Most megtudhatod, vannak-e a cicádban vadmacskagének

vadmacskagének

Lehet, hogy a te cicádban is vannak vadmacskagének?


Az ELTE Etológia Tanszék és Balatoni Limnológiai Kutatóintézet legújabb kutatásában azt vizsgálja, mennyire elterjedtek a vadmacska-tulajdonságok (-gének) a magyarországi házimacska-populációban. A vadmacska és házi macska kereszteződéséből születő cicák kinézetre igen változatosak lehetnek, a viselkedésükről pedig még keveset tudunk. Ennek a kutatásnak pont az a célja, hogy képet kapjunk az ember mellett élő hibrid macskák viselkedéséről és külleméről.

Ha szeretnél részt venni a kutatásban, ezt a kérdőívet kitöltve megteheted, a kitöltés nagyjából tíz-tizenöt percet vesz igénybe.

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben emellett szívesen várják azokat a fényképeket, kameracsapdás felvételeket, helyszínleírásokat, amelyek természetben megfigyelt élő, vagy például utakon elpusztultan talált, vélhetően vadmacskákról készültek. A megfigyeléseket, ha lehetséges fotóval is illusztrálva a vadmacska@blki.hu címre várják. Az információkkal segíthetünk abban, hogy a ritka ragadozó országos elterjedése is ismertebbé váljon.

Mint a BalatonScience Facebook-oldalán olvasható, a vadmacska legközelebbi rokona a házimacska, ami a Földközi-tenger mellékén élő alfajból alakult ki és terjedt el. Így napjainkban az európai vadmacska és a házimacska egymás mellett élő külön fajok, amit genetikai vizsgálatok is bizonyítanak.

A házimacskát más háziállatoktól eltérően

nem az ember háziasította, hanem körülbelül kilenc-tízezer évvel ezelőtt az ember mellé szegődött, így bátran mondhatjuk, hogy magát „háziasította”. A már háziasított macskákat az emberek vitték el távolabbi területekre is, például Egyiptomba, ahol szent állattá váltal. Európa távolabbi területeire a Római Birodalomból vitték tovább őket, de kontinenszerte nagyon gyakorivá csak az utóbbi száz-százötven évben vált.

Az európai vadmacska az erdőkhöz kötődhetett, és korábban sem lehetett gyakori faj. Bundája, hasonlóan néhány más ritka ragadozó, például a hiúz vagy a nyuszt bundájához nagy értéket képviselt.

Ha tiszta vérű vadmacskaállományokat keresünk, leginkább Németországban, Franciaországban és az Ibériai-félszigeten találhatjuk meg őket. Közép- Európában, ezen belül is a Kárpát-medencében gyakoriak a házimacskával való kereszteződésből származó hibridek. Ennek oka többek között a településhálózatban, a földrajzi elhelyezkedésben és a házimacskák tartási körülményeiben keresendő. A két faj keveredése, a hibridizáció folyamata kevésbé jellemző azokon a területeken, ahol a lakott területek közötti távolságok nagyok, vagy a házimacskát nem engedi ki.

Egy húsz évvel ezelőtti genetikai vizsgálat szerint

az európai állományok között a magyarországi vadmacska állomány az egyik leginkább hibridizációval terhelt, a hibridek aránya körülbelül negyven százalék. Az utóbbi évek szőrcsapdázással gyűjtött mintáinak genetikai vizsgálatai szerint ez az arány még ennél is nagyobb lehet.

A szőrcsapdák lényege, hogy a vizsgálandó terület több pontján macskagyökér- és macskamenta- kivonattal kezelt tapadó felületeket hoznak létre. Az ezekhez dörgölőző macska jó esetben néhány, vizsgálatra alkalmas szőrszálat hagy a szőrgyűjtő felületén. Genetikai vizsgálattal megállapítható, hogy tisztavérű vadmacska, házimacska, vagy hibridjük hagyta a szőrszálat a felületen. Az elpusztultan talált vadmacska egyedek vizsgálatakor a bundamintázat is segít a két faj és a hibridek elkülönítésében, de más belső tulajdonságok is mérhetők.

Ilyen például a koponyamorfológia, mely eltérő a házimacska, a vadmacska és a hibrid macska esetében. Érdekes vizsgálati módszer a bélhosszindex-mérés, ami a bélhosszúság és a testhossz egymáshoz viszonyított arányát fejezi ki. A vadmacska indexértéke kisebb a házimacskáénál, mert kizárólag zsákmányállatokat fogyaszt, míg a házimacska házi koszton is él.

A vadmacska leginkább a cirmos mintázatú házimacskához hasonlít,

de az alapos megfigyelés jellemző különbségeket is feltár. A vadmacskánál a háton végig futó szíjaltság, azaz a sötét sáv jól körülhatárolható, a faroktőnél véget ér. A házimacska esetén gyakran több vékonyabb sáv fut, ezek össze is mosódhatnak, vagy akár teljesen hiányozhatnak. A vadmacska farka tompán végződik, fekete a farokvég, a farokgyűrűk feketék és egy-két centiméter szélesek, körbe érnek a farkon. A hibrideknél a farokgyűrűk egy része nem záródik, ez olyan mintát is kiadhat, mintha „menetes” lenne a macska farka. A hibrideknél a háton futó sáv a faroktőnél nem ér véget, hanem halad tovább, összeköti a farokgyűrűket vagy azok egy részét a háti oldalon. Ezen kívül a vadmacska oldalsávjainak tónusa világosabb, elmosódottabb a házimacskáéhoz képest, és ezek az oldalsávok folyamatosak, nem töredezettek, míg a házi macska esetén az oldalsávok pöttyözöttsége figyelhető meg.

Ezek a bélyegek kameracsapdázással is azonosíthatók.

Kameracsapdázást több szervezet felmérési céllal és magánszemélyek akár kedvtelésből is folytatnak. A kihelyezett kameracsapdák mozgást érzékelve készítenek képeket.

A szőrgyűjtés és kameracsapdázás mellett elpusztultan talált példányok begyűjtése is zajlik. A vadmacskatetemeket a nemzeti parkok őrszolgálata gyűjti össze, majd adja át kutatási célra az erre engedéllyel rendelkezőnek. Ezeket az állatokat azután részletes boncolásnak vetik alá. Többek között vizsgálják a külső bélyegeket, fölveszik a különféle testméretadatokat, külső parazitákat gyűjtenek. A belső szervekből vett mintákat fagyasztva tárolják például bioakkumulációs vizsgálatokhoz, melyben rágcsálóirtók vagy más, mezőgazdaságban használatos szerek, gyógyszermaradványok felhalmozódását vizsgálják.

Az eddig vizsgált vadmacskák kilencven százaléka járműgázolás áldozata volt, de bennük különféle kórokozók jelenléte is kimutatható. Valószínűleg több tényező egyidejű hatása okozhatja, hogy ez a nagyon fejlett érzékszervekkel rendelkező, éber ragadozó gázolás áldozatává válik. A szaporodási időszakban (tél végén, kora tavasszal) ráadásul figyelmetlenebbek is az egyedek.

A Kis-Balaton nagy kiterjedésű mocsárvidékén rendszeresen megfigyelik a vadmacskát.

Vagyis ez a faj nem csak az optimálisnak tekintett, gazdag cserjeszintű háborítatlan erdőket kedveli, hanem akár egy vizes élőhelyet is benépesíthet, és ott is jól érzi magát. A Kis-Balatonon, a Zala folyó melletti szigeten élő vadmacska a vízfolyást februárban is, nem zavarás hatására rutinosan átúszta.

A vadmacska általában négy-hat kilót nyom, egy átlagos házimacskánál legalább egy kilogrammal nehezebb, és a különbség a táplálékszerzésben is megmutatkozik. Skóciában, Európa nyugati területein és az Ibériai-félszigeten a vadmacskák alapvetően üregi nyúlon élnek, nálunk a kis rágcsálók teszik ki a táplálékuk zömét. A főként mezei pocokból, erdei pocokból, erdeiegér-fajokból álló táplálék mellett a hazai vadmacskák is zsákmányolnak alkalomszerűen mezei nyulat.

Akár nagyobb testű madarakat is képesek elejteni, de gyakoribb a kistestű énekesmadarak zsákmányolása. A vadmacska viszont nem öl kedvtelésből, a zsákmányszerzés célja kizárólag a létfenntartás.

Forrás: BalatonScience/Facebook, kép: Unsplash

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még több vadmacska

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

A láthatatlan ragadozó | A vadmacska

A vadmacska megritkulásának elsődleges oka ugyanaz, ami sok más veszélyeztetett faj esetében is: az élőhelyek leromlása, eltűnése. Itt azonban fokozottan érvényes ez…Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük