Hány béka szaporodott eddig nálunk? | A Nagypatak viszonyai korábban
Senki sem kérdezte, de kérdezhette volna, mert ez egy igencsak fontos kérdés. Mert bármiféle beavatkozással élünk a vadonban, mondjuk egy patakrevitalizáció vagy élőhelyrekonstrukció során, mihez mérjük a beavatkozás eredményességét, ha nem a korábbi állapotokhoz? Ezért fontos minden létező apróságot rögzíteni, ahogyan azt évek óta nyilvánosan is, a blogokban, a Cenweben teszem, és amint mindent feljegyeztem 40 éven át a naplóimban.
Most, hogy a birtok fennállásának 25 évében sor került végre a vizes élőhellyé alakulásra, abból a sürgető apropóból, hogy ismét rendkívül aszályos tavaszunk van, ami a helybéli és ritka kétéltűek fennmaradását veszélyezteti, fontos rögzíteni, hogy mi volt a helyzet nálunk eddig.
De először még egy rövid válasz egy másik kérdésre:
Mi volt a helyzet a birtokon kívül?
A környéken több kisebb víz és belvíz, mocsaras égererdő található, melyek az elmúlt évtizedekben még, korábban pedig évezredeken át bőven ellátták a kétéltűeket, ezért is maradhatott fenn két olyan faj, melyek vélelmezhetően az utolsó jégkorszakból maradtak hátra:
- a gyepi béka
- és az alpesi tarajosgőte.
Az utóbbi évek azonban nálunk is betette a kétéltűeknek a kaput, a legtöbb hely vagy teljesen szárazon áll a szaporodási időszakban, vagy később szárad ki, amikor abban már ebihalak, lárvák vagy peték vannak. Ezért volt szükség például arra, hogy 2024-ben ebihalakat mentsünk az égeres egyik dagonyájából.
Valójában maga a birtok alig-alig nyújtott eddig lehetőséget a kétéltűek szaporodásához.
2025 március elseje előtt nem volt állóvizünk. Egy kicsi sem. Volt egy állandó dagonyánk a Kisberekben, az viszont inkább egy iszaptenger, amit ráadásul folyamatosan mozgatnak a hentergő vadak.
A Nagypatakban gyakran csak pár centis vizecske lődörgött, ha viszont áradás jött, elvitt mindent. Utána ismét alacsony víz és iszap maradt. Mindez főként azért, mert igen mély medret készítettek neki, épp azzal a céllal, hogy a víz hamar lerohanjon. Ez a vízjárás nem kedvezett senkinek. Még ha a tavaszi időszakban meg is jelentek benne varangyok, sőt néha lepetéztek, ebihalat már sosem láttunk benne. Vagy azért nem, mert a peték kelésére a patak kiszáradt, vagy épp ellenkezőleg, jött egy sáros ár, és elvitte a petéket.
Emiatt a következőket rögzíthetjük az utóbbi 25 évről:
- Mindössze két békafajt észleltünk a patakban, kisebb számban erdei békát (max. 4-5), nagyobb számban barna varangyot (max. 30-40 példányt)
- Szaporodni csak a barna varangy szaporodott.
- 25 év alatt körülbelül 5-6 évben találtunk petecsomókat a Nagypatakban.
- A petecsomók száma maximálisan 5 volt.
- Ebihalat sosem láttunk a Nagypatakban.
- Gőtét sem észleltünk, holott 2024-ben tartósan varsáztunk a mederben.
Ez tehát az az alap, az a bázis, ahonnan elrajtolunk, amikor a Nagypatak vízjárását megváltoztatjuk, stabilizáljuk. Amikor folyamatosan biztosítunk lassú folyású, nyugodt és viszonylag mély, jelenleg 40-60 centiméteres részeket (további átalakítás után 100-150 centiméteres mélységek is lesznek).
Hamarosan látni fogjuk, hogy ahol eddig max. 40 békát, max. 5 petecsomót és nulla ebihalat detektáltunk (25 év alatt), ott milyen változásokat észlelünk a revitalizáció után. Izgalmas, érzésünk szerint szép idők jönnek!
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
