Hány madár és madárfaj él a világon?
Izgalmasabb kérdés, mint hinnénk.
Ha megpróbáljuk megválaszolni, sok egyéb mellett rögtön kiderül, hogy a madarakkal kapcsolatos tudományunk, az ornitológia is sok szempontból még viszonylag kezdetleges. Legalábbis ahhoz mérten, hogy ugyanakkor a technológiánk hol tart már. Talán én értelmezem-érzékelem tévesen a civilizált ember világát, de egyrészt abból, amit önmagáról sugall, másrészt a tényleges technikai és tudományos előretörés láttán azt gondolnám, hogy azért alapvető dolgokról már nemcsak hozzávetőleges képünk van, hanem pontos adataink. De nem így van.
Kezdjük az egyszerűbb kérdéssel. Hány madárfaj él Földön? Hiába is kezdjük az egyszerűbb végéről, itt rögtön belefutunk több problémába is.
- Egyrészt mit tekintünk fajnak? (Ha azt hitted eddig, hogy ez már nem kérdés, most végre megtudhatod, hogy a fajról alkotott képünk sem egészen szilárd még.)
- Másrészt a genetikai vizsgálatok előrehaladása naponta alakítja át az eredményeket attól függetlenül is, hogy a faj fogalma is meg-meginog.
Remélem, máris bevittünk a sűrűbe. Rakjunk hát rendet, még ha bozótvágó késsel is kell tovább mennünk a tudomány őserdőjében.
Először egy fontos adat.
Ezzel tisztában kellene lennie mindenkinek!
A Földön élő fajok számával sem vagyunk tisztában. Hogy tudatlanságunk mértékéről alkothass némi képet: a becslések 3-4 millió fajtól körülbelül 40 millió fajig terjednek. Ennél bizonytalanabbak akkor lehetnénk, ha arra a kérdésre: Hány faj él a Földön? – azt válaszolnánk:
„Valamennyi vagy egy kicsit vagy sokkal több.”
Bizonytalanságunk jelentős részben abból fakad, hogy a fajok túlnyomó többségét még fel sem fedeztük! Ebből rögtön adódik az is, hogy amikor élőhelyeket semmisítünk meg, úgy irtunk ki a Föld színéről fajokat, hogy sosem találkoztunk velük. Ezen – bármikor erre gondolok – képtelen vagyok napirendre térni, nehéz is, pedig így van.
Ha egyszer nem fedeztük fel fajok millióit, akkor honnan a retekből gondoljuk, hogy vannak? – szokták volt feltenni a jogos kérdést. A válasz amúgy roppant egyszerű, mondhatnám: megalázóan egyszerű.
Ha bárki elmegy egy brazil őserdőbe, fog egy méterszer méteres keretet, vaktában elhajítja, majd lefényképezi az összes élőlényt, ami a keret területén virul, mozog, mászik, s megpróbálja meghatározni, azt fogja találni, hogy a fajok 30-40-70 százalékát még nem írta le a tudomány. Vagy gondoljunk arra, amikor egy tengeralattjáró fényképezni kezd több ezer méteres mélységben, esetleg hálóval húznak fel onnan élőlényeket. Mi történik ilyen esetekben rendszeresen? Csak ámul-bámul mindenki, hogy odalent mik vannak! Sokszor több az új, sosem látott faj, mint az ismert. Az sem ritka, hogy olyan állatot találnak, ami nemcsak új faj, de amiről nagyjából sem tudják, hogy micsoda, vannak-e a Földön rokonai, és ha igen, akkor kik azok.
Magyarán: tudásunk eszement kezdetleges.
Ha egy földönkívüli idejönne, és mi beszámolnánk arról, hogy mennyire fejlett faj vagyunk, vernénk a mellünket (ahogy szűk körben, egymás között is folyton ezt tesszük, hencegünk és nagyzolunk), elég volna feltenni egyetlen kérdést, hogy megsemmisüljünk, és kibukjon az emberi civilizáció kezdetlegessége, egyértelművé váljon, miért minket fedeznek fel, és miért nem mi fedezünk fel a kozmoszban másokat. Elég volna, ha a földönkívüli rákérdezne:
És hány faj él a bolygótokon? Megmutatnátok esetleg a lajstromot?
Mi pedig csak bámulnánk, mint a gázálarc – mielőtt kénytelenek volnánk bevallani, hogy voltaképp még nem tudjuk. Úgy látna minket az a földönkívüli, mint a rossztanulót. Azt a fajtát, aki mindig hangos, akivel mindig gond van, aki egy született kis szélhámos, aki mindig mindent ígér és vetít, de még nem volt olyan röpdolgozat, ahol egy erős kettesig eljutott volna.
A Föld fajairól tehát egészen primitívek és kezdetlegesek az ismereteink. (Nagyon csöndben tegyük hozzá, hogy ugyanakkor tudjuk: bármelyik faj van annyira érdekes és komplex, hogy könyvtárakat írhatnánk össze róluk – s ehhez mérten vannak fajok millió szám, akiket még csak meg sem kerestünk, akikről még egy fotónk sincs!)
Ezzel szemben a madarak világa talán a legjobban kutatott
(az emlősök mellett). A madarak feltűnő lények (például nem a föld alatt élő mikroszkopikus gombák), de ami legalább ennyire fontos: mindig is a legnépszerűbb állatcsoport volt a madaraké. Ha leszámítjuk némely háziállatunkat, a kutyát, a lovat, a macskát, akkor talán az emlősöket is megelőzve a legnépszerűbbek ma is az egész világon. Ennek következtében a kutatásuk is korán indult, és olyan szintre jutott mára, amivel más állatcsoportok kutatása semmiképp sem vetekedhet. Ezért, míg például új mikroszkopikus gombákat, apró rovarokat, egysejtűeket… (hosszú a sor), kellő szakértelemmel nemcsak egy mélytengeri expedíció vagy egy esőerdei kutatás során lehet felfedezni, hanem akár egy belpesti gangon is, új madárfajokat már csak egészen kivételes esetben találnak, évente átlagosan 1-2 fajt, azokat is főként a sűrű esőerdőkben.
És mégis: egyre nagyobb a bizonytalanság a madárfajok számát illetően. Régen – 10 éve is még – körülbelül 10.000 madárfajt tartottunk számon (9.700-10.500 között valahol), mára az a szám felkúszott 11-13 ezerig.
Hogyan lehetséges ez?
Főként az utóbbi 10 évben nyílt mód arra, hogy az egymáshoz gyakran rendkívül hasonló madárfajok alfajait és változatait, azok rokonsági viszonyait DNS-vizsgálatokkal tisztázzák. Sokszor vezettek ezek a kutatások arra az eredményre, hogy korábban egyfajnak tartott alakokat külön fajnak vettek az efféle „rendrakással”, rendszerezéssel foglalkozó kutatók, a taxonómusok.
Magyarország madarainak névjegyzékében is jelentős változások álltak be például a vadludak között, a tengeri sirályoknál pedig annyira bonyolult helyzetet hoztak a vizsgálatok, hogy ma már sokan nem is vállalkoznak a nagy sirályok terepi határozására. Arra is akadt példa, hogy énekesmadaraink listája bővült egy fajjal, anélkül, hogy bárki új fajt látott volna az országban. A korábban alfajnak tartott barna zsezsét ugyanis önálló faj szintjére emelte az a rendszertan, amit Magyarország is követett. Más kérdés, hogy évekkel később pedig visszavonták a faji rangot (2024-ben), s akkor pedig csökkent az énekesmadárfajaink száma, holott nem pusztult ki innen semmi (nem úgy, mint például a csíkosfejű nádiposzáta).
Ráadásul az elfogadott rendszerek sem azonosak.
A fajok megítélése nem egységes az egész világon. Mivel az országok tudományos testületei, tanácsai, bizottságai – akik összeállítják egy adott ország fajlistáját – nem mindig követik ugyanazokat a rendszereket, országonként is eltérő lehet, melyik fajt tekintik fajnak vagy alfajnak. Így a barna zsezse például az egyik országban faj lehet, és gyarapítja az ország fajlistáját (ahogyan Magyarországon is volt 2024-ig), de elvileg egy másik ország egy másik rendszert követve nem kell, hogy fajként számoljon vele.
Ez még ott is okozhat gondokat, amikor ritkaságvadászok, a twicherek versenyeznek azon, hogy ki látott több madárfajt egy évben vagy összesen az életben. Ez – most már világos – attól is függ, hogy melyik twicher milyen listát, milyen rendszert, milyen taxonómiát követ.
Efféleképp tehát a madárfajok száma meglepően dinamikusan változik. Nem mondanám, hogy dinamikusan növekszik, de az biztos, hogy változik. De most nem a nagy utazók és kutatók újabb és újabb felfedezései, hanem a forradalmi hévvel robogó DNS-vizsgálatok miatt.
Nemrégiben Magyarországon is akadt e kutatások és a géntechnológia jelentőségére egy roppant érdekes példa: 2023 őszén egy hantmadárról csak vérvétellel tudták minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy ibériai hantmadár, vagyis új madárfaj a magyarországi madárfaunában. Mivel ez tudománytörténeti szempontból is egyfajta kuriózum volt, többször is írtunk róla ITT és ITT.
Ma a Földön élő madárfajok számát a különböző források és rendszerek 10 és 13 ezer közé teszik. Ez a nagy bizonytalanság még jó ideig fennállhat, amíg a teljes földi avifaunát genetikai vizsgálatokkal át nem bogarásszák a taxonómusok.
És mennyien élnek? Hány egyed él a bolygón?
A fentiek után bárki borítékolja már, hogy ezügyben még inkább kezdetleges a tudományunk. Mielőtt a bolygóról beszélnénk, és az abszolút számokról, a madárvilágról alkotott nagytotálról, vessünk egy röpke pillantást kicsiny országunk madaraira, Magyarország füsti fecskéire, és tegyük fel a legegyszerűbb, legelemibb kérdést.
Hány füsti fecske fészkel Magyarországon?
Az nyilvánvaló, hogy megmondani, mennyi fecske vonul át rajtunk, ezerszer nehezebb kérdés. Ezért maradjunk csak az alapoknál. És ha utánajárunk, kikeressük a legújabb kutatási eredményeket, megrökönyödve látjuk, hogy irgalmatlanul szórnak az adatok még ebben az egyszerű kérdésben is. Ugyanarra az időszakra (2014-2018) az egyik szakrétői becslés durván 100.000 párról beszél, míg a másik ennek háromszorosáról!
Lefordítva: nagyságrendi megközelítéseink vannak, de valójában rettentően kezdetleges a tudásunk. (De reméljük, hogy hamarosan a madártan tudományát is eléri majd valamiféle technikai forradalom, ami végre folyamatosan frissülő, pontos adatbázisokat ad a madárvilág állapotáról is).
Ha világ madárállományáról van szó, ott sem kisebbek a becslések közötti különbségek. Korábban 200 és 400 milliárdra becsülték a Földön élő madarak számát, de egy 2021-ben végzett új vizsgálat már csak 50 milliárdot „talált”.
Itt nem arról van szó, hogy ekkor a pusztulás mértéke a madárvilágban, hanem arról, hogy ekkora a bizonytalanság az ornitológia tudományában. Arról megint csak lehet vitázni, hogy ekkora eltérés lehet-e helytálló, az viszont biztosnak látszik, hogy a korábbi becslések túlzók voltak.
És azt is kijelenthetjük, hogy jóval több madár él a Földön, mint ember.
Ebben nincs vita. A Föld leggyakoribb madarai pedig a házi verebek (még mindig, bár Európában sokfelé már nagy bajban vannak), a seregélyek és a már említett füsti fecskék. Mindhárom faj önmagában is eléri a milliárdos nagyságrendet. A házi veréb állományát például 1.6 milliárdra becsülték. Ez vigaszt adhat azoknak is, akik kétségbeesve nézték végig a nagy 2024-es fecskepusztulást. Mivel a füsti fecske a világon még mindig milliárdos nagyságrendben él, egy-egy ilyen regionális vész után is regenerálódhat. Más kérdés, hogy a globális felmelegedés bármelyik madárfaj életét és állományát tönkre teheti, tömegessége ellenére is.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
