“Engedjétek hozzám a gyermekeket!”
A gyermekek még csodálják az állatokat,
később egy részükön eluralkodik majd a gőg, és beveszik azt a dumát, hogy az ember a csúcs, még később pedig egy részük elhiszi azt is, hogy amint különbek vagyunk az állatoknál, az emberek között is vannak különbek, akik épp olyan jogokat és kiváltságokat élvezhetnek a többiek rovására, amiféle jogokat és kiváltságokat élvezhetünk az állatokkal szemben.
Először megszakad az állat és az ember közötti természetes viszony, azután felborul az ember és ember közötti is, az egyik a másiknak egyenes és végzetes következménye.
Olyan rákos folyamat ez, amely elpusztít mindent, fajokat írt ki és erdőket, a pszichéből a csodálat és a tisztelet képességét, először magányossá teszi az embert az erdőben, aztán magányossá teszi az embert a városban, a magányos embert csalódottsággal és sértettséggel itatja át, sértettségéből dühöt generál, s ezt a dühöt szétteríti térben és időben, és az, aki immár sehol sincs otthon, aki éhen veszne egy erdőben, vadásszá válik,
olyan vadásszá, aki a saját fajtáját irtja; diktál, dirigál, parancsol, és ha kell öl is, a saját utcájában, a saját házában, abban a nagy családban, amely őt kiskora óta janicsárnak nevelte.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Színnel lélekkel”
Milyen szép képek, az állatok vigaszt nyújtanak a gyerekeknek- a tövig rágott körmű kisfiú kezében is az óvatosan tartott puha pihe kiskacsa(?)is az apró meleg kis testével valami olyan élményt adhat ami máshonnan nem jön. Az enyémek a papagájaikat tartották így meg a tengeri malacot amikor kicsik voltak. Aztán a kiskutyát hozták ölben amit az utcán szedtek össze. Nem mondom, hogy boldog voltam tőle. Igaz- az ember elidegenedik ezektől az egyszerű örömforrásoktól is meg a másik embertől is. Egyszerűen csak így történik- az ember közben észere sem veszi.
Picit másképp látom. Szerintem igenis az ember a csúcs. Szerintem baj lenne, ha egy ember életét nem tartanánk fontosabbnak egy gilisztáénál.
Viszont
A) az ember kimagasló értelmi képessége kimagasló felelősséggel jár. Az egész környezetünkért. És amit teszünk, vagy nem, annak az ódiuma a mi fejünkre hullik, a mi bününk lesz.
B) a felelősségünk elemi része, hogy ismerjük és respektáljuk a minket körülvevö csodálatos világot – és a mi felelősségünk vigyázni rá. Ennek része, hogy a gyerekeinkkel megismertetjük a természetet. Megszeretni már ők fogják. És mire felnőnek, felelősséget is fognak érezni – és a lelkük is szebb lesz tőle.