Négy évtizede már, hogy mindig van bennem egy madár

Négy évtizede már, hogy mindig van bennem egy madár.


Folytatom tavaszi különkiadásaink hosszú sorát, pedig ez még csak a kezdet, ez még csak a nyitány. Nincs olyan pillanat, amikor ne pattanna egy rügy, nincs oly nüánsznyi rés az őrülten táguló téridőben, amikor ne ébredne egy újabb hangya, egy új méh, egy új pók vagy darázs, és bennünk egy újabb érzés, egy gondolat, és üdvözítő tervek sokasága.

Nem szabad megülni egyhelyben és nem szabad kimozdulni a lakásból távcső és fényképezőgép nélkül. Szerencsére 40 év után jól tudom ezt. Végtére is még mindig a 40 éves évfordulómat ünneplem. Azt, hogy 40 éve már, hogy először kisfiúként kihajtott a kíváncsiság a vadonba. 40 éve már, hogy szíven sújtott az első tavasz.

Négy évtizede már, hogy mindig van bennem egy madár.

Hol egy hattyú, hol egy kócsag. Négy évtizede, hogy először mélyesztette belém fenséges látványát az első sas. Negyven éve már, hogy belelibbent gyermekkori melankóliámba az első sirály. Negyven éve már, hogy nem enged el az első karvaly és az első rétihéja.

Negyven éve izzik olthatatlan forrósággal bennem az első süvöltő karmazsinja. Negyven tele már, hogy nem vagyok meg fenyőpintyek nélkül. Negyven ősz telt el már úgy, hogy nem tudtam lemondani a darvak panaszos krúgatásáról.

Negyven éve iszom az őszi erdők csöndjét korsóból, és még sosem józanodtam ki. Negyven nyár perzselte már a hátam, s én negyvenszer is szalakóta, dögkeselyű és gyurgyalagfalak után vágytam.

Negyven éve vonultam be a vadon égig érő monostorába.

Negyven éve vagyok remetéje fűnek-fának. Negyven éve vagyok szent fajok félőrült csodálója. Negyven éve térdepeltet le a sárba pacsirták és csalogányok imája. Negyven éve hozták el nekem kercerécék és hollók a napot, és negyven éve minden reggel, a felkelő nap minden alkalommal a lét és a madarak eucharisztiája.

Negyvenszer háromszázhatvanöt pontosan 14.600.

Tizennégyezerhatszáz alkalommal fürödhettem együtt madarakkal a létezés csodálatában.

Tizennégyezerhatszáz napon – bármit tettek velem – én repültem.  

Mi mással ünnepelhetném mindezt, mint azzal, hogy minden korábbinál intenzívebben vagyok jelen a birtokom életében; s miután egy éve már, hogy meghaltam és feltámadtam, szeretnék most már egyfolytában ebben lenni: feltámadásban.

Mikor máskor, ha nem épp a feltámadás évszakában?


Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még több “Színnel lélekkel”

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Amire büszke vagyok: a jobb lábam

Úgy visz engem minden barangolásra, fotózásra, varsák ellenőrzésére, éjjeli lepkészetekre, hogy rá sem gondolok. Sokszor van egyedül, senki se gondol rá…Tovább

11 hozzászólás

  1. Azt hiszem, kiderült már rólam, hogy a számokra nagyon érzékeny vagyok, azokra fölöttébb figyelek.
    Ennél a cikknél is feltűnt, hogy valami nem az igazi. Egy év ugyanis 365 nap, nem pedig 356.

    Elírás lehet, mert a 14 600 már stimmel, ugyanis 40 x 365 = 14 600.

    Ne haragudj, Cen’!

    (Nyugodtan töröld ezt a hozzászólást, miután módosítottad a cikket!)

    1. Author

      Ne, nem, nincs semmi gond, sőt köszönöm, én nem szégyellem, hogy hullik időnként a forgács 🙂 Javítom!

      1. Nincs is semmi szégyellni valód! Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.
        Az is lehet, hogy nem tűnt volna fel senki másnak. Én is csak azér szóltam, mert annyira jó ez az írás, ne rontsa el egy ilyen apró baki!

  2. Egy újabb gyöngyszem a “Színnel lélekkel” sorozatban. Nagyon tetszik! 🙂🙂

    1. Nagyon szép írás! Kívánom, hogy még sok évtizedig szárnyaljanak benned a madaraid, és röptüket oszd meg továbbra is velünk! 🤗

  3. Ó, Cen’, elérzékenyültem, óda prózában!
    A Természet örökké hálás gyermeke vagy,
    nagyon boldog évfordulót!

    1. “… kell több, nem mond ez eleget?”

  4. Két dolog jutott eszembe, az egyik egy könyv, William Wharton Madárka(Birdy) c. könyve, a másik egy Oscar díjas film Michael Keatonnal a “Birdman”. A könyvet nagyon régen olvastam, óriási hatással volt rám- a fiú aki a biztonságát és az identitását az imádott galambjai között találja meg. A film pedig 2014 v 2015-s lenyűgöző történet egy mellőzött színészről aki kitalálja és megrendezi a saját történetét, amiben ő maga a főszereplő is..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük