Amikor megláttam a reggeli Foo Fighters számot, azonnal tudtam, hogy ez lesz az esti zene. Hogy mi, pontosabban ki a kapocs? Dave Grohl, a Foo Fighters frontembere, aki a ’90-es évek kultzenekarában, a Nirvanában dobolt. Ő nagyon is “ott volt”, ahogyan most is itt van. Bizonyos értelemben Kurt Cobainnel, a frontemberrel ellentétben, aki nem érezte magát annyira otthon az életben. Talán egyáltalán nem érezte magát otthon benne. Számtalanszor hozták vissza őt a halálból, amíg egyszer már nem tudták. Az ember azt gondolná, hogy ilyen nyilvánvaló esetekben elejét lehet venni a tragédiának, de ez is azt bizonyítja, hogy nem feltétlenül. Az együttes öröksége és zenei világa ugyanakkor halhatatlannak bizonyul, és ezt az elgondolkodtató számot is megragadóan illesztették bele.
Az eredeti dalt David Bowie írta 1970-ben, többek között egy amerikai költő, bizonyos Mearns A kis ember, aki ott sem volt című versének ihletésére, melynek inspirációjául egy szellemlátásról szóló újsághír szolgált. Bowie nem nagyon akart kommentárt fűzni a szöveghez, de annyit elárult, hogy létezhet egy önismereti értelmezése: találkozás egy elveszettnek hitt lélekrésszel.
Teljen kiegyensúlyozottan a hétvége első estéje!
Kép forrása: Unsplash
Nem ismertem a dal történetét, de a Nirvana zenéjét kedveltem, akkor is, ha átütött rajta Kurt Cobain halnivágyó személyisége.
Nem tudom átütött-e rajta. Talán pont ott találta meg azt a helyet élet és halál között, ahol egy kicsit otthon lehetett.