A múlt is patak. Sok hordalék, kevés arany, de azt muszáj kimosni.

A múlt is patak. Sok hordalék, kevés arany, de azt a keveset érdemes kimosni.

SZÍNNEL LÉLEKKEL

Fotó: Centauri

Ezt gondoltam jó pár évvel ezelőtt, amikor elkezdtem összegyűjteni a legszebb emlékeimet. A Facebook hátránya azonban, hogy idővel elnyeli a posztokat. Sok írást, sok fotót osztottam meg ott régen is, melyeket idővel szinte lehetetlen volt visszakeresni, ráadásul ott könnyen futhat bele az ember letiltásba, amint én például 2017 karácsonyától két éven át nem fértem hozzá a saját szerzői oldalamhoz. Azóta itt, a Cenweben gyűjtöm őket.

Eleinte sokat tépelődtem

azon, vajon nem visszás-e emlékekkel bíbelődni, s miért is lenne fontos egyik vagy másik emlékem bárki másnak. Csakhogy író vagyok, és mint ilyen, sok egyéb mellett épp az emlékeimből dolgozom, szóval, úgy tenni, mintha nem volnának az emlékeim fontosak, képmutatás lenne.

Azt pedig, hogy bárki másnak, önéletrajzi töredékek formájában jelentenek-e majd valamit, jobb rábízni az olvasóra. Persze,

nagy öröm,

hogy ennyi idő és viszonylag sok poszt után már látom, hogy nem  vált öncélúvá ez a gyűjtögetés. Bevallom, azon túl, hogy eleinte jó ötletnek tűnt, megszerettem ezt a munkát, és sokat tanulok belőle. Nyilván, ha senkit sem érdekelne, már rég felhagytam volna vele, legfeljebb a regényekben és novellákban bukkanna fel egyik-másik, de itt nem csak az irodalomról van szó.

Életfeladat is, hogy megtaláljuk a legfontosabb, legszebb, sorsfordító vagy hosszan ható pillanatokat – e pillanatok füzére adja össze legvégül életünk folyamát. Ez ad arra lehetőséget, hogy megértsük, mi történt velünk.

Az élet java ballaszt,

soha vissza nem térő hétvégék és hétköznapok. Az élet java olyan, amire sosem emlékezünk, ami elmúlik, elvész és elporlad, rendszerint másnapra. Alig akad olyan reggeli, amire emlékeznénk. Olyan este, ami elevenen maradna meg az emlékeink között. Alig akad olyan nap, ami tényleg a miénk. Életünk sodrában, patakjában tényleg kínzóan kevés az arany. Épp ezért ne hagyjuk, hogy az élet vad és makacs, szakadatlan áradása azt a keveset is kimossa az ujjaink közül.


Aranymosás a Börzsönyben | Fotó: Centauri
Felszerelés a 2016-os aranymosásához, a Zafír-túrához. | Fotó: Centauri

5 perc aranymosás

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.   

még több “Legszebb emlékeim”

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

még több blog

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Ezer tonna bronz | Igazság és tisztaság

„Szárnyas szív” ezt aligha viselheti el. Lehetséges-e megírni egy olyan könyvet, mely megmutatja, mennyi közöttünk a farizeus, és milyenek-mifélék is azok, akik tisztának…Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük