A garázsrockkorszakból még kimaradtam, a 2000-es évek elején nagyot futó indie viszont már rendesen telibe talált. Az egész a Placebóval, nekik is a Pure Morning című számukkal kezdődött, amire stílusosan valamelyik reggel, még félálomban csodálkoztam rá az egyik zenecsatorna műsorán, mert ahhoz a generációhoz tartozom, amely szinte egész gyerekkorában tévé mellett ébredt és tévé mellől feküdt le. Sokáig őket vallottam az egyik kedvenc zenekaromnak, ha kérdezték.
Megvettem a cédéjüket sok pénzért, nézegettem a borítót, és szótárral igyekeztem fordítgatni a szövegeiket, sőt, még a koncertjükön is jártam az egykori Petőfi csarnokban.
Így utólag egészen furcsa érzés arra gondolni, hogy mennyit vesződtem például a Tiszta Reggel lefordításával, de a kép csaknem akart összeállni. Hiányzott egy csomó – ahogyan ma mondanák – popkulturális utalás, mire évekkel később végre átjött, hogy nagyjából miről is van szó. Ma viszont egy lendületesebb, és talán a robottechnológiához kapcsolódóan némileg aktuális számukat hoztam el:
De ezzel még nincs vége. Ugyanis ma ismét rácsodálkoztam (ha jól emlékszem, egyszer már volt ilyen), hogy egy másik zenekar két évvel később kísértetiesen hasonló refrénnel robbant be.
Akárhogy is, nekem mindkét számtól belekerül a bugi a lábamba.
Energikus hétvégét nektek!
Kép forrása: Unsplash
További zenéink és zenével kapcsolatos posztjaink
Sajnos én más korosztály vagyok, de folyamatosan nőttek fel a családban olyan gyererek, fiatalok, akik az én fülem is nyitogatták az újra. Nem ragadtam le Queen-nél, a Dire Straits -nél,……… sorolhatnám az én korosztályom zenéit. Imádtam a Guns N’ Roses-t, a Limp Bizkit zenéjét is, de még a Linkin Park is nagy kevencem volt, rendesen megsirattam Chester Bennington-t is. 🙁 Ezek a zenék is ismerősek, de a klippek nem.
Igen, a gyerekek frissen tartják az embert. 🙂 🙂
Szerintem a Killers klipjét én is most láttam először.
Én őket egyáltalán nem ismertem.
Tényleg? Azt hittem pedig, a Placebót ismered.