A fogoly első megfigyelése a birtokon!
Messze járunk még attól, hogy a fogoly visszatelepítésével kapcsolatosan jelentős eredményekről számoljunk be, de egy apró határt ismét átléptünk. 2024.08.01-én először találkoztunk a szabadban fogollyal a birtok 24 éves történetében. Készült már pár fotó a szökött foglyokról, de aztán nem láttuk viszont a madarainkat. Annak ellenére sem, hogy nemrégiben a terület jelentős részét lekaszáltuk. Annak ellenére sem, hogy az Őskökényes feletti parkolóban rendszeresen látunk az aprómagos etetőn verébcsapatokat és fácánokat, és elvileg a folyok is odatalálhattak volna már.
Szóval:
olyan még sosem volt,
hogy a birtokon vagy annak közelében foglyot figyeltünk volna meg (bár a kilencvenes években még éltek foglyok a környéken). Ellenben – természetesen – párszor már elképzeltem, hogyan is kellene ennek megesnie. Hisz amint a jelentősebb kitelepítések történnek, a foglyokat célzottan is keresni kell, és nemcsak a mi 11 hektárunkon, hanem a környező területek több száz hektáros földjein is.
Foglyot kétféleképp láthatunk:
- Vagy megpillantjuk messziről egy nyílt területen,
- vagy felverjük a fűből, a tarlóról (bár ez utóbbi ritkább).
Látni sem lehet mindenütt egyformán.
Lehet foglyot látni egy tábla vagy tarló közepén vagy akár út mellett is. Annak idején, amikor gyermekkoromban még foglyos területen madarásztam, és napi szinten találkoztam velük, legtöbbször a mezőgazdasági táblák között vezető földutak szélében észleltem őket. Úgy gondoltam, hogy itt is a földutak szegélye lesz a legjellemzőbb előfordulási helyük – természetesen a birtok etető- és itatópontjai után.
Mert az elképzelés az, hogy a foglyokat etetőhelyre szoktatva engedjük szabadon, hogy az első kritikus időkben mindig legyen hová visszatérniük, folyton találjanak biztonságos táplálékbázist és vizet is, egészen addig, míg alaposan ki nem ismerik a környéket.
Bármely terv – legyen szó bámiféle tervről – leggyakrabban nem is számok, hanem képek formájában jelenik meg az emberben. Ezeket nevezzük fantáziaképeknek. Előttem is megjelenik gyakran egy kép az első szabadban látott fogolyról. Általában azt látom, hogy kocsival megyek a birtokhatártól körülbelül 200-300 méterre, ahol mezőgazdasági táblák határolják az utat észak felől, és ott a keskeny műút szegélyén látom az első kis csapatot.
2024.08.01-én szinte pontosan ez történt.
Muszáj volt este 19.50. körül bemenni a városba, mert Mara érkezett Budapestről az esti vonattal. A Kisrét és a Hospoda közötti földutunkról kikanyarodtam a műútra, és elindultam dél felé a Nagykökénysor mentén.
Alig gurultam 40-50 métert, az út jobb oldalán, kistermetű „tyúkocskát” láttam. Első ránézésre – mivel nem szoktam még hozzá – eszembe se jutott, hogy fogoly. Reflexből, az első két másodpercben fácáncsibének hittem, de amint futni kezdett, és felvillant a téglavörös farok, rögtön kapcsoltam:
Hiszen már előfordulhat fogoly is!
Fotózni nem tudtam, hisz egyrészt nem volt nálam a gép, másrészt a fogoly sem hagyott időt az örömködésre vagy gyönyörködésre, és ez alapvetően jó hír. Alig pár méter és pár másodperc múlva a fogoly felugrott a levegőbe, és magasan, nagy ívben bedobta magát a Nagykökénysor sűrűjébe. Épp ez egy vadon élő fogoly dolga, ha emberrel vagy kocsival találkozik. Igaz, az eddig kiengedett (helyesebben: szökött) foglyok nem estek át kivadításon, de arra ügyeltünk csibekoruk óta, hogy ne tutujgassuk őket szelídre. Hisz tudtuk, hogy az ő dolguk nem az lesz, hogy háziszárnyassá váljanak. Ez az első megfigyelés biztató, hisz ezek szerint az eddig kikerült madaraink
- egyrészt élhetnek még,
- másrészt a birtokon vagy a közelben lehetnek,
- harmadrészt ügyesen menekülnek,
- és felismerik a veszélyforrásokat.
Persze mindez még fényévnyire van attól, hogy a visszatelepítés sikeréről beszélhessünk. Ez még mindig csak egy apró részeredmény.
A végső – rendkívül nehezen elérhető – cél az,
hogy önfenntartó, szaporodóképes állomány alakuljon ki a birtok vonzáskörzetében. Ez többévnyi munka eredményeként jöhet csak létre, már ha egyáltalán létrejöhet, de amint korábban írtam: vannak a visszatelepítéssel kapcsolatosan unortodox ötleteink, és ezeket legalább szeretnénk kipróbálni, még mielőtt a fogoly végleg kipusztulna Magyarországról.
Egy sikeres visszatelepítés az alábbi lépéseken, fázisokon keresztül történhet meg:
- Foglyok beszerzése | csibék nevelése vagy „kész” fogoly vásárlása
- Foglyok kivadítása | A későbbi élőhelybe kirakott bokszokban szoktatás.
- Az első foglyok szabadon engedése (ennek ősszel kell történnie).
- Az első szabadon élő foglyok visszatalálása, megfigyelése.
- A foglyok áttelelése.
- Az első foglyok átnyaralása.
- Az első fészkelő párok, illetve szabadon kelt csibék vagy fiatalok észlelése.
- Fészkelők újbóli, rendszeres észlelése.
A fentiek közül a minap eljutottunk a negyedik pontig
(bár a kivadítás elmaradt).
Így aztán már nem csak szimbolikusan, hanem ténylegesen is igaz, hogy a fogoly lett a birtok ezredik faja.
Korábban részletesen írtam arról, hogy miért a foglyot tekintjük a birtok ezredik fajának.
Nyilván csak szegről végre az, hisz mi telepítjük be (vissza), ellenben 24 év munkája után „annyit megengedhetünk magunknak”, hogy egy madárfaj visszatelepítésével ünnepeljük meg a birtok látványos fejlődését, ökológiai eltartóképességének nagyságrendi javulását, hogy a hajdani kukoricatarló mára valódi természetvédelmi terület lett, még ha „csak” privát természetvédelmi terület is, és kutatásainkkal is elértük az ezer fajt, anélkül, hogy szakértőkből álló csapatokat hoztunk volna ide.
Foglyot látni az út szélén egy álom beteljesülése.
A másik kép, amit gyakran látok, az a telelő fogolycsapat a birtok madáretetőin. Jelenleg még 16 foglyot nevelünk a Kisházban, de hamarosan (szeptembertől) lehetőségünk lesz „kész” foglyok vásárlására is, legalábbis, ha tőletek kapunk még támogatást. Szeptemberre „készülnek el” azok a foglyok a szaporítótelepeken, akiket vadászatra szánnak, és akiket zömmel szlovák vadászterületekre szállítanak majd szeptember-december közötti időszakban. Ezeket a madarakat természetesen bárki megvásárolhatja.
A tenyészőknek teljesen mindegy, ki fizet ezekért a foglyokért. Ezekből a madarakból kellene megvásárolnunk szeptember-október folyamán, amennyit csak lehet, hogy kültéri, kiszoktató, úgynevezett „angol bokszokban” szoktassuk őket hozzá a vadonhoz, aztán pedig kiengedhessük őket egy olyan területre, ahol garantáltan nem vadásszák őket.
Itt nemcsak a törvény védi őket,
hanem a helyi vadászok is. A vadászmesterrel is egyeztettem erről, és miután a helyi vadászokat ismerem immár két évtizede, egészen biztos lehetek abban, hogy itt se a közeli, se a távoli jövőben nem fogják lőni a foglyot – akkor sem, ha elérnénk azt a mennyei célt, hogy stabil, szaporodó állomány alakuljon ki.
A foglyokról természetesen sok egyéb mesélnivalónk is van (és lesz) még. Arról is, miért nem tudunk róluk videókat készíteni (egyelőre), és sajnos továbbra sincsenek remek fotóink. Pedig mára semmi sem maradt a kiscsibékből. Komoly, nagy foglyok lettek, igaz, még zömmel fiatalkori tollruhában. Bár néhány példányon már látni az öreg foglyokra jellemző vörös tollakat az oldalukban és a mellükön is, július utolsó hetében pedig már átszoktak a szemestakarmányra is. Ez különösen fontos, hisz a vadonban nem találnak majd indítótápot, ott a bőséges rovareleséget kénytelenek kiegészíteni mageleséggel, télen pedig majd kizárólag ezen kell ellenniük.
Ha kifejezetten a foglyok visszatelepítését szeretnéd támogatni, keress minket a centauri16@gmail.com címen!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Már nagyon vártam, hogy írj róluk. 🙂 Kösz!
Nem is emlékeztem rá, hogy nekik is ilyen görbe csőrük van, mint a fácánoknak.
Nagyszerű hírek. Milyen vágyódva néz kifelé a szabadságba a serdülő kispipi fogoly:-) . Csupán 17-n maradtak a szökevények után? Igaz ez nem is kevés, ha eredetileg ha jól emlékszem 50 tesó volt. Méltó ezredik faj.
Kár, hogy nem tudsz róluk – szerinted – jó képeket csinálni, mert szuper lenne egy fotósorozat, amin nyomon követhető a fejlődésük, a külsejük, a tollruhájuk változása.