Darvak a temető fölött
Idén kimaradt a célzott darutúra, de az élet épp halottak (bocsánat, mindenszentek) napján megajándékozott azzal, hogy mégiscsak lássam a daruvonulást. November 1. alkalmából egy jászsági temető felé vettem az irányt. Nem számítottam rá, hogy a mécsesgyújtsához a darvak krúgatása ad majd aláfestést. Már a bejárat felé haladva meghallottam a hangjukat, de akkor még nem esett le, hogy ezek darvak, csak amikor felnéztem az égre, és megláttam a V-alakba rendeződő csoportot. Azt gondoltam, ez csak egyszeri eset, de mint hamarosan kiderült, pont itt, a temető fölött halad át egy daru-légifolyosó délnyugati irányba.
Légvonalban mintegy 90 kilométer innen a Hortobágy, nagyjából azonos magasságon. Nem sokkal később még egy darucsapatot megpillantottam az égen. Aztán még egyet. Ők a temető felett keringtek, mintha most szálltak volna fel vagy épp a leszállást fontolgatnák, végül továbbindultak délnyugatnak.
Megpróbáltam videózni a telefonnal, de semmit nem láttam a tűző, késő nyárinak beillő napsütésben, így csak vaktában lövöldöztem. Kész szerencse, hogy valamit egyáltalán sikerült elkapni, még ha igencsak távoli is.
A temetőt minden oldalról hatalmas szántóföldek veszik körül, és az egyik oldalon mintha folyamatossá vált volna a krúgatás. Az volt a gyanúm, hogy itt tényleg leszálltak. Ha kocsival vagy biciklivel lettem volna, körbejártam volna egy szélesebb körben, hogy megnézzem, hol vannak. De egy távcső legalábbis nagyon hiányzott. Erről a környékről daruügyben semmilyen információt nem találtam.
Gyalog azért tettem egy nagyobb kört, de nem láttam meg őket a földön. Csodálkoztam, hogy az emberek nem állnak meg, hogy olykor felpillantsanak az égre. Persze, ilyenkor mindenki lefelé néz, a sírok töltik ki a figyelmet. De közben olyan szép, hogy az égre is érdemes felnézni. Hiszen a holtak lelkére is úgy gondolunk, mint akik ott vannak. A darvak krúgatása ráadásul annyira megható.
Kifelé menet viszont szembe jött egy család, akik arról beszéltek, hogy mennyi a daru. Akkor búcsúzóul újra felpillantottam, és megláttam az aznapi utolsó darucsapatomat.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több daru
Egy évvel ezelőtt pont így jártam én is! 🙂
A szülőfalumban a falu szélén lévő temető fölött hallottam meg a darvakat. Nem volt kéznél a telefonom, de egyébként is olyan magasan repültek, hogy szabad szemmel is nehezen voltak láthatók.
A hangjukat viszont kiválóan lehetett hallani. 🙂
Az is jó lehetett. 🙂 🙂
De szép- égi üdvözlet a holtak lelkének dicsőítésére:-).
Én egy gyönyörű öreg platán gyökerei közé ültem be egy parkban a temető után, mintha a felmenőim ölelését éreztem volna az Édesanyám szíve dobannásával.
Igen! 🙂 A te megemlékezésed is szép lehetett. Milyen sokféle jelentőségteli módja a megemlékezésnek.
Itt is ugyanígy volt tegnap, felettünk keringett több csapat is, persze mi kicsit közelebb vagyunk Hortobágyhoz. Magasan voltak, de én is próbáltam pár képet csinálni róluk, pedig van talonban rengeteg, de idénről még egy sem.
Ti meg aztán tényleg el vagytok kényeztetve ilyen szempontból. 🙂
Milyen szép a felvétel – kicsit elszomorodtam tőle, nekem minden idők legcsöndesebb hétvégéje volt ez, emberek és darvak nélkül. Új idők kezdődtek.
🥺🥺🥺
😟😯🤔
Azt hittem szereted az emberek nélküli magányos elszigetelt létet. Marával is mehettél volna biztosan :-))ott aztán voltak darvak.
Sajnálom, hogy így érzel.