Őrült mázlink van: Indul is a hüllővédelem, a Lacerta projekt!

Párszor említettem az évek során, hogy a hüllőknek kissé sanyarú sorsa van minálunk. Persze, már akinek. A közönséges lábatlangyík jól érzi magát itt, ezen a nedves, hűvös klímán, és olykor tömeges. Messze ő a hüllőfauna domináns faja nálunk. Más hüllőfajjal csak elvétve találkozhatunk. Az egész országban gyakori gyíkfaj, a fürge gyík nálunk sajnos csak elvétve fordul elő. Jó, ha évente 2-3 alkalommal összefutunk velük. Ez talán azért is fáj különösen nekem, mert gyermekkori emlékeim vannak arról, hogy a fürge gyík mennyire gyakori.

Kígyók közül két faj fordul elő bizonyítottan.
A rézsikló rendszeres főként az Angolkertben és az Őskökényes környékén, még egy boglyát is elneveztünk róla a Kisréten (Rezes-boglya). A vízisiklóról azt gondoltuk 2024 tavaszáig, hogy csak elvétve fordul elő. 2024-ig a birtok területén mindössze 4 alkalommal észleltük, minden alkalommal kistermetű, rendkívül – nyilván kóborló – fiatalokat. A 2024-es tavaszi, a gőték kutatását célzó varsázások során azonban kiderült, hogy a vízisikló gyakori a birtok határtól 120 méterre található záportározóban, s nyilván a 20 méterre található tóban is. Ugyanígy nem kis meglepetésünkre szép számmal került elő a birtoktól délre, 200 méterre található belvízből is.

Így tehát a vízisiklók a környékünkön stabil állományt alkothatnak, csak épp nálunk nemigen vannak, hisz nálunk eddig nem találtak maguknak megfelelő vizes élőhelyeket (ez jelentősen változhat 2025-ben, a Nagypatak vízjárásának stabilizálásával és a Kisberek elmocsarasításával és kis tavak létrehozásával).
A hatalmas termetű erdei siklót még nem sikerült megfognunk vagy fotóznunk, csak olyan kígyóbőröket találtunk az Őskökényes környékén, amelyek vélhetően erdei siklótól származhatnak.
A hüllők lágyhéjú tojásaikat
előszeretettel rakják napsütötte, meleg, laza talajú területekre, elsősorban homokba. Csakhogy a birtokon nem találunk homokos területeket, ezért évek óta tervben van, hogy a birtok legmelegebb, déli-délnyugati kitettségű, és egyébként is szubmediterrán hatásokat mutató parcelláiban, elsősorban a Felsőfenyéresen és az Alsófenyéresen, illetve az Őskökényes széleiben homokos mikro-élőhelyeket hozzunk létre.

2024-ben már érdeklődtem a környéken, hogy mennyiért tudunk hozatni homokot, de miután 2-3 köbméterért 20.000 forintot kértek, elálltam a homok vásárlásától. Sok fejtörést okoz, hogy miként tudunk úgy gazdálkodni, hogy a szűkös keretekből a lehető legtöbb vonalon tudjuk javítani a birtok élőhelyi adottságait. 2025-ben természetesen – mint minden évben – ismét elkezdtem latolgatni a lehetőségeket, s arra jutottam, hogy ha nem megy nagyban a kétéltű-keltető létesítése, akkor megcsinálom kicsiben. Magyarán: keresek a közelben valami útszéli, elhagyott homokbányát, ahonnan zsákban, kocsival, apránként hordok haza homokot. 10-15 forduló már jelenthet annyit, hogy pár éven belül megérezzük többek között (vagy elsősorban) a fürge gyík észlelések megszaporodásán.
Február első hetében el is mentem megnézni két közeli helyet. Az egyikbe nem tudtam bejutni, mert lezárták, de a másik könnyen megközelíthető. Megnéztem, milyen a homok minősége, és jónak találtam. Így megnyugodva tértem vissza a birtokra, abban a tudatban, hogy 2025-ben végre kezdetét veszi a hüllők aktív védelmét (és kutatását) célzó program is,
a Lacerta projekt.
Amint 2024-ben a kétéltűek kutatása, a Rana projekt indult el.
A kétéltűek élőhelyének, szaporodási lehetőségeinek javításától leginkább a fürge gyík, tudományos nevén Lacerta viridis gyakorivá válását reméljük. Ebben segíthet minket – kivételesen – a globális felmelegedés is, ami az ilyen hegyvidéki éghajlattal rendelkező területeken kedvezően hat a meleget igencsak kedvelő gyíkok életére. Mivel a fókuszunkban a fürge gyík van, s leginkább a fürge gyík felszaporodása jelezheti vissza a program sikerét, ezért a fürge gyík latin nevével fémjelezzük az új programot.
2025 március elsején gyökeresen változott a helyzet,
s minden korábbinál nagyobb esélyünk nyílt arra, hogy a gyíkok és kígyók számára egy kisebb paradicsomot hozzunk létre. Ezen a napon ugyanis, reggel 7.40 körül hozzáláttunk, hogy gázlókat és duzzasztásokat hozzunk létre a Nagypatakon. Amikor pedig a Nagyfűz-gázlóhoz vettük ki a földet a Nagysásrétből, megdöbbenve láttuk, hogy a felső, vékony talaj alatt tiszta homokot találunk. Ugyanez ismétlődött a Sakál-gázlónál, a Hód-gázlónál pedig már szinte lösz jött fel (pár órára sárgára is festette a patak vizét).
Korábban is észleltem, hogy a Nagysásrét patakhoz közeli részén a vakondtúrásokkal homok jön fel, de nem hittük, hogy ilyen jelentős területen ilyen jelentős mennyiségű homok található. Ami nem mellesleg arra is utalhat, hogy a történelmi időkben itt nem egyszerűen élénkebb volt a vízmozgás, hanem jelentős vízfolyás, akár nagy folyó is járhatott.

Ezek a feltárások alapjaiban változtatják meg – s kedvünkre – a terveinket, hisz alig 100 méterre a tervezett gyík-édentől, saját homokforrásunk van! A kiszedett homok után maradó gödrök remek porfürdőzési lehetőséget adnak a nagyvadnak (mint Vadon Árontól megtudtam, a szarvasbikák különösen odavannak a homokfürdőkért!), csapadákos időben, tekintélyes dagonyákká válhatnak, a fenyéresekre felvitt homok pedig reményeink szerint több száz hüllő számára biztosít végre meleg, száraz, biztonságos, ideális szaporodóhelyet.
S muszáj levonni megint a suta tanulságot:
Ne várjunk a szerencsére, mert az csak akkor mutatkozik meg, ha belevetjük magunkat a terveink megvalósításába, ha cselekszünk, ha szakadatlanul, s makacsul tesszük a dolgunkat.
Borítókép: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️

Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”









































Nahát nagyszerű felfedezés. Előző városomban a házunk domboldalban volt, s amikor kiszedték a földet, hogy legyen egyenes terep, ott is homokdomb volt régen. A támfal építéshez csak le kellett ásni egy kis homokért a habarcshoz:-))).
A falunkban is volt egész nagy homokos partoldal, a patak közelében , onnan meg agyagot ástak az aljából a helyi kerámiához. Ott láttam először fekete kígyót a pocsolyában, nem is mentem oda soha többet egyedül úgy féltem tőle, hogy homoki vipera, pedig biztosan csak fekete erdei sikló volt- innen okosodtam:-))))
Itt ebben a városban a város szélén, ahol sétálok és megyek haza olyan az utca hosszan, amit egész nap süt amúgy a nap – ahol olyan házak vannak aminek magas kő, vagy homokkő lábazata van. Megszámolni sem tudom hány fürge gyík szaladgál a járdán, nagyon cukik ahogy elsurrannak: -)))no persze ez csak nyáron és a meleg őszben.
Akkor talán nincs is szükség rá, hogy zsákban homokot szállíts a birtokra!
Nézem a térképeket, és azt vettem észre, hogy a Kiskarám neve egy ideje nem szerepel rajtuk. (Valószínűleg felülszínezted.) Nem tragédia, csak úgy mondom. 🙂
Felülszíneztem, de kell készíteni egy egészen friss új térképet – már időszerű volt régen, most viszont már muszáj 🙂
Ha már mindennek lesz neve. Vagy új neve. Előbb nem érdemes, szerintem.