Elárvult vadmalacok ezek, de rendkívül okosak | Videó!

Elárvult vadmalacok ezek, de rendkívül okosak | Videó!

---

Ismét előkerültek a vadmalacaink! Csakúgy, mint tegnap, ma is (2025.10.03.) délután három óra felé bukkantak fel az Újvadréten. Ezúttal is öten, ezúttal is koca nélkül. Mindig felmerül – szerintem a jóindulat és a remény miatt –, hogy valójában ott van a csíkos kismalacok anyja is valahol. Csakhogy sosem látjuk. Hiába bukkannak fel a kismalacok újra meg újra, sosem látunk velük kocát. Annak a valószínűsége szinte nulla, hogy ennyiszer – és olyan huzamos ideig, mint például ma – lássuk a malacokat, de a kocát egyszer sem. Így most már szinte teljes bizonyossággal kijelenthetjük: ez a kis csapat elárvult. Valószínűleg már augusztus elején is árvák voltak, amikor először láttuk őket a Kisberekben, s már akkor is magukban.

Az utóbbi két nap felvételei alapján a hatos különítmény azóta valahol elvesztett egy testvért, de a „maradék” öt malac úgy tűnik jól van. Ha valóban árvák, akkor a túlélésük nem kis teljesítmény. Azért sem, mert a vadmalac a nagyvad-kölykök között a leginkább gyámolításra szoruló lény. Például meglepően gyengén fejlett a kültakarója, csak némi szőr fedi, ezért könnyen megfázik, s minden más vadnál jobban igényli a melegítést. A szoros testkontaktust, az anyjával vagy a testvéreivel. Többek között ezért sem valószínű, hogy ennyiszer és ilyen hosszú időkre látjuk őket egyedül, az anyjuktól távol. A vaddisznóknál a testkontaktus annyira fontos, hogy sokszor a különböző korosztályú, de egy kondához tartozó egyedek is egymáshoz simulva pihennek, főként télen.

---

Megkerültek a csíkos vadmalacok, ráadásul fényes nappal!

---

Nem véletlenül születnek vadmalacok olyan irgalmatlan nagy számban (egy koca akár tíz malacot is szülhet). A vaddisznónál a veszteségek a kezdeti időkben rendkívül nagyok. A vadmalacok 90%-a nem éli meg az első életévet. Viszonylag sérülékeny, gyámolításra szoruló lényekről van szó tehát.

Némiképp az is magyarázatra szorul, hogy miért látjuk őket mindig nappal?

A legtöbb disznó éjjel mozog, sőt: az éjszakának is inkább a kellős közepén 23:00 és 3:00 óra között. Ezeket a kismalacokat azonban egyetlen éjszakai felvételen sem láttuk. Már az első alkalommal is délután bukkantak fel napsütésben. Több logikus magyarázat is lehet erre. Több olyan magyarázat, ami többek között a kismalacaink (és általában a vaddisznó) eszességét igazolja.

Ha a vadmalacok valóban annyira fázós lények, akkor logikus az éjszakát összebújva együtt tölteni, és akkor indulni portyázásra, amikor már süt a nap és meleg van. Ennél is valószínűbb, hogy hamar megtanulhatták a kismalacok: éjszaka nagy a konkurencia és nem sok babér terme nekik. Éjjel járnak a kondák és magányos kanok. Utóbbiak az öreg kocákat is távol tartják az etetőhelyektől (ezt mi is láttuk a felvételeken), nemhogy a malacokat. Ezért gondolhatták úgy a vadmalacaink, hogy jobb nappal mozogni, és nappal menni az etetőhelyekre, amelyeket egyrészt nappal töltenek fel, másrészt amiken nappal nem mozognak nagy vadkanok vagy kondák.

Talán az sem véletlen, hogy a szarvasbőgés elején eltűntek, majd a szarvasbőgés végével tértek vissza. Talán a szarvasok jövés-menése, a szarvasbikák bőgése is riasztja őket.

Erősen úgy tűnik, hogy a kismalacaink jó startégiát alakítottak ki.

Ez lehet a záloga a túlélésüknek is. Ahogy közeledik a tél, egyre nehezebb helyzetbe kerülhetnek, bár szépen növekedhetnek, ez pedig segítheti őket. A ragadozók ellen nem nyújthatunk segítséget (szerencséjük, hogy errefelé még ritka a sakál), de a fagyos téli éjszakákat kicsit komfortosabbá tehetjük. Mara javaslatára megszületett a terv, hogy valahol a berekben szalmabálákból készítünk olyan helyet, ahol könnyen juthatnak száraz, meleg fekhelyhez. A rezervátum egyik legizgalmasabb története lehet figyelemmel kísérni, hogyan boldogul a jövőben az árva vadmalacok kis csapata.  

---

Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Pixabay

---

---

még több „Kert és vadon”