Átprogramozza a posztcovidos szívverést is | Zene plusz
Kétféleképp kommentálhatjuk ezt:
Egyrészt: Az alábbi opus valamelyest kiemelkedik más blues-funky alapokra építő darabok közegéből. Ügyesen kerüli ki, hogy az unásig ismert, bár kétségkívül bemozdító alapritmusokra alapozva végzetesen populárissá váljon. Bár végül is eljut a fülbemászó refrén kísértéséig, de mindvégig megtartja a folytonos széthullással fenyegető szaggatott ritmikát, és a random felbukkanó betétek feszültségét… és így tovább.
Másrészt: Hát ez kurva dögös. Olyan faszán szaggat, hogy átprogramozza még a lanyha posztcovidos szívverést is. Irgalmatlan felelőtlenséggel dübörög, siceg, serceg, ficereg a kibebaszott idegek minden csápjában; reszel, aprít, halad, csetlik-botlik, néha meg nagyfeszültségű random betétek villamosságát vezeti két nagy kábellel az agyvelőre, hogy nyomorult lehangoltságba süppedő faszságaink lerobbanásából ezt a posztapokaliptikus napot valahogy mégis bebikázza.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több zene
Ez nagyon jó! 🙂 Tetszik a zene és a kétféle komment is.
Az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha egy novellát is megírnál így, kétféle stílusban. Csak egy rövidet. Szívesen olvasnám! 🙂