Miért vándorolnak és csoportosulnak az ebihalak? | Videók!
Alig akadnak területükhöz hűségesebb állatok a kétéltűeknél. A békák, gőték, szalamandrák ezért olyan könnyen kiszámíthatók a szaporodási időszakban: ugyanazokhoz a helyekhez mennek vissza akár évtizedeken át is. Mivel a fajok többsége nem igazán mozgékony, a szaporodóhelytől sem távolodnak el messzire. Még azok sem, akik szárazföldi életet élnek. Nálunk a két legértékesebb faj a gyepi és a mocsári béka alapvetően csak a szaporodás időszakára érkezik a vizekbe, aztán visszahúzódik az erdőkbe, és ott él magányos, csöndes, éjszakai életet, egészen addig, míg télire be nem vackolódik egy üregbe.
A békák utódaira végképp jellemző a területhűség,
hiszen többnyire olyan kis vizekben élnek, ahonnan akkor sem tudnának lelépni, ha akarnának. De mi van akkor, ha egy patak duzzasztott szakaszában élnek, és elvileg közlekedhetnek a patak teljes hosszában? A kétéltűek területhűségét ismerve nem is gondoltam arra, hogy az ebihalak jelentősen elmozdulhatnak bárhová is mielőtt kifejlett kis békák lennének. Ehhez képest egészen mást tapasztaltam a patakban élő ebihalainknál.
Elsőként az lepett meg, hogy miután a hozzánk tartozó szakaszokban szinte egyenletesen szétszóródtak (a Dalmatina-víz és a Nagyfűz-víz volt a gócpont), 05.01-én megjelentek a birtokhatár fölötti patakvízben is, először a torkolattól 50 méterre, később már 300 méterre is. Korábban ezekben a vizekben nem észleltünk ebihalakat, bár elvileg ott is petézhettek békák. Mégis, mivel korábban ezekben a vizekben se nem láttunk, se nem fogtunk ebihalakat, kézenfekvőnek tűnt, hogy a nálunk cseperedő több tízezer ebihal terjeszkedése érte el a tőlünk délre eső vizeket. Ehhez az ebihalaknak folyásiránnyal szemben kellett vándorolniuk.
Mindez csak feltevés volt.
2025.05.05-én viszont a legfelső duzzasztásunknál, az Árasztó-gázlónál érdekes jelenséget figyeltem meg. Az ebihalaink kitartóan igyekeztek feljutni a gázlón a Dalmatina-vízből a Felső-vízbe, vagyis épp abba az irányba tartottak, amit a fogásaink is mutattak. Olyan volt az egész, mint egy miniatűr lazacvonulás. Az ebihalak meg-megpihenve, sokszor a csendesebb sodrású széleken araszolva egyre feljebb és feljebb úsztak. Nem ment egyszerre igazán nagy tömeg, de ha ez a vándorlás folyamatosan tart, akkor naponta akár több ezer ebihal is átjuthat egy-egy gázlón.
Alkalom nyílt arra is, hogy megfigyeljük: mit tesznek ugyanebben az időszakban, sőt ugyanezen a napon, ugyanilyen időjárási körülmények között a vándorló ebihalak társai a tavakban. Ott, ahol vándorlásra nincs mód.
A Kisberek tavaiban is történt valami.
Ott mintha épp a vándorlás ellentetje zajlott volna, különösen a Forrás-tóban. Az ebihalak feketéllő csapatokba gyűltek a partok mentén, ahol sokáig együtt gomolyogtak.
Míg a vándorlásra találtam magyarázatot, és ha abból indulunk ki, hogy az ebihalakra is jellemző a területhűség, a magyarázat nemcsak logikus, de még csak nem is meglepő. Az ebihal elvileg – a szülők választása alapján – ideális helyen lát napvilágot, ezért érdemes ott maradnia, amíg csak lehet. Ha pedig esetleg a szülővizét eléri egy áradás, akkor érdemes megpróbálnia a helyén maradni, vagyis ellentartani az áradásnak. Május 5-én épp kicsit megélénkült a Nagypatak vize, ezért talán azok az ebihalak, akik sodrást érzékeltek, megindultak az ellenkező irányba, hogy el ne vigye őket a szülőszobájuktól messzire a víz.
A második jelenségre, a csoportos gomolygásra viszont annyira nincs magyarázat, hogy még egy kezdetleges teóriát sem sikerült felállítani. Gőzöm sincs, mit csinálnak ilyenkor az ebik. Csak az a biztos, hogy nem csinálják mindig, és nem csinálják sokáig. Mert május ötödike után egyszer sem tapasztaltam náluk hasonlót. Arra viszont emlékszem, hogy főként gyermekkoromban gyakran láttam gyülekező és gomolygó ebihalcsapatokat.
Az ilyen csoportosulás nem igazán kedvező a partról nézve, mert például a madarak jóval könnyebben lakmározhatnak az ilyen bolyokból. De azt sem zárthatom ki – jobban átgondolva a dolgokat –, hogy az ebihalak ilyenkor nem a vízen túli ellenségekre reagálnak, mint inkább a vízi ragadozókra. Hasonló tömörülést, csapatalkotást az énekesmadarak akkor alkalmaznak, ha ragadozómadár tűnik fel. Épp azokban a napokban jelentek meg a vizeinkben a sárgaszegélyű csíkbogár lárvái, akik termetes ragadozók, és kifejezetten az ebihalakon élnek. Talán a csiborlárvák megjelenése ösztökélte az ebihalakat csapatos mozgásra – mint amikor a seregélyek gomolyognak a vándorsólyom megérkezésekor.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
De cukik!!! Megzabálom őket. <3
Azt sajnos nem engedhetem 🙂
Az ebihalak gyűlése- hogyan tévesszék meg az ellenséget. Olvastam olyan ifjúsági regényeket, ahol a gyalogos páncélosok olyan alakzatot vettek fel, hogy egyik oldalon sem lehetett a vértektől az emberek közelébe jutni:-)) Szóval az ebihalnak is úgy tűnik van agya.
A spermiumok pontosan ugyanígy néznek ki- dolgoztam laborban ahol meddőség vizsgálatok is voltak, akik nem elég fürgék, azok sosem érnek oda az áldásos petesejthez.
Olyan mintha össze-vissza cikáznának pedig biztosan csak a csoportban maradáshoz mozognak ilyen furán.
Szóval nagyon érdekes. Az meg méginkább , hogy felfelé úsznak a patakban, mint a pisztrángok- állítólag az ívási folyamat része.
Kíváncsi lennék, hogy mit mondana erről Cseti.
Mara, nincs kedved megkérdezni? 🙂