Jegesréce | A vad tundra récéje Magyarországon
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
A jegesrécéről írottak különösen kedvesek nekünk, mert a jegesréce legkedvesebb vizünk, a Balaton jellegzetes téli récéje.
Alfred Brehm: A jeges réce (Harelda glacialis L.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
Fejeteteje, nyakeleje és hátulja, tarkója és begye, válla, hasa, oldala és fara tisztafehér, nyakoldala, felsőszárnya és melle sötétbarna; a hát alja és a farcsík fekete, a világosbarna evezők közül a másodrendűek vörösbarna szegésűek, kevéssé érvényesülő tükröt alkotva; a farok nagyon megnyúlt, nyársalakú középső tollai feketék, a többi a külső zászlóján kifelé növekedően fehér, a legszélsők már csak a szár mentén szürkék. A szem világosbarna, a csőr feketezöld, az orrnyilások előtt téglavörös, az alsó csőrkáva élénkvörös, a láb kékesszürke. A nyári tollazatban csupán az alsó részek fehérek, a kantár és a fül szürke, a háti oldal rozsdavörös, sötétbarna szárfoltokkal, a farok nyárstollai nagyon rövidek. A tojó felül barna, alul fehér, begyén és felsőmellén pikkelyesen harántul foltozva. Hossza a 30 cm-es faroktollak révén több mint 60, kiterjesztett szárnymérete 70, szárnyhossza 22 cm.
Az Ó- és Újvilág tundráinak lakója.
Télen megszámlálhatatlan tömegekben népesíti a Keleti- és Északi-tengert, ahonnan a folyótorkolatokon felhatolva a messze belföldre is elkóborol. A Földközi-tengeren ritka, míg a Fekete- és Kaspi-tengeren, valamint északi Japánban rendesebben telel.
Már októberben megjelenik nálunk és április végéig marad, mert a tundrák vizeit május eleje előtt nem keresheti fel. Ott minden vízfolton rendesen csak 1–1 pár fészkel.
Bár mivoltában és viselkedésében a többi bukórécével megegyezik, dallamos, harsány hangjával nagyon előnyösen válik ki közülük. Télen, ugyan ritkán hallani „vák-vák”-szerű hangjánál egyebet, de a párzás kezdetén a gácsér erős és kellemes „ang-au-ang-lig-a-u-a-u-auu-lik” szólamot hallat, amely nem tikán énekszerű és nagyon kedvesen élénkíti a tundrák világát.
Rossz gyalogló és repülni sem szeret, de kitűnően úszik és bukik;
üldöztetve 100 méterig elúszik a víz alatt. A tengerhez való ragaszkodását táplálékának tulajdoníthatjuk, amely javarészt mindenféle fajú lágy testű állatokból kerül ki. Mellékesen kis halakat, rákokat, fészkelőhelyén pedig sok rovart és álcát, kivált szúnyogálcákat is fogyaszt. Fiókái kezdetben csaknem kizárólag ez utóbbiakból élnek.
Későcskén, úgy május vége felé, északibb vidékeken meg június eleje előtt nem is fészkel. A 8–10, mintegy 57 mm hosszú és 40 mm vastag tojása finom szemcsézetű, kevéssé fénylő, szép vörösessárga színű.
A jegesréce Magyarországon a ritkább téli vendégek sorába tartozik, amely október–november hónapban érkezik s itt marad márciusig–áprilisig. Csallóközsomorján 1899 április 24-én észlelték.
Túlnyomóan csak fiatal madarak jelennek meg nálunk.
Az egyetlen díszruhás példány 1904 február havában lövetett Illmic mellett a Fertőn. Főleg az Alföld és a Dunántúl állóvizein és tavain szokott mutatkozni, ritkábban Erdélyben. Nem látható minden esztendőben. Így pl. az utolsó két évtized alatt csak a következőket észlelték: 1912 november 22 Jászberény, 1914 február 28 Mezőtúr, 1924 január 25 Budapest, 1924 március 15 Hete, 1925 március 1 Fertő. Utóbbi esetben Breuer György 16 darabból álló csapatot észlelt.
Gazdaságilag ránk nézve közömbös, egyébként vadászható madár.
Szerk. megjegyzés: Magyarországon természetesen jó ideje nem vadászható. Más kérdés, hogy sajnos vannak még területek, ahol mindmáig lövik. Például Alaszkában. Erről egy rövid videót is találtunk ITT.
Vidd a kurzort a képekre, és meglátod, miről szólnak a további fejezetek!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Nem tudnék különbséget tenni a csodás récék között, mindegyik kedves nekem, de a jeges réce kecsesebb, elegánsabb madár, ezzel együtt is ez semmit nem von le a többiek értékéből.
Imádom, amikor halásznak.