Hogyan lett trópusi őserdő ingyen? | Kert & vadon | videó

Hogyan lett trópusi őserdő ingyen? | Kert & vadon | videó

---

Pofonegyszerű. Először vegyünk egy erdőt, pontosabban egy felhagyott szántót, aztán vegyük észre, amikor egy heves szélvihar után a terület jelentős részén égerfacsemeték jelennek meg, és akkor ne legyünk restek kihagyni a kaszálásból, illetve bejelölgetni a csemetéket és szólni a traktorosnak, hogy a csemetéket ki kell kerülni, és vállaljuk bátran azt is, hogy ekkor tágra nyílt szemmel néznek majd ránk, mintha félőrültet látnának – s talán igazuk is van?

S a legfontosabb: várjunk türelemmel 24 évet, és éljünk egy olyan bolygón, ahol az ember (Homo sapiens) mérhetetlen korlátoltságán jottányit sem javít mérhetetlenül progresszív tudományos haladása,

és képtelen bármi érdemlegeset tenni annak érdekében, hogy ne vágja tönkre végleg a saját bolygójának éghajlatát, így aztán menthetetlenül melegszik a bolygó, egészen odáig, hogy azon a mérsékelt éghajlaton, ahol kis égercsemetéinket óvtuk és kerülgettük a kaszálások során, 2020 táján már egyre sűrűbben alakulnak ki hőhullámok és már nemcsak mediterrán-szubmediterrán teleket láthatunk, hanem trópusi-szubtrópusi nyarakat is.

Miről ismerszik meg egy trópusi nap?

Alapvetően három tényező kell hozzá.

• Magas napi középhőmérséklet
• Ennek egyik alapfeltétele a forró nap
• És az éjszakára is épp csak hűvösebb levegő
• És amiről gyakran megfeledkezünk: magas páratartalom.

Ez utóbbira sem lehetett panasz 2023 nyarán. A júliusi-augusztusi hőhullámok idején is rendszeresen jártam a birtok bugyrait, a völgyet, az égereseket kora hajnalban, s most először tapasztaltam olyasmit, ami tropikus éghajlati jelenség.

Míg hetekig egy felhő nem volt, egyetlen vihar, egyetlen zápor, egyetlen csepp eső sem, csak hőség és éjjel is irgalmatlan fülledtség, addig a völgy égereseiben minden reggel gyönge eső áztatta bő 1-2 órán át az erdő alját.

---

A rendkívül magas páratartalomnak nemcsak azt köszönhettük, hogy duplán fuldokoltunk a hőhullámok idején (száraz levegőben ugyanis sokkal könnyebb elviselni a hőséget), hanem a lombokon hajnalban annyi víz csapódott ki a meleg ellenére is, hogy folyamatosan, jókedvben s bőségben hullott a víz, mintha akár eső esne. Kicsit ahhoz hasonlított ez, mint amikor egy bő zuhé után hosszú ideig csurog-csepeg az erdőben a lomb.

Eddig csak filmekből ismertem a trópusi esőerdő mindig ázott, mindig nyirkos, nyúlós-tapadós, de buja és burjánzó hangulatát.

Jártam a Himalája őserdeiben a teájáról híres Darjeeling alatt, de októberben, amikor ott épp viszonylag friss volt a levegő. Most viszont már nem is kellett elutaznom, mondjuk Saigon bambuszerdeibe vagy a brazil „zöld pokolba”, elég volt leballagni az égeresbe, és rácsodálkozni a lombok felhőjéből bőséggel hullongó „belső esőre”.

Ez a jövőnk,

ez a mérsékelt égöv nagy részének jövője is, ami természetesen erősen kedvez a szubtrópusi és trópusi növény- és állatfajok további terjedésének is. Nem lepne meg cseppet sem, ha tíz év múlva a tropikus fajok jelenléte mindennapossá válna.                        

---

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

---

Kérj tőlünk hírlevelet!

---

még több “Kert és vadon”

még több éghajlat

Keresés

Keresés