Kezdődnek az őszi darulesek a szegedi Fehér-tónál
Felejthetetlen élményben lehet részük azoknak, akik ellátogatnak az őszi darulesek egyikére a szegedi Fehér-tóhoz. Az ősz egyik leglátványosabb természeti eseménye a darvak (Grus grus) ezreinek vonulása a Dél-Alföldön. A kelet-európai állomány egyik kiemelt gyülekezési helye a szegedi Fehér-tó és környéke, október végétől az első fagyokig tartózkodnak nagy számban a térségben, mielőtt elindulnak telelőterületeikre.
Napi ritmusuk jól követhető:
napkeltekor indulnak táplálkozni a szántókra, gyepekre, naplementekor pedig megfigyelhető, ahogy a hangosan krúgató csapatok behúznak éjszakázó helyeikre, a halastavakra, ilyenkor figyelhetik meg a darulesek résztvevői, amint darvak százai szállnak el a fejük fölött.
Az első darulest szombaton rendezik Sándorfalván, melyre online, a Kiskunsági Nemzeti Park honlapján lehet jelentkezni. Ezután november 8-án, 15-én, 22-én és 29-én várják a látogatókat. Az eseményen látható a darvak életét bemutató film a Szalakóta Látogatóközpontban, ahol madárbarát bolt is működik, majd megfigyelhetjük az éjszakázni érkező darvakat.
A darvak nagy része a tartós hideg időszak beálltakor elhagyja a Kárpát-medencét és Európa déli részén vagy Észak-Afrikában töltik a telet. Az utóbbi években azonban egyre több példa van arra is, hogy nagyobb csoportjaik itt telelnek át, például a Büdös-széken a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben.
A 190-200 centiméteres szárnyfesztávú darvak tollának alapszíne palaszürke, a fej és a nyak oldalán lévő fehér sáv pedig élesen elüt fekete arcuktól és fejüktől. A daru rendkívül éber, veszélyt sejtve hosszú nyakát magasra nyújtja.
Költőterületén – Eurázsia erdős, sztyeppés tájain – füvet, növényi hajtásokat, rovarokat, néha halakat, kisebb emlősöket vagy akár madárfiókákat eszik. Vonulásakor kultúrnövények termésével és magvakkal táplálkozik, tavasszal és nyáron inkább rovarokat fogyaszt. Vonuló csapatai V-alakban vagy egyenes vonalban szállnak, ellentétben a szintén kinyújtott nyakkal, de rendezetlen csoportokban röpülő gólyákkal.
Magyarországon a 19. század végén még költött, jelenleg elsősorban tavaszi és őszi átvonuló. 2015 nyarán azonban – száz év után először – a Marcal, majd 2021-ben a Rába völgyében sikerült megfigyelni egy-egy költőpárt, melyek feltehetően évről-évre költenek. A szakemberek lehetségesnek tartják, hogy a Csanádi pusztákon is költ egy pár.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Borítókép: KNP
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több daru
Kerestem az archív oldalon azt az írásod, ahol a daruval álmodtál és aztán tényleg láttál is. Jól elidőztem a legszebb emlékeid között- és persze szembe jött elsőnek amikor a havazásban cserkelted az őzeket. A darusat nem találtam meg. Beírtam a keresőbe, hogy daru- jó sok cikk van róluk. Aztán belefutottam abba, ahol azt írtad új könyved jelenik meg 2021-ben , ami nagyobb kihívás volt neked mint egy regény, ahogy fogalmaztad – az lett volna a madaras könyv?
A darus emlék, amit kerestél: https://centauriweb.hu/jovendomondo-alom/
Igen, az a könyv a madaras könyv – talán írok (esetleg videót készítek) az írásról és az írás körüli hercehurcákról is.
Köszönöm.
A darules nálam bakancslistás. 🙂
Még nem mondtam le róla.