Vessünk véget a káosznak! Na most akkor mocsári vagy gyepi béka?
Legszívesebben kihagynám ezt a posztot, mert nem akarom elnyújtani, mint a rétestésztát, de röviden összefoglalni, hogy miről van szó, nem lesz könnyű. S főként nem akarok itt egy békahatározót írni! De három napja megváltozott minden, amikor az új víztestek egyikében, a Tőzeg-tóban egy pár gyepi békát (Rana temporaria) találtunk.
Először láttuk a gyepi béka mindkét ivarját a területen.
Először vehettünk kézbe „párzó” gyepi békákat. Erre itt korábban nem volt példa. A Tőzeg-tóból kihalászott, majd ugyanoda visszaengedett gyepi-párnak sok mindent köszönhetünk. Írunk is róla külön posztban, és mutatjuk majd a fotókat is, de most arról szeretnék röviden beszámolni, hogy a gyepi-párnak köszönhetően véget ért a bizonytalankodások időszaka. A békék határozásával ugyanis tavaly óta viszonylag sokat szenvedünk.
Két csoport is van a békáknál, amelyeknek fajai nehezen határozhatók.
- A barna békák csoportja
- és a zöld békák csoportja.
Mindkét csoportba három faj tartozik, pontosabban a zöld békákhoz két faj + egy hibrid.
Zöld békák:
- Kis tavibéka
- Nagy tavibéka
- Kecskebéka (hibrid)
A kecskebéka különös, sőt: egészen abszurd szaporodásbiológiájáról már korábban írtunk egy érdekes cikket ITT. Ezt a cikket – ha valami igazán érdekeset szeretnétek olvasni – jó szívvel ajánlom. Jó példa arra, hogy a közvetlen közelünkben mennyi csoda található. Tökéletes példa arra is, hogy a természet mennyire meglepő konstrukciókat szül időnként. Ezen felül most a zöld békák csoportjával egyelőre nem foglalkozunk, mert tudtunkkal a zöld békák közül egyik sem él nálunk (bár még bármi kiderülhet). Ez kicsit meglepő, de ez van. A zöld békák a leggyakoribbak az egész országban, nálunk viszont épp ők nincsenek. Épp ez az érdekes nálunk, hogy egy speciális kétéltűfauna rajzolódik ki az adatainkból, ahol gyakori fajok hiányoznak, míg ritkaságok egészen jelentős számban élhetnek.
Barna békák:
- Erdei béka
- Mocsári béka
- Gyepi béka
Viszont a barna békák mindhárom faja él nálunk. Ez egészen rendkívüli, mert míg erdei béka szinte bárhol előfordulhat (az egyik leggyakoribb faj Magyarországon), addig a mocsár béka és a gyepi béka viszonylag ritka, és ami a legfontosabb: csak kivételes esetekben élnek ugyanazon az élőhelyen. A mocsári béka síkvidéki, a gyepi béka hegyvidéki faj. Csak a nyugati határszélen akad pár hely, a hol a két fajt együtt láthatjuk. Nos, nem is olyan régen, legnagyobb megdöbbenésünkre, 2025.03.22-én reggel kiderült, hogy nálunk is él mindkettő faj, hisz előkerült egy mocsári béka is.
És ezzel kezdetét vették a keverések-kavarások,
amelyek egészen 03.25-ig tartottak. Ugyanis meglepve láttuk, hogy sorra kerülnek elő rendkívül sötét színű, fejükön, torkukon kék, ibolyaszínű, lilás békák, nemcsak a Kisberekből, hanem a Hód-vízről, a Nagyfűz-vízről és a belvízről is. Ezek a részint kék békák nyilvánvalóan hím egyedek voltak, s nyilván vagy mocsári békák, vagy gyepi békák. Ugyanis az utóbbi faj is mutathat kékes elszíneződést nászidőszakban, bár nem annyira intenzíven, mint a mocsári békák, amelyek egész testükben kékek lehetnek, méghozzá rendkívül élénk, világoskékek.
Utólag már kicsit röstellem a bizonytalankodásomat, annak ellenére is, hogy beszereztem a létező legjobb irodalmat is, meg segítséget kértem szakértői csoportokban is. Régen fordult elő, hogy a kezemben gyepi béka legyen (utoljára az Őrségben), és bár ismertem korábbról (többek között a Bükkből és a Börzsönyből, illetve az Alpokból is), mégis megtévesztett a kék szín, és az az igazság, hogy a határozók meg a csoportok is megtévesztettek kicsit.
A határozás nehézségeire mutat rá az is,
hogy amikor csupán egyetlen „gyepi békám” volt, és arról raktam fel különböző fotókat, teljes magabiztossággal állították róla egyszer, hogy erdei béka, másszor, hogy hím gyepi. Ma már tudom, hogy egyik sem volt, hanem mocsári béka volt, amely nem vette fel teljesen a kék színt, hanem csak részlegesen.
Nem megyek bele a határozóbélyegek sokaságába, a sarokgumóktól a dobhártya és szem távolságán át a hasoldal színéig, csak azt szeretném rögzíteni, hogy abban a pillanatban, amikor előkerült az első gyepi béka-pár, rögtön tudtam, hogy a korábbi határozások hibásak voltak. Részemről és néhány szakértő részéről is.
A gyepi béka ugyanis nem egyszerűen termetesebb az erdei békánál vagy a mocsári békánál, hanem egészen hatalmas, talán még a barna varangyok méretét is meghaladja a nőstények mérete.
Ráadásul, amikor egyértelműen gyepi párt vehettem kézbe,
sőt, rommá fotózhattam őket, meg kellett állapítanom, hogy más fajbélyegek is látványosak. Ilyen például, hogy a hasuk márványos. Mint később egy újabb szakértővel megbeszéltük (aki sokkal magabiztosabb volt a mocsári és a gyepi elkülönítését illetően), valójában némi gyakorlat után a kék szín sem tévesztheti meg az embert, mert a gyepinél a kék szín a fültájékra nemigen megy fel, míg a mocsárinál szinte mindig.
Mindebből az következik, hogy amikor korábban beharangoztam, hogy megvannak 2025 gyepi békái, és sikerült rommá fotózni egy gyepi béka búráját, valójában tévedtem. Sőt, elég nagyot. Nem vigasztal az sem, hogy szakértők is mellé lőttek. Valójában a szétfotózott béka nem gyepi, hanem mocsári béka volt.
Szerencsére azóta viszont viszonylag sok új adat lett a gyepiről is.
Röviden mégis összefoglalom, amit a három barna békáról az utóbbi 6 nap alatt itt helyben tanultam.
Erdei béka: Ő a legkisebb, mindig világosabb, a lába messze a leghosszabb a három faj között. A hasoldala sosem foltos. Vagyis a mérete, a színe, a hasoldal színe meg a láb hossza bőven elégséges ahhoz, hogy kizárjuk a másik két fajt.
Mocsári béka: Valamivel nagyobb az erdei békánál, a lába egyértelműen rövidebb, a hasoldal foltozottsága egészen egyértelmű, a has viszont nem foltos. Nálunk a hímek sokszor sötétbarnák, majdnem egyszínű feketék, csak a torkuk illetve a fültájék kék, esetleg rózsaszín vagy lila. Néha az egész béka kicsit ólomkék, de láttunk már a kék, a lila és a rózsaszín határán található mocsári békát is. Olyan mocsárival még nem találkoztunk, amivel az internet és a határozók vannak tele, vagyis látványosan tetőtől talpig égszínkék példányokkal. Ma már tudjuk, hogy ilyen nagyon kék békák csak ott vannak, ahol sok hím gyűlik össze kicsi területen.
Gyepi béka: Hatalmasak. Akkorák, mint a barna varangyok vagy még nagyobbak is. Felsőtestük erőteljesen foltos, a hasuk egyértelműen márványos, sárgás és rózsaszín árnyalattal. A hímeknél a toroktájékon jelentkezik némi kékség.
Jó példa mindez arra is, hogy a gyakorlat mennyit számít.
Szerencsére abban az egészen és páratlanul kivételes helyzetben vagyunk, hogy mindhárom barna béka fajt (amelyből kettő viszonylag ritka), most már napi szinten vehetjük kézbe, így igen hamar olyan összehasonlításokra tettünk szert, ami alapján magabiztosan állítom: mostantól nem lesz gond a három faj elkülönítése egy pillanatra sem.
Ez nagyon fontos abból a szempontból, hogy pontos – méghozzá halálpontos – adatokat kapjunk a kétéltűfauna összetételéről. Hisz ennek alapján ítélhetjük majd meg, mennyire sikerült ezt a kétéltűfaunát megsegíteni az új víztestekkel. Eddig 14 új víztestet hoztunk létre, legutóbb az Árasztó-csatornát, s bár még folynak a munkák, hogy mindezekből egy élőhelykomplex álljon össze, máris jól reagáltak a kétéltűek a kedvező változásokra.
Tudom, ez egy kevéssé érthető, túlságosan száraz poszt lett,
de higgyétek el, rendkívül fontos mindezt rögzíteni. Azért is, mert ami aztán az élőhelyeinket illeti, és a későbbi adatokat, egészen elképesztő eredményekről számolhatunk be máris, holott még mindig csak a kétéltű-szezon elején állunk. Az április második fele lesz majd a csúcs.
Bármi történik is, legalább három jelentős eredményt elkönyvelhetünk:
- Mostantól játszi könnyedséggel különböztetjük meg ezeket a fajokat.
- Bizonyos már, hogy az a ritkaság, a gyepi béka, akiért (többek között) a víztesteket létrehoztuk, birtokba vette az új élőhelyeket.
- Teljesen váratlanul kiderült, hogy mocsári béka is él itt, s méghozzá nem is kevés.
Aranybánya ez a terület, be kell látni. S most, hogy mindezt végre tisztáztuk, felhőtlen örömmel, gyönyörködtetően könnyed stílusban haladhatunk tovább vizes élőhellyé alakulásunk regényében.
Borítókép: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Nálunk más fajok élnek, főleg zöld varangy, barna varangy, és a tavi béka, a hibrid kecskebéka, és a kis szépséges leveli, meg talán még erdei is. Azért ezt az összegzésed, határozásod elmentem, hátha talákozom még én is olyan brekkencsekkel, amiket majd a határozásod segítségével felismerthetek. Eddig nem is nagyon érdekeltek a békák, de már igen. Köszönöm!
Jópofa fickók a békák mind, viccesen néznek ki.🐸🐸🐸
A tündèri levelibèkák később jönnek, Cen’, mert most hiányoznak a repertoàrból még.
A levelibékák megvárják a melegebb időket.
Köszi.
Olvasva ezeket a békás cikkeket eszembe jutott, hogy gyerekkorom egyik kedvenc meséje békákról szólt. Egy német nyelvű verses mese volt, remek képekkel. A könyvbe bele volt téve egy vékony füzetke, abban volt a mese magyar nyelvű változata.
Annyiszor olvastam, hogy az elejére még most is emlékszem:
„Zsongó nádas, nádvirág,
Itt lakik a békavilág.
Nagy békából egész sereg,
Hát még mennyi békagyerek!
Most erről a nádországról,
Annak is egy családjáról,
Breki papa két fiáról,
Nagyszájú két kis békáról,
Mesét mondok, kereket.
Figyeljetek gyerekek!”
S ezután elkezdődött Ugri és Lusti – németül Schwupp und Schwapp – kalandos története. 🙂