Így ünnepelte Graz városa a karácsonyt | Sok fotó és videó!
Graz nemcsak Ausztria második legnagyobb városa, hanem az egyik kedvencünk is. Ezért már a nyár végén eldöntöttük, hogy karácsony előtt valamikor meglátogatjuk ismét. Megnézzük, milyen a karácsonyi vásár, és hogyan ünnepelnek, milyen hangulatban Graz lakói. Egyúttal kisebb expedíciót vezetünk Graztól északnyugatra, hogy megtaláljunk a hozzánk legközelebb eső, legkönnyebben elérhető alpesi hegyeket. Én például jól ismerem a Raxot, de egyrészt jó lenne, ha a Raxnál közelebb volna alpesi ökoszisztéma, másrészt a Raxra vagy gyalog lehet felmenni vagy kisebb vagyonért libegővel. Régen minden gond nélkül felcaplattam a hegyre, de az infarktusom óta meg kell gondolnom, mit vállalok be, és mit nem. Egyelőre a meredek alpesi hegymenet nem kockázat nélkül való, így muszáj lett volna olyan területet találni, ahol az alpesi környezet könnyebben megközelíthető, mint a Rax esetén. Találtunk is ilyen potenciális helyet, amiről később szintén hozok beszámolót.
Kisebb csapattal mentünk ki, négyen.
Hajnalban indultunk, hogy elsőként a hegyeket fedezzük fel, és csak kora délután, már visszafelé tartva mentünk be Graz belvárosába. Alapból úgy terveztük, hogy a fő látványosság az este lesz, napnyugta után, amikor a kivilágított Grazban gyönyörködhetünk.
Grazban sok minden jó.
Nagyon élhető és élvezhető város.
Egyrészt a belváros le van zárva a gépjárműforgalom elől, így hatalmas területen, utcák-terek sokaságán sétálgathatunk a tömeggel anélkül, hogy kocsik jönnének-mennének köröttünk. Csak villamosok járnak a belvárosban, amelyek hozzá is tartoznak a belváros összképéhez és hangulatához. Ugyanakkor kocsival is jól megközelíthető a belváros, és miután leállunk valahol a belváros határán, pár lépés után már Graz életének sűrűjében találjuk magunkat, a Mura partján vagy a vár alatt.
Szerintem a legszebb rész az a lépcsősor,
ami a belvárosból felvezet a várba (ahol, ha minden igaz fészkelt egykoron a tarvarjú is – erről külön posztban írunk). Ugyanezt az utat megtehetjük liften és egy barlangrendszeren keresztül is. Fentről pompás kilátásban gyönyörködhetünk, és remek fotókat lőhetünk Graz néhány jellegzetes, néha kissé abszurd épületéről is. Az is megesett már velem, hogy a vár fölött, viszonylag alacsonyan vándorsólymok keringtek.
A város tiszta, a levegője is, bár kora reggel a völgy fölött láttunk azért némi szmogot, és Graz tágabb környéke is sok helyen fejlett ipari terület. Gyakran láttunk hatalmas gyárakat, füstölgő erőműveket, és amit sokan nem is hinnének: sok helyen láttunk tarvágásokat, kopasz hegyoldalakat. Nem igaz, hogy az osztrákok úgy vigyáznak az erdőkre, mint a szemük fényére. Ott is sokfelé láttunk óriás halmokba rakott gallyrakásokat, aprítékhalmokat, amelyek bokorsorok, fasorok zúzaléka, amit aztán erőművekben égetnek el. Ilyen aprólékot vásárolnak Magyarországról is, és sok magyarországi fasor és bokorsor végzi osztrák erőművekben.
Grazban sem ismeretlen a szmog, de koránt sem olyan mértékben, mint mondjuk Budapesten. A város tetszetős, tiszta, csöndes, nem dübörög benne állandóan millió gépkocsi, főként nem a belvárosban, a közlekedés szervezett, nyugodt, és ami különösen érdekes: a polgárok is. Pár nappal korábban volt a magdeburgi merénylet, így kíváncsian figyeltük, hogy Ausztriában van-e bármi nyoma fokozott készültségnek. Nem volt. Mindössze egyetlen helyen láttunk két járőrt, s ennyi. Ennyi járőr viszont a világ legeldugodtabb helyén is felbukkan a vásárok körzetében.
Két okból sem költekeztünk.
Nem shopingolni mentünk. Én személy szerint amúgy is csak kivételes esetben veszek bármit vásárokban (ebből a szempontból egyáltalán nem vagyok „parti arc”). Másrészt nem igaz, hogy szinte ugyanabban az ársávban vagyunk, mint az osztrákok. Nem. A legtöbb cucc jóval drágább, mint nálunk, így tehát ezért is meggondoltuk, mire költsünk. Érkezésünk után egy Mura parti kávéázóban ittunk négy capuccinót, amiért 6400 forintot hagytunk ott. Nem volt különösen jó, de rossz sem. Korrekt kávét adtak kedves pultosok.
Ha a karácsonyi vásárt kereste valaki, nehéz dolga volt,
mivel valójában Grazban nem egy nagy karácsonyi vásár van, mint inkább sok kicsi. Szinte minden jelentősebb terecskén, sarkon találtunk kisebb-nagyobb vásárokat. A legnagyobbat persze a város közepén, de olyan koncentrálás nincs, mint amilyen Budapesten. Másban viszont nemigen hasonlíthatom össze a budapestivel, mivel az idén Budapesten nem jártam egyetlen karácsonyi-adventi helyszínen sem. Arra viszont a korábbi évekből emlékszem, hogy bár a budapesti aligha kevésbé látványos, viszont lényegesen zsúfoltabb. És igazán csak erre emlékszem, hogy nem győztem kerülgetni az embereket, hogy egymás taposták sok helyen a sorban állók, és szerettem volna mihamarabb kijutni abból a körzetből. Grazban mindenütt emberséges léptékű marad a nyüzsgés. Vannak tömegek, nem azt mondom, de valahogy nem annyira agresszív, nem annyira fojtogató a nyüzsgedelem.
És persze csodaszépen van kivilágítva az egész város.
Graz továbbra sem okozott csalódást, még mindig szeretjük, még mindig emberséges városnak látjuk, még az olyan kritikus időszakban is, mint amilyen a karácsony előtti pezsgés. Az sem változott, hogy bármikor ott járok, legbelül még mindig az az érzés a legmaradandóbb: itt tanult, ebben sok helyütt mediterrán hangulatú városban, és ezekből a szűk, sokszor sikátorszerű utcákból indult a világhír felé a csodálatos és tragikus sorsú Nikola Tesla. Ebben a városban kezdett el foglalkozni a váltakozó árammal; azzal az áramfélével, amit mind a mai napig használunk – ebben a pillanatban is, kedves olvasó, amikor ezt olvasod. A gépedet, a telefonodat, minden elektronikus szerszámodat az az áram tölti, amit Nikola Teslának, s áttételesen Graz városának köszönhetünk.
Galéria: klikkelj az első képre!
Érdekes látvány egy olyan táskabolt, ahová csak táskák férnek be, vásárlók már nem.
Természetesen a grazi vásárokból sem maradhat el a sültgesztenye.
Az ikonikus lépcsőr a várba, azon a szilafalon, ahol egykor az azóta kipusztult íbiszféle, a tarvarjú is fészkelt.
Talán emlékeztek arra, hogy két olyan év is volt nálunk, amikor mennyezeti karácsonyfát „állítottunk”. Úgy tánik ezt a karácsonyfatípust Graz is feltalálta már.
Graz belvárosa elképzelhetetlen a színes villamosok nélkül.
Itt is, mint mindenütt a világon, csinos fabodék és árusok várják a vásárlókat.
Az osztrákok nem szeretik, ha fotózzák őket -ez a fiatalember viszont kedves volt hozzánk, még ha ez a képen nem is látszik.
Ahogy nálunk a forralt bor, úgy az osztrákoknál is jól fogynak a forró téli italok.
A belvárost és a várat szépen kialakított földalatti út, egy barlangrendszer is összeköti. Erről a barlangról később részletesen is írunk.
A modern és a hagyományos építészet sok helyen alkot izgalmas kontrasztokat, épp ahogyan Bécsben vagy Budapesten.
Erre vártunk: esteledik Grazban.
Alig akad néhány hely, ahol túl nagy a zsúfoltság. Talán mert sok apró vásár található a belvárosban.
Ötletes megoldás, hogy minden fapavilon timpanonjában más-más jelenetet formáznak meg.
Jellemzően apró, fehér fénnyel operálnak Grazban is.
Azért a karácsonyi díszek zöme körülbelül ugyanaz, mint nálunk, vagy bárhol Európában,.
A kivilágítást nem érheti kritika. Nem túl sok, s nem kevés. Jó a grazi ízlés.
A híres Mozart-golyó nyomaira nem nehéz rábukkanni itt sem.
Általában is nyugalmasabb, komótosabb tempóban mozognak az emberek, mint nálunk.
Ötletes kis szerkezet, ami egy kis karácsony, egyúttal fizika, és tudomány is. Erről készítettünk egy rövid videót is.
Sajnos illatokat nem mellékelhetünk 🙂
A vásárok nélkülözhetetlen „kelléke”, hogy legyenek utcazenészek. Itt úgy észleltük, hogy szervezetten adták egymásnak a stafétabotot a különböző formációk, így valóságos előadássorozat zajlott az utcasarkon.
Forrás: MTI | Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több karácsony
Sok évvel ezelőtt jártam Grazban, nyáron, útban Olaszország felé. Már nem sokra emlékszem a városból, csak arra, hogy rengeteg volt a virág.
Nekem itt a videóban a színes villamosok tetszenek nagyon! 🥰 Nálam a villamoshoz annyira a sárga szín társul, hogy mindig rácsodálkozom, ha nem olyanok. (Pl. Zágrábban élénk kékek voltak. 🙂)
Van valami rendszer a színkiosztásban? Függ esetleg a járatszámtól? Vagy nem volt annyi időtök, hogy ezt megfigyeljétek…
Nem függ a járatszámtól, már tudom! 🙂
Megnéztem nagyobban a laptopon a videót, és ott tisztán látszik két 4-es számú villamos: egy sárga meg egy fehér. 🙂
Lenyűgöző az a lepcsősor, a Mura még itt is elèg zabolátlannak tűnik, emberléptékű város.
Néhányszor jártunk a gyerekeinkkel Grazban amikor még kicsik voltak. Emlékezetes, hogy olyan helyen parkoltunk a belvárosban, ahol nem volt szabad. Jó kis büntetés érkezett egyszer csak postán. Szép város, mi nem karácsony előtt mentünk, hanem nyár végén. Brutál drága volt már akkor is. Sajnos a lépcsősor és a vár kimaradt. Klassz lehetett kicsit felolvadni a nyüzsgésben.
Szuperjó fotó a graz-i háztetőkről a nyitóoldalon. Gratula!