Amikor meg voltam húzatva | Fuss, Forrest, fuss!
LEGSZEBB EMLÉKEIM
A műtét után újra tanultam járni. Olyan vaslábbal botorkáltam, amit a Forrest Gump című filmben látni.
8 éves korom körül középkori kínzásoknak vetettek alá, minek következményeként egy tévhittel is gazdagodtam. Eszembe jut ez mindig, ha egy bizonyos madarat látok. A minap szürkületkor erdei szalonka húzott át előttem. Nem megyek most bele, miféle jószág ez. Épp oly különös, mint amit a fizimiskája ígér. Ennél elvarázsoltabb alakja, élete, feje kevés madárnak van. Óvatos, paranoiás, titokzatos, sötétben mozgó, szinte láthatatlan madár, ezért most kivételesen kénytelen vagyok a netről hozni képet Szóval.
Kölyökkoromban jó időre tolókocsiba kényszerültem.
Mielőtt lemondtak volna rólam, mindenfélével próbálkoztak, délelőttönként például egy nehéz párnát szíjaztak a seggemre, amibe aztán áramot vezettek. Ez eleinte csak bizsergetett, ám a fokról fokra erősödő áram végül kibírhatatlanul fájdalmas szúrásokkal borított el. De ez sem használt, s úgy tűnt, előbb-utóbb le kell vágni a lábam. Anyám azonban felhajtott egy új professzort. A műtét sikerült, de mivel a jobb lábam rövidebb volt, nyújtani is kellett. Volt egy gyógycipő a talpában kampóval, az ágy végében pedig egy vasállvány, rajta csiga. A cipőbe kötelet akasztottak, átvetették a csigán, a kötél másik végét meg jókora súly húzta. Ez nem járt heves fájdalommal, de majd megőrültem attól, hogy csak fekszem és fekszem, míg a lábamat valami húzza és húzza és húzza. Ez a húzatás annyira az agyamra ment, olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy amikor a szomszédomban lábadozó „vadászbácsi” Nimródjában láttam egy cikket, totálisan félreértettem. Szalonkahúzásról volt szó benne. Hogy a szalonka így húz, meg úgy húz, alkonyatkor az erdőszélben. Egy elejtett szalonka képe illusztrálta a cikket. A lábánál fogva lógott egy ágról, de a spárga nemigen látszott. A szalonka békésnek és elégedettnek tűnt.
Gondoltam: „Nahát, a szalonka is nyújtja a lábát!
Esténként, mielőtt keresgélni menne, lóg egyet az ágról. Nem csoda! Tényleg rohadt rövid a lába. Szóval ezt hívják szalonkahúzásnak.” Ekkor “tudósi érdeklődésem” épp csak éledezett, bármit elhittem, semmi sem tűnt lehetetlennek. Attól fogva megbocsátóbban viszonyultam a lábhúzatáshoz. Ha nem látták, még mindig kiakasztottam a kampóból a kötelet, de már ritkábban. Nem kizárt, hogy a szalonka jóvoltából lettek végül egyforma hosszúak a lábaim. A műtét után újra tanultam járni.
Olyan vaslábbal botorkáltam, amit a Forrest Gump című filmben látni.
Úsztam és kerékpároztam. Karácsonyra Nimród és Természetbúvár előfizetést kaptam, valamivel később járt már az Élet és tudomány is, de az a tévhit, hogy a szalonka előszeretettel lóg fejjel lefelé a lábát húzatva, megdöbbentően sokáig tartotta magát nálam. Cinikusan úgy is fogalmazhatnék: végig „döglött szalonka koromban”.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több „Legszebb emlékeim”
még több blog
Nem a legkellemesebb apropója van, hogy ez a kórházi emlékek is megérkezett. Remélem hamarosan jönnek kirándulós, vagy koncert emlékek!
Az egyik kedvenc történet nekem Centauritól. Ezen írás miatt néztem meg újra a Forrest Gump-t. Az pedig, hogy szalonkaként gyógyult, egyeneses lenyűgöz- mit tudhatott egy 8 éves kisfiú a tudat erejéről?
Most a szívének kell találni egy madarat és meggyógyul!
Elbőgtem magam…most ütött igazán.
Gyógyulj Cen’, gyógyulj!🤗
A film is és ez a történet is a szívem csücske! <3