Visszatért a tél, bezárt az éjjeli lepkék boltja
kert & vadon
Tudtam, hogy a lehűlés jelentős változást hoz, de nem hittem, hogy ekkorát. És bár nem kötelező, beülök abba a gyóntatószékbe is, ahol az időjárással kapcsolatos lamentálgatásaimról kell színt vallanom. Igen, nem írtam meg, de például Marának heteken át azt mondtam, hogy a szokatlan meleg maradni fog, és visszahűlés helyett inkább az valószínű, hogy már májusban kitör a kánikula, és már jóval június előtt átélhetjük 2024 első hőhullámait.
És puff.
Ehhez képest itt ülünk most, 2024.04.19-én éjjel (0:46), és várjuk a hajnali fagyokat.
A lehűlés híre eleinte még örömmel töltött el, mivel a rendkívüli melegben az állandó éjjeli lámpázások, lepkészet és fotózás mellett sok penzum maradt el, és bár magamban megbeszéltem, miért is van rendjén mindez így, miért is nem szabad kétségbeesni az elmaradások miatt, a lelkem sötétjében azért erősen aggódtam: milyen pocsék lesz már júniusban megírni áprilisban elmaradt, de megkerülhetetlen és fontos dolgokat. A lehűlés most szabadságot ad, és lehetőség az elmaradások pótlására. Neki is láttam ezerrel.
Iparkodtam,
mert úgy hittem, talán csak pár napról van szó. Újabban viszont úgy szól a prognózis, hogy a hideg eltarthat május elejéig, vagyis van durván két hét arra, hogy utolérjem magamat az online munkákkal – míg közben a békamentés következő lépéseiről is gondoskodni kell.
És azt is gondoltam, legyen bármilyen hideg, amikor eláll az eső (itt egyébként nem sok esett), elül a sziszegő északi szél, néhány lepke csak előmerészkedik, hisz még télen is gyakran látni őket, ha csak egy kicsit is enyhe az éj. Ez termékeny egyensúlyt ígért. Olyan balanszot, amiben a lepkészet sem zuhan vissza nullára, de elég két-három naponta rászánni egy éjszakát, és akkor sem lesz akkora forgalom, ami elárasztana szerkesztési és határozási feladatokkal.
Ennek jegyében tegnap este, miután elállt a szél, kiraktam újra a lámpákat, igaz, csak a teraszra. Utoljára 2024.04.16-án lámpáztam (ugyanott), már akkor sem igazán kedvező körülmények között, közvetlenül a hidegfront megérkezése előtt, de azért sok lepke jött.
Tegnap éjjel viszont olyat láttam, amit a lámpázások megkezdése óta egyszer sem.
Órákon át világító izzóknál egyetlen lepke sem jelent meg. És egyetlen más élőlény sem. Se egy fátyolka, se egy légy, se egy szúnyog, se egy ismeretlen eredetű és fajú apró bogár. Semmi. Mintha a világon nem is élnének ízeltlábúak. Ekkora „halál” egy izzó körül utoljára a télen volt.
Szegény lepkék
dáridójának nemcsak hamar, hanem radikálisan vetett véget a lehűlés. Az utolsó lámpázásnál elaludt a falon egy apáca-púposszövő. Ez a csinos kis lepke – az idén felfedezett jelentős természeti értékünk! – három nap után is ugyanott alszik, és azóta egy iciri-picirit sem mozdult meg. Millire ugyanott van rádermedve, lassan ráfagyva a falra, ahová április 16-án leszállt.
Ez is adat. Nemcsak az, amikor egy éjjel 20-30 lepkefaj 150-200 egyede érkezik a lámpákhoz. Ezt is tudni kell, hogy a lehűlés ilyen radikálisan is visszavetheti a lepkeéletet egyik percről a másikra.
Kicsit sajnálom a lepkéket és általában a rovarvilágot. A madaraknak se lesz könnyű a következő két hét, bár szerencsére fiókák még nincsenek. Ahogy azt EBBEN A POSZTBAN mutattam, a Jászmaróti odútelepen sem fejeződött be még a tojásrakás, bár épp a napokban minden bizonnyal megkezdődik a kotlás sok odúban. A zord idő ezt nem befolyásolja, az odúkban, a kotló madarak fészkeiben akkor is kellőképp meleg lesz, ha egészen durva fagyok volnának. Táplálékhoz jutni viszont nehezebb lesz, főként az olyan nemrég visszaérkező fajoknak, mint amilyen például a fecske.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Ma reggel itt nem fagyott, még nem, lehet majd holnap. Viszont alig repült valami, apróságok se nagyon. A gyermekláncfű virágain is alig láttam eszegetni, az is csak valami picike légyféle volt. Én épp attól félek, hogy nem lesz táplálék a fecskéknek, annak a kevésnek sem, és többi rovarral etető madárnak sem. A cinkék már kelnek, hamarosan a rigók is.