A megfigyelő megfigyelése: már nemcsak mi figyeljük a vadakat, ők is figyelnek minket!
2025. október másodikán különös dolgot észleltünk. Mivel egyre többször fordul elő, hogy nappal is mozognak a nagyvadjaink, azt már tudatosítottuk, hogy érdemes volna a kameraellenőrzéseket és az etetéseket valamikor dél és délután három között megejteni. De nem mindig sikerül tartani magunkat a tervekhez. Ezért másodikán is délután négy körül mentem le a kameraállásokhoz. Úgy gondoltam, hogy rögtön viszek magammal kukoricát, hogy a második körben már csak a kamerákat kelljen visszavinni a szolgálati helyükre.
Az első meglepetés az volt, hogy a rég nem látott vadmalac-csapat megkerült, ráadásul fényes nappal az Újvadréten eszegettek. Fotókat tudtam lőni róluk, de a vadkamera („Jégmadár”) sajnos – mint utóbb kiderült – nem vett fel a csapatból semmit. Nem csoda, épp azért kellett lemenni, mert aksit kellett cserélni. A vadmalacok újabb felbukkanásáról már írtam tegnap.
Az igazán komoly meglepetés azonban később ért.
Az Újvadrétről és az Északi-égeresből is beszedtem a kamerákat, egyúttal mindkét helyre szórtam kukoricát. Nem egészen jól osztottam el, ezért az Északi-égereshez kevesebb jutott a kelleténél – holott a vadak étvágya a lehűléssel egyidejűleg érzékelhetően megnőtt. És persze meg is szokták talán, hogy nálunk mindig csemegézhetnek.
A 4K kamerát két órán át kellett tölteni, mire elértük a 100%-ot. Írtam közben és a Cenwebet szerkesztettem. Meg persze letöltöttem az összes felvételt mindkét kameráról. Amikor végeztem, sajnos már 18:00 óra körül járt az idő, így hát sietve mentem vissza a völgybe. Szerencsére felmarkoltam még egy kis kukoricát, hogy az Északi-égeresnél kiegészítsem a két órával korábban kirakott adagot, elvégre azon a helyen ebédelget Kétszem-bika is, akinek egy marék kukorica semmire sem elég. Kész szerencse, hogy vittem magammal kukoricát másodszor is, bár arra álmomban sem gondoltam volna, hogy délután négy és hat óra között, abban a két órában, fényes nappal felporszívózzák az összes kukoricát.
Az Északi-égeresnél ugyanis egy szem kukorica, annyi sem volt!
Ez megdöbbentett. Eddig gyakran még éjjel sem fogyott el minden. Mivel az Északi-égeresnél a talajt patanyomok borítják, semmiből sem tudtam megállapítani, hogy kik voltak a szemfüles nappali fosztogatók. Kiraktam a kamerát, és kiszórtam az újabb kukoricát – ami inkább csak jelképes adag volt, hisz csak kiegészítésnek szántam.
A második meglepetés az Újvadréten ért. Ott is szinte maradéktalanul felszipkáztak mindent. De mielőtt odaértem volna, azzal is szembesültem, hogy a Nagyberekben egy szarvastehén a borjával a nyílt színen legelészget (a „rizsföld” környékén). Ezért kúszva-mászva kellett átkelnem a Nagysásérten, hogy a kamerát az Újvadrétre visszavigyem. A tehén a borjával szerencsére nem vettek észre, és úgy értem vissza a házhoz, hogy nem ugrasztottam meg senkit.
Tehát: délután négy és hat között mindkét helyről gyakorlatilag tökéletesen eltüntették a teljes napi és éjszakai apanázst. Hogyan lehetséges ez? Arra kell gondolnunk, hogy a vadak már tudják: ezekre a helyekre nappal érkezik az elemózsia. A rejtekhelyeiken nyugvó vad talán érzékeli is a mozgásunkat, talán figyelnek is minket. Nagyon is könnyen lehetséges, hogy ők lássanak minket, míg mi semmit sem érzékelünk belőlük. Több jel is utalt arra, hogy ebbe az irányba haladunk. Nem meglepő, hisz okos, értelmes állatokról van szó. Lassan kiismerik, mi itt a szokás, és ahhoz alkalmazkodnak. Ez a délután győzött meg minket arról végképp, hogy most már nemcsak mi figyeljük a vadjainkat, hanem ők is figyelnek minket a sűrűségekből.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Mindig is figyeltek:-)))aztán szép óvatosan odaszoktak, mert azt is tudják tőletek nem jön a vadász:-))
Azért nem semmi ennyi eledelt adni folyamatosan a vadaknak. Ráadásul többféle projekt fut egyszerre, értsd- mit eszik a madár, melyik milyen fajta gabonára, magra érkezik, mit eszik a szarvas, a vaddisznó, a borz, a róka- meg aztán hamarosan kell a dög a varjaknak is pl.
Amolyan népkonyha a természetben. A krisnásokat is azért tisztelem, mert ők minden nap adnak enni ingyen a rászorulóknak pl. Pécsett, az ajurvédás barátnőim is onnan kapnak enni- ikrek és tök egyformák:-))).
Bocsi a párhuzamért- óriási dolog a madár és vadetetés is, igazi szenvedély amit csak tisztelni lehet. Másrészről a vadak azért maguk is találnak enni az etetőhelyeken kívül is.
Most olvastam az „Erdei források” egyik posztjában az FB-n, hogy a vadak azért jönnek napközben az etető helyekre, mert a vizet pótolniuk kell lédúsabb gabonákból és gyümölcsökből.
„Amikor vadgazdálkodóként azt tapasztaltam, hogy öreg, kapitális, az év nagy részében rejtőzködő életmódot folytató szarvasbikák a nappali órákban is felkeresték az etetőhelyeket, az nem örömmel, hanem aggodalommal töltött el.”- vegetációs víznek nevezte azt a folyadékot amihez így jutnak a vadak.- szóval az aszály meg a vízhiány előcsalogatja őket nappal is. Kirakott egy videót arról, ahogyan az eszméletlen mennyiségű sárgarépát a vontatóról a fűbe szórják, meg ahogy a szarvasok szépen oda is mentek jó nagy csapatban.