Végre van citromlepke nyáron is! | Első videó és fotózás
Elég volt annyit írni tegnap a sakktáblalepkék újbóli megjelenéséről szóló posztban, hogy az idén kevés a lepke, és máris sok lett. (Ugyanez sajnos nem „működött” a csapadékkal kapcsolatosan, az aszály tovább fokozódik, hiába írok róla.) Valamikor hajnalban raktam ki a posztot, és amikor pár órával később, kilenc óra tájban kimentem terepbejárásra, olyan lepke-bumm várt rám, amire tényleg nem voltam felkészülve.
Akárcsak 2024 nyarán ugyanebben az időszakban,
a Hospoda területén koncentrálódott a lepkék mozgása, és főként ökörszemlepkék és busalepkék szállongtak a mezei varfű (Knautia arvensis) virágai felett. Tavaly is a nagy ökörszemlepke (Maniola jurtina), a kis szénalepke (Coenonympha pamphilus) és a busalepkék (Hesperiidae) voltak a birtok leggyakoribb lepkefajai, ebben tehát nincs nóvum. Az talán fontos, hogy miután 2024-ben is jelentősen növekedett a busalepkék létszáma, az idén a tavalyihoz mérten is sokkal több van, a Hospodán szinte tömeges. De erről mindenképp írok még külön posztban, mert ezek a fajok az állománynagyságukkal érzékenyen jelezhetik az élőhelyi változásokat.
Sakktáblalepkéből (Melanargia galathea) is újabb példányokat láttam a Hospodán és a parkolónál, összesen 3-4 példányt, vagyis továbbra is van esélyünk egy újabb rajzásra (2024-ben észleltük először jelentősebb számban).
Azt most épp csak megemlítem, hogy miután a Hospodán viszonylag sokat tébláboltam és fotóztam, lementem a patakpartra, ahol szintén olyan lepketömeg fogadott, amihez foghatót 25 év alatt sosem láttam. Tényleg! Nem hittem volna, hogy a lepkék számára a vizes élőhelyek ennyire fontosak. Erről megint csak hozok külön posztot, mert nagyon fontos megfigyelések ezek, és rengeteg szép felvétel készült többek között boglárkákról a patakparton.
A nap meglepetése a citromlepke (Gonepteryx rhamni) volt!
Kicsit hasonló a helyzet, mint a sakktáblalepkével. Utóbbi 2022-ben került elő először, 2023-ban egyszer sem észleltük, holott az a nyár minden korábbinál intenzívebb kutatást és lepkefotózásokat hozott, gyakorlatilag majdnem minden nap átnéztük a birtokot. 2024-ben viszont rendszeresen láttuk már és a rajzását is észleltük, ugyanott, ahol az idén látjuk az első példányokat.
A citromlepkével 2000. és 2005. között időnként találkoztunk kora tavasszal, de ezek a megfigyelések bizonytalanok voltak. 2020. és 2024. között viszont sosem láttuk. Ez talán összefügghet azzal is, hogy Európa jelentős területein megcsappan a létszámuk. 2023-ban tudatos keresés mellett sem bukkantunk rá. A citromlepkéről is elmondható, ami a sakktáblalepkéről: mivel 2023-ban intenzív lepkészést folytattunk, aligha kerülhette volna el a figyelmünket, ha a területen tartózkodik. Azért sem, mert az egyik legfeltűnőbb jelenség a nappali lepkefajok között. Végül 2024. tavaszán került elő biztosan, amikor először sikerült egy rendkívül rossz videófelvételt készíteni róla.
Tavaly többször is észleltük az Angolkert környékén,
illetve a szomszédos záportározónál. Néhány megfigyelés után eltűnt, és nyáron már nem láttuk. Ezek után az idén az volt a kérdés: észleljük-e ismét? Szerencsére 2025-ben megint előkerült, sőt, először sikerült fotót készíteni róla. A kora tavasszal repülő példányok ugyanis ritkán állnak meg, ha mégis, akkor beszállnak az örökzöld sűrűbe, mintha a téli álmot akarnák folytatni.
A citromlepke különleges faj.
A kifejlett lepke, az imágó rendszeresen telel át, méghozzá viszonylag nyílt helyeken: falakon, sziklafalakon, fatörzseken, leggyakrabban a borostyán örökzöld leveli között. Az alakja és a színe is ezt segíti elő: árnyékban az egyébként élénksárga lepke inkább zöld, gyakran sötétzöld levélnek tűnik. Más lepkefajok, még ha az imágó megpróbál áttelelni, akkor is igyekeznek védettebb helyekre húzódni.
A nappali pávaszem (Nymphalis io) például rendszeresen megy be ősszel (főként szeptemberben) a lakásokba. Velünk is előfordult, hogy bejött egy nappali pávaszem, és mielőtt észbe kaptunk volna, mély álomba zuhant a könyvtárszoba falán. Hagytuk is békében, így aztán csak márciusban riadt fel és repült ki a lakásból. Érthető, hogy a lepkefajok zöme báb alakban húzza ki a telet, aki pedig mégsem, az keresi a zárt helyeket, például az odúkat vagy barlangokat.
A citromlepke ehhez mérten megdöbbentően vakmerő, de erre azért képes, mert a szervezete egyfajta fagyállót termel, így akkor sem fagy meg, amikor az összes többi lepkefaj már rég megfagyott. Rendkívül érdekes és speciális faj, akiről a megkerülése kapcsán megírtunk mindent, ami fontos ebben a cikkben.
A telelés másik kockázati tényezője, hogy amíg a citromlepke hibernálódva, fagyállóval itatva át a saját testét mélyen alszik, addig a ragadozóknak, leginkább a madaraknak könnyű préda. Főként télen, amikor a madarak erősen szűkölködnek rovartáplálékban. Erre az egyedüli megoldás a mimikri mellett a jó fedezék, ami a citromlepke esetében szinte mindig a borostyán (Hedera helix).
Épp a citromlepke védelme érdekében
az utóbbi években fokozottan védjük a borostyánt a háznál és az Angolkertben. A háznál például a földszinti terasz felé gyakorlatilag nem járunk, ha mégis, akkor rendkívül óvatosan, méghozzá annak érdekében, hogy a fenyők alatti borostyánok „átmászhassanak” a teraszon, elérhessék a ház falát és ott megindulhassanak felfelé. Ezt erősen akadályozná, ha taposás érné az indákat. A ház keleti falain már 2020-tól tudatosan vezetjük fel a hajtásokat, amelyek aztán megkapaszkodnak maguktól is. 2025 tavaszán a borostyán a talajszintről elérte az emeleti könyvtárszoba szintjét is. Ugyanígy egyre jelentősebb felületet borít be a kisházon is.
Látjuk, hogy a borostyánt sokfelé irtják, s egyáltalán nem egy szívesen látott vendég a kertekben. Nálunk viszont abszolút fordított a helyzet. 2000. és 2010. között nem volt borostyán nálunk, de pár alkalommal próbáltuk betelepíteni. Sikertelenül, mert a birtok még túlzottan meleg és kopár volt akkortájt. A borostyán ugyanis árnyék nélkül nem marad meg. Később a fásításoknak, a gazdag cserjeszintnek köszönhetően az udvarunk, az Angolkert valóságos parkká alakult, az átlagos hőmérséklet is csökkent 3 fokkal, és az egyre növekvő árnyékos felületeknek hála megjelent a borostyán, és szépen terjeszkedni kezdett.
Ma már jelentős borostyánosokat találunk.
Ennek is szerepe lehet abban, hogy a citromlepke végül is megjelent nálunk. Bár az is igaz, hogy a megfigyeléseink szerint talán egy másik növényfaj segíti a leginkább a citromlepkét. Egy olyan faj, amit a szakirodalom sem említ a citromlepke „telelő növényei” között. Ez pedig a babérmeggy (Prunus laurocerasus), amit jelentős mennyiségben ültettünk az Angolkertben 2004. és 2006. között. Ma már nemcsak hatalmas, egyedülálló bokraink vannak, hanem a nyílt, füves rétektől az Angolkertet egy hosszú, átlagosan két és fél méter magas babérmeggy-bokorsor határolja. Ez egy hatalmas, sötét és nyugodt örökzöld búvóhely, ami a citromlepke szempontjából rendkívül hasonlít a borostyánra.
Konkrétan telelő citromlepkét még nem találtunk a bokrosokban (de nem is túrtuk át a bokorsort a tél folyamán citromlepkék után kutatva, bár talán egyszer érdemes lenne erre időt szánni), viszont 2024-ben és 2025-ben is az első kora tavaszi citromlepkéket a nagy babérmeggy-soron láttuk, amitől az elsőként ébredő példányok el sem távolodnak.
Persze, mit sem ér a remek telelőhely,
ahol „fagyálló állapotban” kihúzhatja a citromlepke tavaszig, ha azután nincs mit enni. Nem jut elég nektárhoz az imágó, és nincs mit ennie aztán a hernyónak. A nektárellátást olyan kora tavaszi virágfajok telepítésével igyekeztünk javítani (2022. és 2025. között), mint a szártalan kankalin (Primula vulgaris), a nárciszok (Narcissus pseudonarcissus) vagy a berki szellőrózsa (Anemone ranunculoides) betelepítése. Ezek az aktív védelem eszközei voltak, melyek nemcsak új növényfajokkal gazdagították a rezervátumunkat, hanem egyúttal a citromlepke védelmét is szolgálták (amely egyébként egy idő óta már védett faj Magyarországon).
Legalább ennyire fontos, hogy a citromlepke hernyói is találjanak maguknak táplálékot. A citromlepke tápnövénye a kutyabenge (Frangula alnus), a varjútövis (Rhamnus catharticus) és a madárberkenye (Sorbus aucuparia). A varjútövis betelepítését tervbe vettük már, és amint a gyurgyalagfaltól a tavak létrehozásáig oly sok mindenre, erre is sor kerül belátható időn belül (jó volna tömegesen betelepíteni).
Madárberkenyét ültettünk többször is az évek során, de eredménytelenül. A nagy hőségek elvitték valamennyi berkenyénket. Úgy tapasztatuk, hogy a madárberkenye különösen érzékeny a magas UV-sugárzásra. De mivel az Angolkert ma már jóval hűvösebb, újra próbálkozhatnánk vele (a telelő madárfajok miatt is jó volna), esetleg a nedves és hűvös patakparton. Jelenleg a berkenyefajok közül mindössze három lisztes berkenyénk (Sorbus aria) van az Angolkertben.
A kutyabenge viszont gyakori a bokorsorainkban.
Azokban a bokorsorokban, amelyeket intenzíven védünk. Mint például a Nagykökénysort, ami egy körülbelül 400 méter hosszú, átlagosan 20 méter széles, fákban, bokrokban, cserjékben gazdag bokorsor, és amit 2023-ban az önkormányzat majdnem letarolt, és amiért durva harcot kellett vívnunk. Olyannyira, hogy a végén – bár a bokorsor megmaradt – én infarktussal kórházba kerültem, ahol rövid időre meg is haltam. Szóval nem mondhatni, hogy nem teszünk meg mindent a bokorsorok és benne a kutyabenge védelméért. A Nagykörkénysorban ráadásul szintén jelentős a borostyán állománya a sűrűben. A kutyabengét olyan helyeken is védjük, ahol voltaképp „útban van”. Így például a spontán, magról kelő töveket az Angolkertben, csírázzanak a legképtelenebb helyeken is, kíméljük. Hosszú évek óta nem ért kasza ilyen kutyabengetövekhez.
Összefoglalva tehát minden létező fronton mindent megteszünk a citromlepke érdekében.
- Védjük a borostyánt, amelynek állománya exponenciálisan nő az utóbbi öt évben.
- Hatalmas, telelésre alkalmas babérmeggyeseket hoztunk létre (bár nem tudtuk előre, hogy ez is fontos lesz a citromlepkének).
- Folyamatosan növeljük a kora tavaszi virágos növények fajgazdagságát és állományát.
- Intenzív védelmet kapnak a kutyabengés bokorsorok és a kutyabenge önállóan is, bárhol tenyésszen is.
Egyedül a varjútövis betelepítése maradt hátra.
Minderről azért írok részletesen, mert fontos látni, milyen jól, és sokszor mennyire látványosan reagál a természet, ha javulnak a körülmények. 2024-ben a kora tavaszi citromlepkék után nem láttunk újabb citromlepkéket nyáron vagy ősszel. Pedig fontos lenne látni a vegetációs időszak második felében is, hisz ez jelezné, hogy a telelésből felébredő citromlepkék sikeresen szaporodtak, és adtak a világnak nyárra utódokat. Ennek azonban 2024-ben híre sem volt. Ezért is különleges és fontos, hogy 2025. június 19-én újra citromlepkét észleltünk, sőt: citromlepkéket!
- Kettőt láttunk a Hospodán
- Egy példánnyal a Dalmatina-gázló környékén futottunk össze.
- Egy pedig az Angolkertben bukkant fel délután.
Ennyi példányt egyszerre korábban sosem láttunk (bár még ez sem sok). Az is fontos, hogy korábban se a Hospoda területén, se a patakparton nem találkoztunk vele. Tehát némi líraisággal azt is mondhatjuk: nemcsak időben terjeszkednek, hanem térben is.
Kora tavasszal azon örvendeztem,
hogy végre készült egy többé-kevésbé értékelhető saját fotó, a területen belül, a babérmeggysoron a citromlepkéről, ám valójában az a fotó továbbra is csak amolyan bizonyítófotó szintjét érte el. Ezért is volt nagy öröm tegnap, hogy remek fényekben, csodálatos helyen, sikerült jó fotókat lőni a fajról, s még egy rövid videóra is futotta. Fontos észlelés az is, hogy a már évek óta intenzíven óvott varfű (Knautia arvensis) nemcsak a sakktáblalepkéknek, a nagy ökörszemlepkéknek (Maniola jurtina), a kis szénalepkéknek (Coenonympha pamphilus), a barna busalepkéknek (Thymelicus sylvestris), a közönséges boglárkáknak (Polyommatus icarus), a nagy tűzlepkéknek (Lycaena dispar) … és sok más lepkefajnak fontos mézelő, hanem a citromlepkének is.
Most arra számítunk – legalábbis azt szeretnénk –, hogy miután ez az első nyári citromlepke-repülés nálunk, ahogyan tavaly a sakktáblalepkéket tudtuk huzamos ideig nyomon követni, úgy most a következő napokban és hetekben talán lesz még lehetőség sok citromlepke-megfigyelésre és -fotózásra. Ha pedig ezek a példányok sikeresen szaporodnak, akkor még ősszel is találkozhatunk velük.
Bárhogy van is, itt egy újabb faj, ami hálás a kedvező változáskért. Csodálatos volna, ha mondjuk 4-5 év múlva arról számolhatnánk be, hogy a citromlepke kimondottan gyakori nálunk, és a nyári nemzedék is rendszeres.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Szuper ez a videó, még a szél sem zavaró! Nálam se citromlepke, se varfű, mindkettőt irigylem. Borostyán van bőséggel, de nem néztem még sosem közé. Itt most a száraz gyepben a gyíkfű ontja a virágot és persze a szarvaskerep és az örök kis sárga pimpó.
Varfű magjához hozzá lehet jutni, úgy emlékszem vannak nemesített kerti formái is. Nagyon ajánlom, hatalmas örömödet lelnéd benne! Itt ez az abszolút lepkemágnes. Az idén van mézontófüvünk is, de az is messze elmarad a varfű mögött. Ráadásul évelő, tehát ha egyszer elvetetted, évekig megmarad. Szerintem vedd fel a listádra, vegyél némi magot, és aztán húzd csak oda a széket a virágaidhoz. Ott ülhetsz egész nap, akkora nyüzsgés lesz rajta. 🙂