A Golf-áramlat leállása miatt Európa kiszárad és lehűl?
A napokban ismét slágertéma lett pár napra a globális felmelegedés, közelebbről az a vészjósló forgatókönyv, mely szerint belátható időn belül leállhat a Golf-áramlat. 2024-et írunk, de a legújabb kutatási eredményeket sok helyen úgy tálalják, mint ami teljesen új fényben vetíti elénk a felmelegedett jövőt, holott a Golf-áramlattal kapcsolatos kockázatok régóta ismertek. Annyira régóta, hogy részletes cikkben foglalkoztam a kérdéssel már 2018-ban is.
Akkor még valóban nem voltak széles körben ismertek ezek a kockázatok, ugyanakkor a “szakmai körök” előtt 20 évvel korábban sem volt ismeretlen, hogy az egyik legnagyobb veszély számunkra a tengeráramlatok leállása vagy radikális átalakulása.
A legfrissebb kutatásokról
sokfelé olvashattunk, hallhattunk, többek között az ATV-n attól a kutatónőtől, akit egy ízben Hont Andrással szemben vettem a védelmembe.
A 2018-as cikket változatlan formában átmentem ide a Cenweb archívumából,
- egyrészt mert ezen az új oldalon még nem olvasható,
- másrészt az is érdekes adat, hogy mikor írtunk mi erről a kérdésről, és hogyan,
- harmadrészt pedig hamarosan foglalkozunk egy fontos és tanulságos kult dokufilmmel is, mely szintén a globális felmelegedés okait és következményeit vizsgálja.
Addig is, fogadjátok szeretettel a Golf-áramlat leállásának hatásairól szóló összefoglalónkat:
2018.04.13.
Félelmetes jelenségről olvashattunk tegnap
az Indexen, ami azonban a néhány fontos dologról nem beszél, s van, amiben (kicsit) téved is. Félelmetes jelenség, mondom, de nem félek, s azt mondom, ne féljünk. Inkább próbáljuk megérteni, pontosan miről is van szó.
A Nature tudományos magazin cikkére hivatkozva az Index arról ír, hogy 1600 éve nem volt ilyen lassú a Golf-áramlat, s ez súlyos következményekkel járhat. Jár is, ahogy láthattuk minden idők legtéliesebb márciusában (az OMSZ szerint sosem volt még ennyire télies a március). Mindnyájan tanultuk, de azért frissítsük fel:
a Golf-áramlat Európa fűtőszála, a trópusokról meleget szállít a kontinens partjaihoz.
Olyan tömegről beszélünk, amelynek hatása a kontinens belső területein, vagyis nálunk is érződik. Arról ritkábban esik szó, hogy
ugyanez a meleg víztömeg öntözi is Európát,
hisz zömmel a Golf-áramlatból kerül a légkörbe annyi pára, amely aztán kicsapódva, eső formájában Európát öntözi. Ha a Golf-áramlat leállna, annak két súlyos következménye volna: Európa klímája nemcsak szélsőségesebbé válna, hanem hűvösebbé és szárazabbá is. Különösen érzékenyen érintené ez a belső területeket. A klímaváltozás így eredményezné azt, hogy
a globálisan felmelegedés lokálisan drasztikus lehűléshez vezethet.
Nálunk például rendkívül hideg és ami rosszabb ugyanakkor száraz telek várhatók. A cikk szerint a Golf-áramlat lassulásának elsődleges oka az, hogy a felmelegedés miatt a tenger vize északon sem tud lehűlni. Ezt szeretném kiegészíteni azzal, hogy a víz körforgásában jelentős szerepet tölt be az egyes óceáni területek közötti sókoncentráció-különbség is. Szinte sosem kerül szóba – ezúttal sem –, hogy a felmelegedéssel nemcsak az a gond, hogy az elolvadó jég hatására emelkedik a tengerszint, hanem az is, hogy
az óceánokba ömlő, évezredekig jég formájában „tárolt” édesvíz olyan mennyiségben jut a világtengerbe, amely érezhetően hígítja is, megváltoztatja a sókoncentrációt.
Az északi-sarki jég brutális olvadása
épp a Golf-áramlatot életben tartó vizek sókoncentráció-viszonyaiba piszkál bele. Ide kívánkozik az is, hogy a vízszintemelkedést (amely sok területen már ma is létező probléma), szintén az olvadáshoz kötik, holott van itt egy jóval nagyobb probléma is. A tengerszint igazán drasztikusan nem is az olvadás miatt emelkedhet, hanem a hőtágulás miatt, hisz a melegebb víz térfogata nagyobb. Utóbbi hatás azért is drasztikusabb, mert a felmelegedés hatására a jég előbb-utóbb elfogy, s nem emelheti már tovább a tengerszintet, viszont
a hőtágulásból eredő tengerszintemelkedésnek nincs határa: amíg melegszünk, a tengerek is tágulnak. Épp az a gond, hogy itt hatalmas láncreakciókról van szó.
Olyan folyamatról, ami többszörös visszacsatolások segítségével önmagát erősíti. Hogy csak kettőt említsek ezek közül.
A jéggel-hóval borított területek nehezebben melegednek,
hisz a fehér szín a napsugárzás jelentős részét egyszerűen visszaküldi az űrbe. A sarki területek – és az ideiglenesen, télen „sarki területté” váló mérsékeltövi területek is – hatalmas jégakkumulátorokként működtek, amelyek biztosítottak egyfajta egyensúlyt. Ezt a funkciót ma már egyre kevésbé képesek betölteni.
A másik példa egy ilyen számunkra kedvezőtlen visszacsatolásra, a sarki területek, az évezredekig lefagyott permafroszt felolvadása, amely az északi mocsarakban termelődő, hihetetlenül nagy mennyiségű gázt önmagába zárta. Itt az történt, hogy a rendszer az önmaga termelte, s önmagára veszélyes gázokat hatalmas tárolókban helyezte el az évmilliók során,
mintha az emberiség minden kipufogógázt földalatti tárolókban zárna el
A felmelegedés hatására a permafroszt kiolvad,
és elengedi az évmilliók alatt összegyűjtött, természetes, ám üvegházhatású gázokat, és ezzel brutális mértékben gyorsítja a felmelegedést. A folyamat emiatt nem lineáris, hanem exponenciális, vagyis önmagát gerjeszti, épp ezért most már megállíthatatlan is. Az említett cikk a Guardianre hivatkozva úgy fogalmaz a Golf-áramlattal kapcsolatosan, hogy „A klímamodellek nem jósolják az atlanti áramlatok leállását, de a tanulmány szerzői felteszik a kérdést, hogy vajon mennyire vagyunk biztosak abban, hogy ez valóban nem fog bekövetkezni.” Ezt szeretném kiegészíteni azzal, hogy
a klímamodellek egész biztosan számoltak már ezzel,
magam is tanítottam ezt már 20 éve is. Olyannyira, hogy amikor az idén márciusban a legvadabb téli heteket éltük, az első, ami eszembe jutott, és beszéltem is róla, épp a Golf-áramlat volt, csak akkor épp még nem ismertem a friss, idevonatkozó adatokat, de egyáltalán nem ért meglepetésként ez a lassulás.
Annyi igaz, hogy sok a bizonytalanság,
hisz rendkívül összetett rendszerről beszélünk, de úgy tűnik,
amit a kutatók az utóbbi évtizedekben teóriaként rendre leírtak, a szemünk láttára válik valósággá, csak épp jóval gyorsabban, mint gondoltuk.
Olyan sebességgel, hogy még a „pesszimista” klímakutatókat is meglepi. Ami nem változott, hogy még mindig akadnak klímaszkeptikusok; még mindig akadtak olyanok, akik a március tél során csak annyit írtak: nesze neked globális felmelegedés!
Mert még mindig nem köztudott és elfogadott, hogy a Föld nem egy fazék víz, amit ha melegítünk, mindenhol melegedni fog. De ha mégis, bizonyos szempontból olyan, akkor úgy ülünk benne, mint az a sokszor emlegetett béka, aki nem veszi észre, hogy alágyújtottak már, s hamarosan, elevenen „megfő”.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több környezet
Legelőször itt, a régi Cenweben olvastam erről a szörnyű eshetőségről, ez a hivatkozott 2018-as poszt. – köszi Cen’! -, hogy a vártnál még hamarabb kerül közelségbe, azóta számtalan helyen olvasható volt, azóta még jobban hegyeztem a fülem.
A legutolsó a napokban, a telexen volt olvasható:
https://telex.hu/techtud/2024/08/03/atlanti-ocean-idojaras-rendszer-osszeomlas-klimazona?fbclid=IwY2xjawEfCohleHRuA2FlbQIxMQABHUtZNNvZtOwGdz2eAJKpEiVenezFcvtekXgLIe1tFFS–qC-i8KgiVC3WQ_aem_3WkS3Ua8HF0acR990hSPTw
Nagyon ijesztően hangzik-s milyen jól kapcsolódik az elitről írt cikkhez. Felébred e a világ vagy tényleg eljön a végítélet s az emberiség a túlfogyasztásával kipusztítja önmagát. Viszem.