Négy évtizede már, hogy mindig van bennem egy madár

Négy évtizede már, hogy mindig van bennem egy madár.

---

Folytatom tavaszi különkiadásaink hosszú sorát, pedig ez még csak a kezdet, ez még csak a nyitány. Nincs olyan pillanat, amikor ne pattanna egy rügy, nincs oly nüánsznyi rés az őrülten táguló téridőben, amikor ne ébredne egy újabb hangya, egy új méh, egy új pók vagy darázs, és bennünk egy újabb érzés, egy gondolat, és üdvözítő tervek sokasága.

Nem szabad megülni egyhelyben és nem szabad kimozdulni a lakásból távcső és fényképezőgép nélkül. Szerencsére 40 év után jól tudom ezt. Végtére is még mindig a 40 éves évfordulómat ünneplem. Azt, hogy 40 éve már, hogy először kisfiúként kihajtott a kíváncsiság a vadonba. 40 éve már, hogy szíven sújtott az első tavasz.

Négy évtizede már, hogy mindig van bennem egy madár.

Hol egy hattyú, hol egy kócsag. Négy évtizede, hogy először mélyesztette belém fenséges látványát az első sas. Negyven éve már, hogy belelibbent gyermekkori melankóliámba az első sirály. Negyven éve már, hogy nem enged el az első karvaly és az első rétihéja.

Negyven éve izzik olthatatlan forrósággal bennem az első süvöltő karmazsinja. Negyven tele már, hogy nem vagyok meg fenyőpintyek nélkül. Negyven ősz telt el már úgy, hogy nem tudtam lemondani a darvak panaszos krúgatásáról.

Negyven éve iszom az őszi erdők csöndjét korsóból, és még sosem józanodtam ki. Negyven nyár perzselte már a hátam, s én negyvenszer is szalakóta, dögkeselyű és gyurgyalagfalak után vágytam.

Negyven éve vonultam be a vadon égig érő monostorába.

Negyven éve vagyok remetéje fűnek-fának. Negyven éve vagyok szent fajok félőrült csodálója. Negyven éve térdepeltet le a sárba pacsirták és csalogányok imája. Negyven éve hozták el nekem kercerécék és hollók a napot, és negyven éve minden reggel, a felkelő nap minden alkalommal a lét és a madarak eucharisztiája.

Negyvenszer háromszázhatvanöt pontosan 14.600.

Tizennégyezerhatszáz alkalommal fürödhettem együtt madarakkal a létezés csodálatában.

Tizennégyezerhatszáz napon – bármit tettek velem – én repültem.  

Mi mással ünnepelhetném mindezt, mint azzal, hogy minden korábbinál intenzívebben vagyok jelen a birtokom életében; s miután egy éve már, hogy meghaltam és feltámadtam, szeretnék most már egyfolytában ebben lenni: feltámadásban.

Mikor máskor, ha nem épp a feltámadás évszakában?

---

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

---

még több “Színnel lélekkel”