Idén egészen különösen viselkedik az ózonlyuk
Az ózonréteg a Föld légkörének a felszín felett tizenöt kilométertől harmincöt kilométerig terjedő szakasza, ahol magas a három oxigénatomot tartalmazó ózonmolekulák koncentrációja. Ez az oxigénréteg kiszűri a nap káros ultraibolya sugarainak egy részét, amelyek egyébként súlyos károkat okoznának az élő szervezetekben.
Az 1980-as évek közepén a tudósok azt vették észre, hogy az ózonrétegben lyukak keletkeztek az északi és a déli pólus felett. Ennek okát a halogénezett szénhidrogénekben (CFC) találták meg, amelyek a bomlásuk során reakcióba lépnek az ózonnal, és a molekulákat széthasítva csökkentik az ózonszintet.
1987-ben a világ kormányai azóta is szinte példátlan összefogással aláírták a Montréali Jegyzőkönyvet, amellyel betiltották az addig főleg az aeroszolos palackokban, csomagolóanyagokban és hűtőszekrényekben használt CFC-k használatát.
Az eredmény nem is maradt el, az ózonlyukak jelentősen csökkentek, ez pedig optimizmusra adott okot. A kutatók arra számítottak, hogy az ózonréteg végül teljesen helyreáll. Még egy idén januári ENSZ-jelentés szerint is jó úton haladunk afelé, hogy az ózonréteg 2045-re az Északi-sarkvidéken és 2066-ra az Antarktiszon is visszaálljon az 1980 előtti szintre.
A helyzet mégsem olyan rózsás?
November 21-én azonban megjelent egy tanulmány, amely szerint az Antarktisz felett továbbra is csökken az ózon koncentrációja, és a lyuk nemhogy csökkenne, de még növekedhet is.
Novemberben pedig az európai Copernicus Légkörfigyelő Szolgálat (CAMS) is úgy találta, hogy a Déli-sark felett szokatlanul nagy az ózonlyuk. A képződmény ugyanis az ausztrál tavasz, vagyis az itteni ősz hónapjai során folyamatosan változik, és ilyenkor éppenhogy zsugorodnia kellene.
Augusztus folyamán a sztratoszférában felhalmozódott, ózonroncsoló anyagok a napsugárzással és a sztratoszférikus felhőkkel kölcsönhatásba lépve növelik az ózonlyuk méretét, októbertől azonban már rendszerint csökken a lyuk mérete, és decemberre teljesen be is záródik.
Idén október végén azonban a nagysága szinte teljesen változatlan maradt, ami mintegy tizenöt négyzetkilométert jelent. Ha a tendencia folytatódik, decemberre ez lehet a legnagyobb lyuk, amit valaha ebben a hónapban megfigyeltek.
Véletlen vagy tendencia?
Elmondható, hogy az ózonlyuk viselkedése már az évszak elejétől szokatlan volt. Egy ponton akkorára nőtt, hogy 197 óta a hatodik legnagyobbként regisztrálták. Ezután viszont hamar a szokásos méretére zsugorodott, azután viszont újra megnyúlt. A kutatók szerint ez a helyzet valószínűleg a sztratoszféra dinamikájának, és nem a kémiai összetételnek köszönhető.
Az ózonlyuk ugyanakkor már 2020 és 2022 között is meglehetősen nagy volt, és 2020-ban rekordkésőn, december 28-án zárult össze.
Kérdés, hogy ebben mekkora szerepe van a globális felmelegedésnek, amely a sztratoszférát lehűti. Az ózonréteget elvékonyíthatják az üvegházgázok, valamint a vulkánkitörésekből és erdőtüzekből származó aeroszolok, de még a napciklus változásai is, most pedig különösen intenzív a naptevékenység. Doctor Amy H Butler, a NOAA légkörkutatója szerint a sztratoszféra rekordalacsony napi hőmérsékletei is közrejátszhatnak az ózonlyuk növekedésében. A pontos okokat ugyanakkor még nem tudni.
A további kutatásoknak kell kideríteniük, hogy az legutóbbi ózonlyuk-szezonokban tapasztaltak az éghajlat változékonyságával állnak összefüggésben, vagy hosszú távú tendenciát mutatnak.
Forrás: Copernicus, Livescience
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
Sok az anomália ott délen, rengeteg munkát ad a kutatóknak.