Budapest szemétszállítás nélkül egy rémálom
Ahogyan talán ti is, én is fél szemmel láttam a hírekben, hogy szerda reggel a budapesti szemétszállítók, talán a taxisokon felbuzdulva sztrájkba kezdtek. „Szerdán a MOHU Budapest egyik telephelyén a kora reggeli órákban előzetes bejelentés nélküli, úgynevezett vadsztrájk kezdődött, a társaság néhány száz munkavállalója az Ecseri úti telephelyen spontán módon nem vette fel a munkát” – szólt a hír.
Aztán az egészet el is felejtettem, mígnem ma, csütörtök délután ki nem léptem az utcára. Mivel épp Budapesten vagyok, tanúja lehettem annak, hogy mit is jelent ez a hír gyakorlatban. Épp egy csomag szemetet vittem le, amikor láttam, hogy kinn vannak a kukák az utcán. Milyen jó, gondoltam, biztosan kikészítették már őket holnap reggelre, így nem kell nyitogatnom a kukatárolót. Aztán eszembe jutott, hogy ezeket nem holnapra készítették ki, hanem ma (vagy talán már tegnap?) reggel óta itt állnak, mert nem vitték el őket.
Budapest egyébként is tud apokaliptikus hatást kelteni. Iszonyú a szmog, a csatornabűz, az, hogy a gyanús foltokat kerülgetve kell szlalomozni a járdán, a zaj, a tömeg, az, hogy emberek egy jelentős része zombiként közlekedik, és a helyzet mintha még romlana is. Egyre több embert látni könyékig a kukában vagy az utcán ordítozva, heverve olyan helyeken is, ahol korábban ilyesmivel nem igazán lehetett találkozni. De amikor mindezt még az út széleken sorakozó, bűzölgő, nyitott kukák is tetőzik, az ember tényleg azt érzi: a város a végnapjait éli – a civilizációnak befellegzett.
Hogy jutottunk idáig?
Végigmegyek ezen az utcán, ami tele van kávézókkal, gyrosozókkal, pékségekkel, újabban még egy barber shop (férfifodrász) is települt, és közben a járda másik oldalán folyik ki a szemét. Bámulatos, hogy ez milyen szimbolikus. Az egyik oldalon a rend, a civilizáció látszata, a másik oldalon a kontrollálatlanul feltörő őskáosz, a száműzetésükből visszatért démonok.
A szemétszállítás olyan, mint a só abban a bizonyos mesében: csak akkor vesszük észre, mennyire fontos, amikor hiányzik. Azokra a dél-olasz helyekre gondolok, ahol hetekig nem vitték el a szemetet, vagy az az általános állapot, hogy hol működik a szemétszállítás, hol nem. Ahol az embereket mintha sokkal kevésbé zavarná a szemét. Franciaországban is volt nem olyan rég egy szemétválság. Na és India? A világ egyik legrégebbi spirituális hagyományaival rendelkező ország, amely nem tud vagy talán nem is akar úrrá lenni a mocskon, a szeméten.
Milyen érzés szembesülni a szemetünkkel? Együtt élni vele? Hogy lehet az, hogy az ember ilyen temérdek mennyiségű szeméttel jár? Mi lenne, ha mostantól többé senki nem vinné el a szemetet? Ezzel a szemétmennyiséggel élünk együtt akkor is, ha nem látjuk. Mintha a kuka a tudattalanunk lenne, ahová bedobálunk mindenféle lim-lomot, aztán elfelejthetjük egészen addig, amíg elviselhetetlenné nem válik a bűz. Ez a szemét mind a miénk, ez is mind mi vagyunk. Bizonyos szempontból nem is baj, ha ezzel szembesülünk. Ahogy azzal is, hogy milyen létfontosságú, hogy kezdjünk valamit a szemetünkkel és azzal, aki bennünk a szemetet szüntelenül termeli.
Hogy a helyzet mennyire furcsa, szürreális, és milyen indulatokat képes generálni, azt jól tükrözi az Óbudai önkormányzat közleménye, amely egy az egyben olvasható Örkény-egypercesként.
Fotó: Mara
Egyelőre senki ne tegyen ki lomokat a kerületben!
Óbuda-Békásmegyer önkormányzata arra kérte szerdán a III. kerület lakóit, hogy az előzetesen meghirdetett lomtalanítás ellenére további tájékoztatásig ne tegyenek ki hulladékokat egyik körzetben sem, hogy elkerülhessék az utcákon a hulladék felhalmozódását, esetlegesen napokon keresztüli kint maradását.
„Mostanra biztossá vált, hogy a lomtalanítás az eredeti ütemterv szerint nem folytatható” – jelezték, megjegyezve, hogy a MOHU még arra „sem vette a fáradtságot”, hogy a változásról tájékoztatást nyújtson.
Az önkormányzat tájékoztatást tesz közzé a hivatalos honlapján, a Facebook-oldalán, hírlevélben, „kitelefonálással”, a helyi közterület-felügyelet pedig hangosbemondón tájékoztatja az érintetteket. Azt ígérték, hogy a lomtalanítás folytatását ki fogják kényszeríteni a MOHU-ból. „Ha szép szóval nem lehetséges, akkor – ahogy korábbi közleményünkben megírtuk – a hétvégén a MOL székházra borítjuk a kerületben hagyott lomokat”.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Mara
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még többet a szemétről
Érdekes kísérlet lenne, egy hónapra ott hagyni a szemetet, majd megmérni, hogy próbál-e a populáció érzékelhetően kevesebb szemetet termelni 🙂
Büntetésnek érezném, ha Budapesten kellene élnem.
Hofi jutott eszembe- söprik az utcát:-)) há-há hányszor mondjam, hogy ne szemetelj:-))))
https://www.youtube.com/watch?v=1MK5gbbueqk
Nemrég olvastam a Hajfonat c. könyvet amiből film is készült és azt hiszem díjat is kapott Laetitia Colombani könyve- nos ott a három női sorsban az indiai Smita sorsa a legbrutálisabb, egy olyan érinthetetlen kaszt tagja aki mások ürülékét takarítja ettől olyan büdös, hogy érinthetetlen. Szóval az indiai kosz és az elszennyezett Gangesznél rosszabb nem lehet.
Itt az eső mosta el a lomtalanítást tegnap.