Miért kevés a madár az etetőn? | Egy korszak vége
Közel 40 éve etetek madarakat. 15 éven át intenzíven kutattam a madáretetők madarait, sok egyéb vizsgálat mellett sok ezer madarat gyűrűztem is. Először 2020/21 telén érzékeltem, hogy a madáretetés koránt sem a régi, a madáretetőkön valami radikálisan megváltozott. Erről aztán 2021. februárjában írtam egy összefoglalót, ami máig aktuális. Mielőtt újabb madáretetési szezonba vágnánk bele, áthozom ide az új Cenwebre, mert biztos vagyok abban, hogy többször lesz még hivatkozási pont a jövőben.
2021.02.25. | Folyamatos alkony
Sokat vártam azzal, hogy összefoglaljam az idei madáretetési szezont. Ennek egyik oka az volt, hogy olyanná vált a lét a tél végére, mint egy sziklafal; ahol olyan párkányt keresek, melyen legalább megpihenhetek, még ha feljebb jutni nem is lehetséges. Hazudnék, ha azt mondanám: megtaláltam ezt a párkányt, és megvetettem rajta a lábamat. Talán több idő kell hozzá. Talán később sikerül nézőpontot váltanom, és sziklafal helyett tágas tavaszi fennsíknak érzékelem majd a világot – ha igazán berobban a tavasz.
De nem várok tovább, mert ez vagy bekövetkezik vagy nem. Nem tudhatom. Annyit tudok (sejtek inkább), hogy rossz érzéseimet sok kedvezőtlen jelenség együttesen erősítik,
- a járványhelyzet,
- az, ahogy erre reagálunk,
- a közélet teljes szellemi leépülése,
- az ideológiák térhódítása,
- személyes küzdelmeim,
- és az a környezeti krach, mely minden korábbinál látványosabb.
Úgy érzem, ott, ahol a panaszkultúrát fullra járatják már régóta, az egyedül felelős magatartás – például egy író részéről –, ha a megértésben és alternatívák megtalálásában segédkezünk;
ha ez nincs, jobb hallgatni,
így aztán most is jobb volna hallgatnom. Mégsem várhatok tovább, hisz tovább hallgatni olyan volna, mintha félbehagynék egy mondatot. Annál rosszabb pedig nincs.
A sok kedvezőtlen jel és jelenség közül talán a környezeti krach érint a legrosszabbul. Távolról nézvést, főként azok számára, akik nem kötődnek semmiféle módon a madárvilághoz, valószínűleg értelmezhetetlen marad, miért nyomaszt ennyire erősen, mondjuk a zöldikék hiánya.
37 éve figyelem intenzíven a madarakat. Évtizedek óta etetek. Kutatok, jegyzetelek, fotózok. De ilyet sosem tapasztaltam.
Szeptember óta kevés a madár.
Nekem, aki fogalakozott populációdinamikával is, nem kell magyarázni, miként változik évről évre egy-egy faj állománya, hogyan ingadozik, hogyan keletkeznek hullámvölgyek és hullámhegyek. Bármennyire is szeretném azt hinni, hogy ezúttal is csak egy erős hullámzásról van szó, nincs semmi, ami erre utalna. Február elején megjött a tél is, volt kemény fagy, havazás, minden, ami tél végén kell. Mégsem voltak madarak. Nem egyszerűen kevesebben voltak, hanem évtizedeken keresztül tömeges fajok maradtak el teljesen.
A téli madáretetők madárállományának – időjárástól függetlenül is – van egy dinamikája, tél végén például (jellemzően februárban és március elején) kedvező, enyhe időjárás esetén jelentős növekedést láthatunk, mivel tél végére kimerülnek a táplálékforrások. Különösen látványos az emelkedés akkor, ha a tél vége bekeményít, amint az idén is. Ilyenkor csaknem minden faj létszáma jelentősen emelkedik, s ha addig nem is, ebben az időszakban megjelennek a csapatosan mozgó fajok, főként pintyfélék, zöldikék és tengelicék nagy számban, gyakran a csízek és fenyőpintyek is.
Mindebből az idén már semmit sem érzékelhettem.
Évtizedek óta először fordul ez elő.
2018 tavaszán még az évtizedes forgatókönyv szerint jelentek meg a madarak az etetőn, még ha nem is olyan brutális tömegben, mint 2000 körül vagy a kilencvenes években. De itt voltak. Most azonban életemben először tapasztaltam, hogy nincs házi veréb egy darab se! A tömeges zöldikéből mutatóban sem akad. Ugyanez igaz a tengelicére. És a fenyőrigóra.
A februári hidegbetörés után mindössze 4 csízzel és 2 fekete rigóval gazdagodott az etető. Alapvetően semmi sem mozdult, ami elképzelhetetlen akkor, ha a környéken vannak madarak. Régiónként persze eltérő lehet a helyzet, mégis: akár egy ilyen lokális negatív csúcs is lehet nagyon rossz előjel.
Van két szempont, amit érdemes elkülöníteni.
Az egyik a régiókra is kitekintő tudományos szempont. Az talán jobb eredményeket mutatna. A másik a személyes vonatkozás. Az, hogy személy szerint rosszul érint, és tartós szorongással tölt el, hogy letagadhatatlanul, nyilvánvalóan, és brutálisan itt van az ablakomban, az udvaromban egy változás; hogy előfordulhat olyasmi, amit legpesszimistább forgatókönyvem alapján sem képzeltem el. Soha. Mert olyan, hogy gyakori, tömeges fajok tűnnek el „összehangoltan”, nyomtalanul, olyan egyszerűen nincs. 2020-2021 telén mégis megesett.
Napok óta töprengek azon,
hogyan lehetne ezt érthetően lefordítani bárki számára. Attól tartok, nem lehet. Képzeljétek el, hogy egyszer csak eltűnik a Dunából a víz. Jön egy nyár, amikor egyáltalán nincsenek felhők. Jön egy tavasz, amikor elmarad a virágzás. Mindez persze túlzás, de csak ezzel írhatom le, milyen végigcsinálni úgy egy egész telet, és a végére érni úgy, hogy nincs egyetlen házi veréb, egyetlen zöldike, egyetlen tengelice se. Itt valami rohadtul nem stimmel, az biztos.
Mindez az sugallja, hogy véget ért – vagy a végéhez közeledik – az a korszak, amikor lokálisan még javítható volt sok minden. Amikor az ablakban, az udvarban, a birtokon segíthettem sok faj szaporodását, telelését, túlélését; itt, helyben. De hogyan segítsem azokat, akik eltűntek már? Milyen lesz az a világ, ahol hiába rakok ki odút, nem lesz, aki elfoglalja? Hiába várom terített asztallal a telelő madarakat, egész télen csak egy maroknyi, helybéli csapat lézeng rajta.
Keresem, mi lehet az, ami mindennek értelmet ad – s csak remélni tudom: megtalálom.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó, ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’
még több „Kert és vadon”
még több madár
