Hol alszanak télen a kerti madarak?
A Gloucestershire-i Egyetem kutatói néhány Nagy-Britanniában is elterjedt kerti madár éjszakai titkait igyekeztek feltárni, amelyek, mint mondják, az állatvilág nagy rejtélyei közé tartoznak. Miután a madaraknak akár tizenhat órán át élelem nélkül kell túlélniük a sötétséget és hideget, kulcsfontosságú, hogy jó hálóhelyet találjanak. Arról már korábban írtunk, hogy hogyan alszanak, most pedig a brit tudósoknak hála az is kiderült, hogy hol.
A kutatók nagyon magas frekvenciájú (VHF) rádiókövetés segítégével igyekeztek kideríteni, hol húzódnak meg a madarak, jelesül a vörösbegy, a fekete rigó, a széncinege és az erdei szürkebegy esténként.
A vizsgálat egyrészt azt találta, amit talán sejthettünk: a madarak egyike sem repült nagy távolságokat, hanem igyekezett ott maradni, ahol a nappalt is töltötte. Olyasmire is fényt derült azonban, amit eddig nem biztos, hogy tudtunk. Az egyes fajok közötti különbségek leginkább abban mutatkoztak meg, hogy milyen magasan és milyen növényzetben éjszakáztak szívesen.
Ízlések és pofonok
A vörösbegy az előző éjszakai hálóhelyétől általában nem repült nyolc méternél távolabb, míg a feketerigó, a cinege és a szürkebegy akár húsz méterrel is messzebb talált ideális pihenőt. Míg a feketerigó és a széncinege hat méternél magasabban fekvő ágakat keresett, a vörös- és a szürkebegy négy méteres magasságig érezte magát komfortosan.
A vörösbegyek emellett a babérbokrokat részesítették előnyben, a feketerigó viszont a változatosságot kedveli: az egyes éjszakákat különböző fákon töltötte, megfordult például platánon, bambuszon, szederbokorban, babéron és fenyőn is.
A szürkebegyek szerették a borostyánnal borított fatörzseket, de nem vetették meg a szedret, a galagonyát és a többi különféle kerti cserjét sem. A cinkék a bükkfákra és a platánokra esküdtek, de alkalmanként a babéron is megvetették a lábukat.
A Brit Ökológiai Társaság által finanszírozott vizsgálat eredményeit felhasználják majd az erdőterületek kezelésének támogatására a különböző fajok védelméhez. A tanulmány azután az országos felmérés után készült, amely szerint 1970 óta harminchét százalékkal csökkent az erdei madarak száma.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Úgy tűnik , hogy a borostyánt és a babért nem csak a lepkék kedvelik, ebben szerepet játszik, hogy örökzöldek, vagy esetleg más is?
Köszi, Mara! Ezt már én is figyelgettem, csak én nyári estéken az erkélyen hűsölve. Többször tanúja voltam a verebek bekuckózásának. A szemben lévő falon fává terbélyesedő, hűsító borostyánban húzódtak meg éjszakára, nem kis csiviteléssel. Ám, mikor együtt volt a kompánia, kezdtek elcsöndesedni. De! Ha egy még csivventett egyet, akkor szinte mindenki reagált rá, ugyanolyan elhaló hangon, végigfutott a falon egy halk: -Jó éjt, aludjunk,. Addig is tudtam, hogy a verebek igen kommunikatív madárkák, de ez az esti elhaló veréb-beszéd… ! 🙂 🙂 Akár egy természset-alkotta Chopin etüd… 🙂 🙂 Hideg téli éjeken csöndben vannak a kismadárkák kedvenc fáikon, hisz minden csepp energiára szükésg van, hogy túléljék picinyke testükkel a kegyetlen fagyot. És még azt is tudják, mint írod, hogy melyik fa védi őket legjobban a FAGYHALÁLtól. És erről a szóról eszembe jut mindig az ember is…
De arik, milyen szép leírás. 🙂 Szerencsés vagy, hogy tanúja voltál a bekuckózásoknak.
És az már ezt idézi
https://www.youtube.com/watch?v=NrO_CHst-rA
Köszi!
Kicsit messzire mentem, bocs!