A harkályok jellegzetességei és határozása
Ez a határozó egyrészt egy a harkályok lenyűgöző anatómiáját és életét bemutató cikk háttéranyagának készült, másrészt útmutatóul azoknak, akik a kertjükben esetleg az etetőjükön rendszeresen találkoznak harkályokkal.
A harkályok általános jellemzése
A harkályok igen jellegzetes, sokak által ismert csoportot alkotnak, mégis igen kevés az olyan jegy, ami minden harkályfélére jellemző. Akad közöttük olyan, aki távolról sem hasonlít egy harkályra, se küllemében, se életmódjában. Ilyen a verébnél valamivel nagyobb nyaktekercs. De még az ő esetében is igaz – amit azonban terepen kevesen vesznek észre -, hogy míg más énekesmadaraknál három ujj előre néz, egy pedig hátra, addig a harkályféléknél (a nyaktekercsnél is) kettő néz előre és kettő hátra.
A többi harkályfajra az is jellemző, hogy erős, ár alakú csőrük van, és hosszú, merev farktollaik. Hullámvonalban repülnek – ez alól pedig a legnagyobb termetű faj, a fekete harkály kivétel.
Harkályfajok Magyarországon
Nyaktekercs (Jynx torquillla)
Róla korábban is írtam már ITT. Leginkább egy énekesmadárhoz hasonlít, laikusban fel sem merül első látásra, hogy egy harkályfélével van dolga. Életmódjában is jelentősen különbözik, hisz míg a többi harkályfaj helyhez kötött, és még kóborlásra sem igen hajlamos, addig a nyaktekercs Afrikában tölti a telet. Szürkésbarna, kissé bagolyszerű mintázata legalább annyira jellemző, mint ütemes ki-ki-ki vagy nyek-nyek-nyek kiáltozása.
Ez a verébtermetű, igazán különleges, főként hangyatojásokon élő madár viszonylag kevés kertben bukkan fel, főként ott, ahol nyílt füves területekkel tarkált erdőt, ligetet talál. Legkedvesebb élőhelye az öreg gyümölcsösök környéke.
Mesterséges odú kihelyezésével segíthetjük a megtelepedését, hisz ebben is különbözik a többi harkályfélétől: önmaga nem tud odút fabrikálni.
Hamvas küllő (Szürke küllő) (Picus canus)
A két küllő faj közül ő a ritkább, és csak ott számíthatunk rá kertekben, ahol a közelben nagyobb erdőség vannak (nálam például szerencsére előfordul ) Neve is arra utal, hogy a zöld küllőnél kevésbé zöld, és kisebb termetű is, de e két jegy általában nehezen észlelhető. Ha küllőt látunk, érdemes a fej megfigyelésére koncentrálni.
A zöld küllő fején (lásd lentebb) a piros sapka befedi az egész fejtetőt,
akár hím a madár, akár tojó, de még a fiataloknál is, míg a szürke küllő esetében a hímeknél ez csak egy piros homlokfolt, a tojóknál pedig a teljesen hiányzik. A szürke küllő is gyakran tartózkodik a földön, amint a zöld küllő é a nyaktekercs is. Az ok ugyanaz mindhárom faj esetében: ilyenkor általában hangyabolyokat fosztogatnak.
Zöld küllő (Picus viridis)
A zöld küllő a két küllőfaj közül messze a gyakoribb, de más harkályfélékhez mérten sem ritka. Akár lakott területek kertjeiben is megjelenhet, bár általában szüksége van nagyobb parkok, ligetek közelségére. Igen látványos, hangos jószág. Messzehangzó klü-klü-klü hangját könnyű felismerni és megtanulni.
Fekete harkály (Dryocopus martius)
A fekete harkály összetéveszthetetlen. Hatalmas termetű, koromfekete harkály a fején piros sapkával.
Röptében azonban, különösen nagyobb távolságból a piros sapka nem mindig feltűnő. Termete és színe miatt, ha nem tudjuk, hogy más harkályfajoktól eltérően egyenes vonalban repül, összetéveszthetjük valamelyik varjúfélével. A 80-as években még ritka madárnak számított, ma már nagyobb erdőkben kifejezetten gyakori.
Termetének megfelelően ő készíti a legnagyobb odúkat, és ezzel más fajok életében is fontos szerepet tölt be. Gyakran fészkel elhagyott fekete harkály odvakban a füleskuvik és a szalakóta. Kevesen tudják, de él Magyarországon egy gyönyörű, rejtett életű galambfaj is, a kék galamb (Columba oenas), mely elsősorban erdei madár, azon belül is az öreg bükkösöket részesíti előnyben.
Ez a galamb nemcsak szépségével és rejtett életmódjával tűnik ki a többi galamb közül, hanem fészkelési szokásaival is, hisz nem épít fészket, hanem odúban költ. Sok területen számára kizárólag a fekete harkály biztosítja a megfelelő költőhelyeket.
Nagy fakopáncs (Dendrocopos maior)
A leggyakoribb harkályunk, őt ismerik a legtöbben, bár mielőtt a „harkályra” rámondanánk, hogy nagy fakopáncs, érdemes alaposabban is megnézni, ugyanis vannak hozzá erősen hasonló fajok, és sok kertben, így sok madáretetőn is felbukkanhatnak más harkályfajok is.
A nagy fakopáncs leginkább a balkáni fakopánccsal keverhető össze, de figyeljünk az arcon, a csőrtől a tarkóig húzódó fekete sávra! Ez a nagy fakopáncsnál minden esetben folytonos, a balkáni fakopáncsnál viszont megszakad.
A nagy fakopáncs gyakorlatilag mindenütt megtalálható, nem ritkán még nagyvárosi környezetben is. Jól urbanizálódott faj, és a téli madáretetők rendszeres vendége.
Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)
A balkáni fakopáncs viszonylag új faj Magyarországon. Első hazai észlelésére 1937-ben került sor, nem sokkal később települt be hozzánk délről, mint a balkáni gerle (Stretopelia decaocto).
1938-ban már költött is. Azóta az ország jelentős részét meghódította, de jellemző rá, hogy előnyben részesíti a kultúrterületeket, parkokat, öreg gyümölcsösöket, szőlőket. Ahol van, a nagy fakopáncshoz hasonlóan rájár a téli madáretetőre. Sok helyen a két faj együtt van jelen, sőt, időnként hibrid egyedeket is észlelnek. Amikor tarkaharkályt látunk, elsősorban arra kell figyelnünk, hogy nagy vagy balkáni fakopáncsot látunk-e.
Közép fakopáncs (Dendrocopos medius)
A közép fakopáncs kisebb mindkét előző fajnál, és jóval erősebben kötődik a nagy erdőségekhez, főként a tölgyesekhez. Ennek megfelelően elsősorban ott számíthatunk rá, ahol a közelben ilyen erdőket is talál. Etetőre épp úgy rájár, mint a gyakoribb harkályok. Kisebb termetű, a csőre is rövidebb és finomabb, a test oldala finoman sávozott, de a legszembeötlőbb különbség a nagy és a balkáni fakopáncshoz képest, hogy egész fejtetője piros.
Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos)
Rendkívül ritka faj, öreg, hegyvidéki bükkösök madara. Vele találkozni még egy rutinos madarász számára is élmény. Lakott területeken egyáltalán nem számíthatunk rá, és az etetőkön sem fog felbukkanni, hacsak nem élünk egy nagy hegyvidéki erdő közvetlen közelében.
Méretre akkora, mint a nagy fakopáncs, színezetre azonban inkább egy jókora közép fakopáncshoz hasonlít, hisz az ő testoldala is sávozott (mér erőteljesebben is, mint a középfakopáncsé), és az ő fejtetője is piros.
De ami minden más fajtól biztosan megkülönbözteti, hogy a háta fehér.
Kis fakopáncs (Dendrocopos minor)
Veréb méretű, egészen kicsi, kimondottan kedves kicsi harkályunk. A többiekkel szemben szereti a vizek közelségét, sőt előszeretettel mozog nádban. Élőhelyét illetően nem válogatós, sokféle területet megkedvelhet, de sehol sincs belőle sok. Mérete miatt aligha összekeverhető a többi fajjal. Városokban, falvakban nemigen számíthatunk rá, de erdők közelében rámegy a téli madáretetőre.
Borítókép: Centauri | Nagy fakopáncs a madárbalkonon
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
