száll je! Kérlek, szállj le!”
– de a lepkék általában magasról tesznek az efféle kérésre vagy fohászra.
Ez a példány azonban leszállt, viszonylag közel egy vörös here virágára. Először láttam a birtokon, hogy egy kardoslepke virágra száll. Négy évet vártam erre. Azonnal lőttem ár pár képet messziről, aztán egyre közelebbről, és egyre nagyobb zoommal.
Hamar elkészültek az első jó képek, s aztán kezdtem óvatosan becserkelni, de hamar kiderült, hogy nemcsak szokatlanul szelíd, bizalmas kardoslepkével van dolgom, de ez a bizalmasság más lepkefajoknál is ritkaság. Hirtelen nem is jut eszembe másik eset, amikor egy nappali lepke ennyire bizalmas lett volna. Legutóbb talán a hatfoltos csüngőlepke volt ennyire jól fotózható.
Végül már szupermakrón tolhattam
a gépet szegény-szép lepke arcába. Kényelmesen fotózhattam sőt videózhattam. A dolog szépséghibája, hogy remek videók készülhettek volna állványról, de állvány híján a felvételek imbolyognak kissé, de ez legyen most a legnagyobb gondunk.
Mivel kaszált terület alacsonyan elhelyezkedő virágain lakmározott – a felvételek tanulsága szerint ritka élvezettel és buzgalommal –, ritkán volt lehetőség úgy fotózni, hogy ne kerüljön elé egy fűszál vagy egy másik virág, de így is megvan.
Bár védett faj (eszmei értéke 10.000 Ft),
nem számít ritkaságnak.
Sokfelé előfordul, bár alig van olyan régió, ahol gyakori lenne. Ha viszont észlelésének gyakoriságát hasonlítjuk össze más lepkefajokkal, kifejezetten gyakorinak tűnik. Ennek egyik oka viszont bizonyára az, hogy rendkívül feltűnő és nehezen kerüli el a figyelmet. Ráadásul könnyű határozni is. A hozzá némiképp hasonló fecskefarkú lepkétől is könnyű megkülönböztetni egy kis odafigyeléssel.
Magyarországon kevés valódi pillangó él,
mindössze négy faj (a többi faj nem pillangó, hanem lepke). Az egyik hazai pillangó a birtok fajlistájára tavasszal új fajként felkerülő kis Apolló-lepke, a másik pedig a kardoslepke. Nevét a feltűnő, hosszú farkincáról kapta. Számunkra úgy tűnhet, hogy a farkincának dekorációs célja lehet, de valójában ennél sokkal józanabb megfontolásból kapta a kardoslepke.
A hosszú, színes farkinca kelti fel leginkább a ragadozók, főként a madarak figyelmét, ezért, ha esetleg a pillangóra támadnak, akkor legnagyobb valószínűséggel a farkincára támadnak, és nem a pillangó létfontosságú szerveire. A farkinca könnyen leszakadhat, és ha a pillangónak sikerül kereket oldania, tovább élhet.
Tápnövénye
– melyen a hernyói fejlődhetnek – elsősorban a kökény, a ringló, a berkenye. Ezekből bőséggel talál nálunk, amennyit csak akar. Különösen érdekes, hogy 2024 új találata volt, amikor rájöttünk a nagy odútelep ellenőrzés során, hogy az Őskökényesben él egy öreg ringló is. Ezek szerint ez nemcsak a gyümölcsevő népségek, darazsak, madarak, hangyák, pelék szempontjából előnyös, hanem a kardoslepkének is.
Bőven jutott idő arra is, hogy kifigyeljem a preferenciáit.
Azon a részen tömegével virít a fehér here
(épp ezért írtam róla cikket), a szarvaskerep, a mezei katáng, nem messze a mezei aszat, számos virágos növény, amit más lepkefajok kedvelnek, de ez a példány kizárólag a vörös here virágait látogatta.
Öröm volt ezt látni, hisz ezen a részen a 2022 őszi vörös here telepítésünk tövei virágoznak. Magyarán: a telepítésünk nélkül arrafelé nemigen volna vörös here, vagy ha igen, akkor csak kevés. Így viszont a kardosnak nem kellett sokat keresgélnie, hogy újabb és újabb vörös here virágra találjon.
Ha egészen őszinte akarok lenni, négy év szánalmas várakozás és kergetőzés után bármilyen minőségű fotóval megelégedtem volna, ami a birtokon készül és a kardoslepke felismerhető rajta.
Engem már régóta kevéssé izgat, hogy elutazzak remek helyekre, ahol könnyű (de legalábbis könnyebb) frankó fotókat lőni különböző fajokról. Megteszem, ha úgy jön ki a lépés (mint legutóbb, amikor sakktáblalepkéket fotóztam selyemkórón Bugacon), de semmi se akkora öröm, amikor itthon van meg egy faj.
Azon a területen, ahol annyit dolgozunk a fajok védelme érdekében, s hogy ez a 11 hektár a lehető legdiverzebb élőhellyé váljon. Még ha rossz is az itt lőtt fotó, többet ér, mint egy ezer kilométerre készített remek poszterkép.
Ennek tudatában nem is lehet másként értékelni ezt a találkozást, mint kivételes szerencseként, és 2024 legújabb pompás és kedves, szívhez szóló ajándékaként. Apró jelzés ez nekünk talán – remélem –, hogy minden nappal, amikor nem adjuk fel a birtok „öko-szépítését” és kutatását, és nem adjuk fel a Cenwebet, a blogunkat, s egyetlen projektünket sem, a birtok és a bioszféra talán időről időre, hol apróbb, hol jelentősebb ajándékokkal ösztökél minket tovább, és küld mindig előre, és tart mindig azon az úton, ahol érte dolgozhatunk, de ahol a munkánkat nem részvéttelen közönnyel szemléli, épp ellenkezőleg: időnként nem várt csoda-ajándékokat rak le ösvényeink mentén, és időnként nem várt gyorsasággal igazolja vissza legszebb a reményeinket is.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
“Tarka szárnyú pillangó ici-pici lepke, légy hamar szó fogadó, szállj a tenyerembe”- szerették a gyerekeim a mezei sétákon énekelni:-))
De szép történet egy pillangó becserkészéséről és csodaszép a fotó, a videó meg lenyűgöző, ritka pillanatot kaptál el a lepke lakmározásról.
Köszönöm! És igen, ezt szeretem, hogy sokszor egy-egy fajjal kapcsolatos megfigyelés, fotózás, túlmutat önmagán – amint talán a birtok is több önmagánál. 🙂